Porubszki Tamás és az EgyKor zenekar

Egy keresztény közösség fiataljai hozták létre az együttest, amely viszont elsősorban nem vallási témákkal foglalkozik. A banda nemrég jelentette meg kislemezét Szeretni születtem címmel, amely csupán az út kezdete számukra. Ezekről és egy kis debreceni kötődésről is beszélgettem Porubszki Tamással, a zenekar dalszerzőjével és frontemberével.

Mióta része az életednek a zenélés? Hogyan kezdtél el dalokat írni?

A családomban elég sokan zenélnek, az összes tesóm játszik valamilyen hangszeren, így nem volt kérdés, hogy ez előbb-utóbb engem is beszippant. Eleinte főleg népzenével foglalkoztam, már kisiskolás koromban citeráztam – amit a mai napig szeretek –, majd később tanultam szintetizátorozni is. Mára azonban egyértelműen a gitár vált a legmeghatározóbbá, amit viszont csak hirtelen elhatározásból sajátítottam el. Anyukám tudott játszani ezen a hangszeren, ezért én is ki akartam próbálni, de azt mondta, csak akkor kaphatok sajátot, ha előtte megtanulom használni. Ez egy-két hónap alatt, viszonylag gyorsan sikerült, a citera után ugyanis már nem volt annyira nehéz, meg hál' Istennek volt hozzá érzékem is. Ettől kezdve a napjaim nagy részét az tette ki, hogy a szobámban ülök és akár éjszakába nyúlóan gitározok. Már billentyűn is próbálgattam írogatni, voltak ötleteim, szerettem lejátszani a dallamot, ami megfogalmazódott bennem. Ám ez az oldalam leginkább gitáron forrta ki magát és így kezdtem el konkrét dalokat írogatni, főleg az érzéseimet kifejező szerzeményeket.

Az EgyKor megalakulása előtt voltak önálló fellépéseid. Viszont hogyan jött létre a zenekar és miért csak fiúk alkotják?

Nincs hosszú karrierem a zenekar előttről, olyan 2019 környékén kezdtem el megmutogatni a műveimet. Eleinte leginkább csak a barátoknak, ismerősöknek, aztán később egy nyíregyházi tehetségkutatón is részt vettem. Ott egészen a döntőig jutottam, ami rámutatott, hogy van keresnivalóm a műfajban, így utána már kisebb közönségek előtt is felléptem. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam és biztattak rá, hogy folytassam az utam. Előtte ugyan basszusgitároztam egy formációban, de akartam egy bandát a saját dalaimmal. Ekkor már felkerültem Pestre, ahol a Műegyetemi Katolikus Közösségben

több hozzám hasonló ifjú zenésszel találkoztam. Bár többször próbálkoztunk a közös muzsikával, igazán az hozta meg hozzá a kedvünket, amikor egy rendezvényen együtt kellett fellépnünk. Jórészt az ott színpadra állókból jött létre később az EgyKor, ami olyan 2022-re kezdett valóban komollyá válni.

Az induláskor lányok is voltak a csapatban, sőt összesen majdnem tíz taggal kezdtük, de mivel nem mindenki maradt Pesten és többen nem érezték magukat komfortosan a színpadon, lassacskán leredukálódtunk a mai létszámra. Csak fiúk (név szerint Nagy Dániel, Péhm Benjámin, Lanczki Péter és később Illyés Richárd – a szerk.) maradtak a zenekarban, egyszerűen így alakult. Bár az is közrejátszott, hogy egy letisztultabb formára volt szükségünk, mert a sok ember és hangszer elvitte a fókuszt.

[1. Kép: A zenekar tagjai balról jobbra: Illyés Richárd, Péhm Benjámin, Porubszki Tamás, Nagy Dániel, Lanczki Péter]

Beszéljünk egy kicsit az együttes névválasztásáról. Miért pont ezt az elnevezést adtátok neki? Mit jelent az „EgyKor”?

Sokat gondolkodtam rajta, mi legyen a nevünk, de leginkább csak bénán hangzók jutottak eszembe. Azonban egyszer egy versenyre adtunk be pályázatot és kellett a név, s eszembe jutott Szent Pál Korintusiakhoz írt első levele, amit ugye úgy rövidítenek, hogy 1 Kor. Ráadásul ehhez kapcsolódik a Szeretet himnusza is (a levél 13. fejezete – a szerk.), amit szerettem volna valamilyen módon a zenekarunkhoz kötni, mert számomra ez a rész nagyon fontos. Persze, első hallásra a nevünk tulajdonképpen jelenthet bármit, jelölhet egy korszakot vagy a mondást, miszerint „egykor minden jobb volt”. Ha zenei oldalról nézzük, beletartozik az is, hogy régebben nem volt ennyire piacorientált és mainstream ez a műfaj. Ellenben a mai napig sokan szeretik annak a kornak, a régi időknek a zenéjét, hazai viszonylatban is – jómagam szintén így vagyok vele. Amit egykor azok az előadók készítettek egy másfajta időszakban, minket ugyanúgy megszólít. Bár nem volt minden jobb akkoriban, mégis a rohanó hétköznapokban talán visszavágyunk oda, ahol az emberek saját kis világa egy fokkal egyszerűbb és letisztultabb volt.

A zenekarotok már egy ideje már együtt volt, amikor történt egy változás a felállásban. Mi volt ennek az oka?

Igazából annyi történt, hogy eltérő szempontok és irányok ütköztek egymással a csapaton belül, vagy talán nem volt meg a kellő motiváció – bár ezzel nem akarok senkit sem megbántani. Mindenesetre nem tudtunk jól együttműködni tovább, emiatt basszusgitár poszton váltanunk kellett. Ezután került be a bandába Illyés Ricsi, akivel abszolút megtaláltuk az összhangot: tudásban és hozzáállásban is nagyon sokat tesz hozzá a zenénkhez, hiszen az egyik legképzettebb közülünk. Van egy erős jelenléte is, mert kvázi ő a rangidős, a tapasztaltabb, de mégis nagyon laza a stílusa, ezért a hozzászólásai segítenek a zenekar működésében. Frontemberként a srácok sokszor tőlem várják a végső döntést, de örülök, amikor valakinek határozott véleménye van, mert ez könnyít helyzeteken, és Ricsi egy ilyen ember.

Említetted, hogy egy keresztény közösségbe tartoztok, sőt a zenekar is kötődik ehhez. Ez alapján milyen műfajba sorolható az EgyKor? Illetve egy-egy dal kapcsán mennyiben határozza meg a szöveget a vallási vonal?

Alapvetően a keresztény könnyűzenéhez állunk közel, de nem szeretem magunkat kategorikusan ebbe sorolni. A mi műveink nem templomi énekek és nem is egy szűk rétegnek szólnak, hanem kicsit poposabb, olykor rockosabb beütésű szerzemények, de a saját értékrendünkkel átitatva.

Inkább Amiatt kapcsolódunk a keresztény zenei vonalhoz, ahogy viselkedünk vagy hozzáállunk az élethez.

A dalokba nem feltétlenül akarom beleerőltetni ezt, persze lehet érezni rajtuk, hogy másabb a szóhasználat vagy az attitűd, de a missziónk az, hogy bárkihez, akár mindenkihez szóljunk. Mégis néha egészen könnyen szerves része lesz a szövegnek a keresztény szemlélet, de volt olyan is, amikor már elég görcsösnek éreztem beleszőni. Ma már úgy vagyok vele, ennél sokkal fontosabb, hogy őszinte és hiteles legyek egy dalban. 

Mennyire vagytok kapcsolatban más hasonló zenekarokkal? Van-e tervben közös alkotás?

A vallásos közegben nagyon sok emberrel kapcsolódunk, és több zenekarral vagy zenésszel is találkoztunk már. Azt kell mondjam, nagyon családias a hangulat. Nyilván amikor még nem ismered a másikat, nem tudsz úgy hozzáállni – hiába mindketten zenélünk –, de aztán kialakulnak kapcsolatok és barátságok. Vannak közös fellépések, ahol ha futólag is, de látjuk egymást, ilyenkor persze azért zenész a zenésszel összekacsint. Egyébként pedig nagyon színes a paletta, mert ugyan mindenki nagyjából egyféle irányt képvisel, de azt a maga módján dolgozza fel, ettől lesz változatos. Viszont, ha a közös munkát nézem, a mi világra nyitottabb „műfajunk” sokkal több lehetőséget kínál nekünk. Szeretnénk és tervezzük másokkal megosztani a színpadot vagy a stúdiót, és az egyik célunk, hogy előzenekar lehessünk olyan, nálunk előrébb tartó, mégis stílusban hozzánk hasonló bandák fellépésein, mint például a Magidom. Ők személyes véleményem szerint jó zenét játszanak, tartalmas üzenetekkel.

A csapatban dalszerző és énekes vagy, de emellett önálló koncerteket is szoktál adni. A műveidet mennyiben határozza meg a te és a gitárod közti „kapcsolat”?

A hangszeremmel való kapcsolódásom nagyon érdekes, mert én a gitárom mögött érzem magam biztonságban. Nem akarom túlmisztifikálni ezt, de úgymond egy pajzs számomra a színpadon. Gitárral a kezemben sokkal magabiztosabb vagyok. Neki köszönhetően elég könnyen tudok hozzányúlni dallamokhoz, amiket aztán a játékomba csempészhetek. Viszont mostanában úgy érzem, újítanom kell; ki kell lépnem mögüle és más energiákat mozgósítva feszegetnem kell a határaimat. Már készült is olyan dalunk, ahol egyáltalán nem gitározok. Emellett más lehetőségeket szintén próbálgatok: ha szupererőm lenne, legszívesebben minden hangszeren megtanulnék játszani, de jelenleg a hegedű vonz a legjobban, bár a billentyűs tudásomat is szeretném továbbfejleszteni.

Mikből inspirálódsz a dalok megírásakor?

Legtöbbször talán a szöveg alakul ki bennem előbb, amihez könnyebben tudok zenei aláfestést kapcsolni. A magyar eleve egy dallamos nyelv, és egy-egy jó mondathoz kézenfekvőbb ritmust és zenei témát találni, mint fordítva. Előfordul, hogy másoktól csenek el szófordulatokat, amiket egy beszélgetésben vagy csak az utcán, séta közben hallok. Szóval egyrészt élethelyzetekből indulok ki, akár a sajátomból is – bár bevallom külső szemlélőként talán egyszerűbb megfogalmazni, amit másokon látok. Miközben valójában nem ismerem igazán a szituációt, de ha leírom, mégis kissé magaménak érzem. Másrészt nagyon szeretek a természetről írni.

Gyerekként sokszor tekintettem ki a szobám ablakából: egy nagy diófa állt előttem, mögötte pedig ott magasodott a tokaji Kopasz-hegy. Több ötletet is hozott, mikor csak néztem kifelé és gitároztam.

Egyébként elvileg dalszerzőként a nehezebb szituációk jobban megihletik az embert, amit tapasztaltam én is, mert melankolikusabb hangulatban sokkal gördülékenyebben ment az írás. Filmből is inspirálódtam már. A moziban láttunk egyet, ami olyan erősen hatott rám, hogy amint hazaértünk, azonnal írtam is egy dalt. Olykor pedig bibliai mondatok ragadnak magukkal.

A témák őszinte emberi érzésekhez kapcsolódnak, ahogy mondtad. Viszont vannak-e olyan dalszerzők, akikre példaként tekintesz?

Egy rövid gondolat ehhez. Mivel érzésekről beszélünk, sokszor csak belekerülök egy érzelmi hullámba, de csak később kerekedik ki belőle konkrét szöveg. Volt azonban olyan is, amikor tudtam, hogy azonnal le kell jegyeznem, ami eszembe jutott. Ugyanakkor zenészként elkerülhetetlen, hogy valakik ne legyenek rád hatással. A legelején, mikor gitározni kezdtem, Ed Sheeran játéka fogott meg. Nem is igazán a szövegre figyeltem, csak a dalok flow-ja vitt magával. James Arthur szintén inspirált zeneileg. E két művész ráadásul hasonló tematika szerint ír dalokat, mint én: egyszerű, őszinte és közvetlen szövegekkel. Külföldiek közül még a Fall Out Boy szintén ide sorolható. Hazai téren pedig a Bagossy Brothers Company volt rám hatással a szövegalkotás és néhány zenei megoldás terén, de itt említhetném a Hiperkarmát vagy a Republicot is.

Van egy debreceni ihletésű műved, a Szent Anna utca. Mesélnél erről egy kicsit?

Volt egy időszakom a cívisvárosban, mert kialakult egy ismeretség, így én és egy lány elkezdtünk duóként együtt zenélni. Bár ennek aztán vége lett, hálásnak kell lennem ezért az időszakért, mert több meghatározó művem ebben a periódusban született. Például az Aki az éjben, a Hontalan vagy a Hajnal azok közül, amik már online is elérhetők. Hozzáteszem, ezek a zenkarral kapták meg valódi karakterüket, abban a formában teljesedtek ki igazán. A Szent Anna utcának meg elég vicces sztorija van, mert a telefon, amin felvettük, a helyadatok alapján mentette el a fájt, mivel ebben az utcában volt a lakás, ahol rögzítettük. Így mikor megkaptam a felvételt, a dokumentum neve az volt, hogy Szent Anna utca, nekem pedig ez annyira megtetszett, hogy ez lett a végleges címe. Ez a dal volt az egyik első és legmeghatározóbb, sokaknak tetszett már a kezdetekkor is. Emiatt is fontos számomra.

Egyébként van-e személyes kedvenced a dalaid közül?

Elvileg az összeset szeretnem kell, de egyet azért kiemelnék, ez pedig a Ne tudja senki. Tulajdonképpen ez nem teljesen csak az én szövegem, hanem Reviczky Gyula költő Ne tudjon rólad a világ című versén alapszik. Nyilván azért zenészként elég paradox helyzet közönség előtt arról énekelni, hogy ne tudjanak rólad, ne ismerjenek – kissé meghasonulsz. Az eredeti alkotásból maradtak meg kezdősorok, de mégsem konkrétan a költeményt zenésítettem meg, hanem a benne lévő mély témát dolgoztam fel. Ehhez képest a dallam azonban elüt a hangulattól, jóval dinamikusabb, miközben a jelentésére oda kell figyelni, mert erős üzenete van. Pontosan ezért szeretem nagyon ezt a dalt, hisz ilyen értelemben elég különleges a repertoárunkban.

Nemrég adtátok ki kislemezként az egyik korábbi műveteket, a Szeretni születtemet. Miről szól ez?

Egy nyári napon írtam, amikor éppen a Balatonnál voltunk. Nagyon szép panoráma nyílt a tóra, én meg ott ültem egy padon, egy nejlonhúros gitárral a kezemben, és elkapott egy dallam. A műnek elég jellegzetes része ez, leginkább a gitártéma adja az alapját. A szöveg kicsit később készült hozzá. Egyfajta (ön)kritika is.

Néha kvázi beolvasok magamnak és a világnak a dalaimban,

ugyanakkor célom egyfajta irányt is mutatni ezzel, hogy szerintem merre lenne érdemes tartani. Sorai arról szólnak, hogy adjam fel magamat, legyek áldozat a szeretet oltárán azért, hogy a másiknak tudjak élni. Persze az is benne van, hogy meg merem-e egyáltalán lépni, hogy jelen legyek az életemben, és mindent azért tegyek, hogy jobb legyen körülöttem a világ. Elszalasztom a lehetőségeket, vagy élek az Ég adta ajándékokkal?

Nem akarok mélyen belemenni a hit dolgaiba, de a „szeretni születtem” szókapcsolat az egyik, ha nem a legfőbb gondolata a kereszténységnek. Ez hogyan kapcsolódik a dalhoz?

Ismerjük a hit, a remény és a szeretet fontosságát. Ezek közül a szeretet a legnagyobb, és ahogy mondtam, a zenekarunk alapja is innen ered. Ebben az értelemben tehát kapcsolatba hozható a dal ezzel a gondolattal, mintha megkoronázná a banda ezen mivoltát. Bár az, amit mi fogunk fel szeretetként, nem teljesen az, amit Istentől kapunk, mert a tanítás szerint ő ugye maga a szeretet, mi pedig a magunk emberi módján tudjuk ezt feldolgozni. Éppen ezért a Szeretni születtem arra is kíván ösztönözni, hogy amit tudunk, tegyünk meg érte.

Mondhatjuk azt, hogy ez a mű abban mindenképp más a többihez képest, hogy jóval pörgősebb, tempósabb lett?

Az ember kap kritikákat, amik között vannak építő jellegűek, mint például, hogy több pörgősebb alkotás kellene. Relatíve sok a lassabb, melankolikusabb, elgondolkodtatóbb dalunk, de koncerthelyzetben szükség van mozgalmasabbakra, hogy érdekesebb legyen a műsor. De ez nem direkt módon lett gyorsabb vagy táncolhatóbb, így sikerült, ez a karaktere; a dallam, amit ott a Balatonnál kitaláltam, ezt hozta magával, kicsit ilyen nyárias jellegű lett. Javarészt mi kevertük hozzá a zenét is, bár az utolsó simításokban kaptunk segítséget Lee Olivértől és ARONS-tól, de az albumborítót szintén magunk készítettük hozzá. Ez egy külön kislemez, de néhány hét alatt többen hallgatták meg, mint eddig bármelyik feltöltött dalunkat. Ezzel együtt ezt csupán egy fontos mérföldkőnek tartjuk, még bőven van bennünk kurázsi.

Szerinted hol tart most a zenekar? Terveztek-e például újabb albumot kiadni?

Egy dalcsokrunk már volt korábban, egy koncertalbum, ami az egyik fellépésünkről készült felvételeket tartalmazza. Viszont ez most nagyon aktuális kérdés, mivel az őszi időszakban pontosan arra fogunk fókuszálni, hogy a meglévő dalainkat felvegyük egy új albumra. Ehhez keresünk stúdiót és lehetőséget, amiben a menedzserünk, Hernády Balázs van segítségünkre. Viszont ezen túl is sokak támogatását élvezhetjük, amiért csak hálásak lehetünk. Most olyan fázisban vagyunk, amiben végre reálissá vált, hogy tegyünk egy nagy lépést előre. Mondhatjuk azt, hogy három év elteltével már tartunk ott hangszerelésben, zenekari jelenlétben és komolyságban, hogy valóban nagy közönségnek mutassuk meg magunkat.

Az új albumon túl milyen célkitűzésekkel vágtok neki a következő időszaknak?

Személy szerint, bár nagyon szeretek a bandával zenélni és felemelő számomra, viszont kedvelem az intimebb fellépéseket is, egy szál gitárral a kezemben. Ez utóbbit szeretném rendszeresíteni, mert vannak olyan dalok, amelyeket különleges ilyen formában megszólaltatni. A zenekarral pedig most

leginkább a lehetőségeket keressük, meg akarunk célozni különböző eseményeket és fesztiválokat, amikhez mi is passzolunk.

Vannak versenyek, mint a NagyElőadó vagy az Öröm a zene, ahová tervezünk jelentkezni. Más együttesekkel szintén ki szeretnénk próbálni a közös munkát, már csak a kapcsolatépítés miatt is. Ehhez persze ma már elengedhetetlen a közösségimédia-jelenlét fokozása a különböző felületeken, ahová szinte folyamatosan tartalom kell. Azért vannak megszokott helyeink, főleg a fővárosban. Ezek ugyan kisebbek, mégis innen kiindulva tudunk építkezni. Mostanra már úgy látom, hogy a saját identitásunkat kell megtalálnunk, és a magunk útját kell járnunk, nem pedig más bandákét. Ennek részeként pedig jövőre becéloznánk a Művészetek Völgyét is. Összefoglalva, ideje letisztultan folytatni a munkát.

A zenekar közösségi média felületei:

YouTube

Facebook

Instagram