Esterházy Mátyás

Szoboszlai Dominik futballmenedzserével Radnai Péter beszélgetett a Campus TV élő adásában, az idei Campus Fesztiválon. Az alábbiakban egy kivonatot olvashatnak a beszélgetés legizgalmasabb témáiból. A menedzser saját karrierjéről és természetesen Szoboszlai Dominikról is mesélt a műsorban.

Hogy éled meg azt, hogy ha rád néznek, egyből Szoboszlai Dominik jut eszükbe?

Szerintem nem kerülök háttérbe emiatt, sőt olyannyira nem, hogy ez a saját életem, ami a családom mellett a munkáról, az ügyfeleimről is szól. Számomra teljesen természetessé vált, sőt nagyon büszke vagyok rá, hogy az ügyfeleimmel és az ő sikereikkel engem is párhuzamba hoznak. Látnak valami kapcsolatot az sportolók útja és a munkám között, ami jól esik.

Van futballista múltad is, hisz NB I-es labdarúgó voltál. Azért hagytad abba, mert úgy érezted másban jobb lennél?

Annak meg volt a maga oka, hogy végetért. Persze az is része az életemnek, hogy focista voltam, ebből alakult és következett az, ami most történik velem. Ha nem csináltam volna, nem találkozok olyan emberekkel, akik azóta is fontosak az életemben, nem ismerem meg a feleségemet sem. Viszont

azért tudtam abbahagyni a focit 24 évesen, kapusként, mert el tudtam ezt az egészet engedni.

Akkoriben még nem éreztem, hogy másban jobb lennék, de azt igen, hogy ebben nem vagyok elég jó, volt annyi önkritikám, hogy tudjam ez nem reális perspektíva számomra. Nyilván kényelmes választás lett volna 40 éves koromig elbohóckodni az NB II-ben a kispad meg a kapu között, de jobban belegondolva baklövés lett volna idősebben belevágni valami újba, amit elkedhetnék fiatalon is. A döntést egyedült hoztam meg, bár elsőre a szüleim, akik előtte mindenben támogatták a sportolói ambícióimat, nem örültek neki, de elfogadták.

Hogyan nézett ki az ezt követő időszak?

Már labdarúgóként is irodai háttérmunkákon dolgoztam annál az ügynökségnél, akik engem képviseltek. Budaörsön fociztam, ahol este hatkor voltak az edzések, így kvázi egész nap nem tudtam mit kezdeni magammal. Ekkor kértem meg Fülöp Ferencet, hogy adjon valalmi munkát, mert szökségem volt valamilyen célra. Aztán a visszavonulásom után ezt folytattam. Sokat köszönhetek egyébként Ferinek és Vörös-Baranyi Józsefnek is, akik támogattak az új utamon. Ám már akkor is kikristályosodott, hogy elég önálló vagyok és merek döntéseket hozni, én irányítottam az új irányt vett életemet.

Az ügynökségi gyakornokból hogyan lett Magarország egyik vezető sportmenedzsere?

Ez nagyon organikus folyamat volt. Próbáltam más irányt szabni a munkánknak, ami nézeteltérésekhez vezetett, mert akkoriban nem én voltam a főnök, de valójában ez kellett ahhoz, hogy az ügynökség fejlődjön. Volt egy határozott elképztelésem, hogy nem a kiöregedett focistákkal, hanem a fiatalokkal kellenne foglalkoznunk, mert később belőlük lehet futballsztár. Idővel ezalapján kezdtünk el felépíteni egy megfigyelőhálózatot saját emberekkel és információszerzéssel, így találtuk meg például Szoboszlai Dominikot is.

Mikor láttad Dominikot először?

Körülbelül 14 éves lehetett. Egy Videoton-Főnix utánpótlás meccsen figyeltük meg őt először, de már akkor láttuk, hogy van benne fantázia. Ilyenkor persze még nem tudod megmondani, hova fog eljutni, de azt lehet érezni, hogy mivel van egy karaktere, nagy eséllyel egészen komoly pályafutás is kisülhet belőle. Vannak olyan posztok, amire megfigyelőként rááll a szemed, tudod mit kell nézni és milyen szintet kell hoznia egy játékosnak. Nála elég volt csak oda-oda pillantanom és láttam, hogy különleges, és ha van elegendő kitartása és támogató családi háttere, akkor tényleg bármi sikerülhet.

Amikor onnan hazamentem, éreztem, ahogy hozzáér a labdához, amilyen megoldásokat választ és amilyen szemtelen a pályán, ebből a gyerekből világsztár lesz.

Ezután megismertem a szülőket is, akik utána szintén segítették őt. Apai oldalról ugye van egy karakteres edző, aki Dominik szakmai fejlesztésén dolgozott, így egy kölcsönös bizalmon alapuló, szoros kapcsolat alakult ki köztünk a családdal.

Dominik aztán nagyon hamar külföldre került. Ekkor hogyan lehetett elhitetni egy gyerekkel, hogy túl lesz a nehéz pillanatokon?

Figyelmeztettük rá, hogy lesznek ilyen időszakok, amik jöttek is, de neki van egy sajátos személyisége. Nem kellett magyarázni neki, hogy mennyi munkát kell beletennie; ugyan ott voltunk támogatásként, de igazából a saját erejének köszönheti, hogy túlélte, megugrotta ezeket a nehézségeket. Távol volt a családtól és a barátoktól, nem beszélte a nyelvet se, ezért meg kellett tanulnia németül és angolul is, ráadásul egy teljesen új kultúrába és stílusba kellett beilleszkednie. Azonban a futball elég őszinte közeg, ha jó vagy a pályán, nagyon hamar elfogadnak, ezért a tehetségéből adódóan legalább emiatt nem kellett külön küzdenie.

Egy kicsit ugorjunk az időben. A Liverpool ajánlatát hogy mondtad el neki és hogyan fogadta?

Ő pontosan tudta, hova kell eljutnia és hova fog eljutni, ennek rendelt alá mindent az életében. Eleve már csak akkor hívtam fel, amikor el kellett döntenie, hogy igent vagy nemet mond-e az ajánlatra. Amíg bizonytalan volt a helyzet nem is jeleztem felé, mert ez volt az, amire egész életében vágyott, hogy ilyen szinten játszhasson. Tehát nyaralás közben

felhívtam, hogy „ilyen és ilyen feltételekkel holnap mehetsz Liverpoolba. Van-e kedved?” Erre azt felelte, hogy „van”, ez ennyire egyszerű volt.

Az ilyen szituációkat ő nem egyszeri és megismételhetetlen pillanatként élte meg. Ilyenkor nem ugrándozik örömében, hanem azt gondolja, hogy ez egy nagyon logikus és reális következménye annak, amit ő megtett eddig. Egyébiránt nem volt muszáj elhoznunk Lipcséből őt, mert nagyon jó helyen volt és jól is érezte ott magát. Azért mondott igent, mert olyan ajánlatot kapott, ami minden szempontból előrelépés volt.

Ha az ember megnézi például a tévés szerepléseit, csak elismerően szólhat róla. Kellett őt tanítani rá, hogy ilyen profin kezelje ezt idegen nyelven vagy ő egyszerűen ilyen?

Amikor először bement az liverpooli öltözőbe, sztárok vették körül, akikkel szemben elképesztő tiszteletet tanúsított, de nem jött zaravba tőle, hisz ugyanolyan nagy sikereket akart elérni, mint ők. Ez a magabiztosság jellemzi őt a nyilatkozatoknál és a szereplésekkor is, amihez kell némi háttér részünkről, csináltunk vele tréningeket, de ha ő maga nem lenne rá ilyen fogékony, akkor ez nem működne. Ellenben amikor ezek az interjúk készülnek, mi nem vagyunk ott, tehát ekkor csak Szoboszlai Dominikot látod. Tudniilik a kommunikációban az ilyen típusú hitelesség nagyon fontos, főleg közszereplőként. Alapvetően Dominik egy nagyon jó interjúalany, folyékonyan beszél két nyelven is és könnyen veszi ezeket a helyzeteket. Hozzátenném, hogy már több mint tíz éve külföldön él és már fiatalon a német közegben szocializálódott, sőt az első élő interjúit is németül adta. Emellett viszont egy magyar és a magyarságára nagyon büszke fiúról van szó.

Puskás Ferenc óta nem volt ilyen magasan jegyzett, ismert és elismert játékosunk. Szerinted Dominik képes lehet betölteni azt az űrt, amit az Öcsi utáni időszakban senki sem tudott?

Úgy gondolom, mindekit a saját korában érdemes vizsgálni, nem szabad őket összehasonlítgatni. Persze vannak olyan objektív mutatók, amik adhatnak alapot erre, de ezzel együtt hiba lenne őt Öcsihez mérni, akinek egy befejezett és világszinten elismert karrierje volt. Bárhol mondod, hogy Magyarországról jöttél, egyből tudják, hogy Puskás - ez több mint futball. Talán azt mondanám, hogy

Dominik ehhez a szinthez most közelebb van, mint bárki más valaha az utóbbi évtizedekben.

Ma már a Szoboszlai név is sokaknak ismerősen cseng külföldön, de mivel ő még nem fejezte be a karrierjét, ezért sem túl, sem alul nem akarom értékelni a Puskáshoz képest.

A Campus TV-ben készült beszélgetést itt tekintheti meg: