Kovács Nándor, a DSC-ALE vezetője

Az egyesület kiállítást rendezett a DEMKI Ifjúsági Házban, amely a klub életét és eredményeit mutatta be. Ennek apropóján beszélgettem Kovács Nándorral, a debreceni gombfoci múltjáról és jelenéről. Ám természetesen a közelgő világbajnokság is szóba került, ahol több helyi asztali labdarúgó is érintett lesz.

Egy kiállítást szerveztetek a DEMKI Ifjúsági Házban. Miről szólt ez, mit mutattatok be itt?

A tárlat a debreceni versenygombfociról szólt. Klubunk élete nemcsak annyiból áll, hogy játszogatunk, hanem járunk hazai és nemzetközi versenyekre, világ-, és Európa-bajnokságokra. Vannak közöttünk magyar és kontinensbajnokok, emellett rengeteg gombfoci bemutatót is tartunk, így ezekről is megemlékeztünk. Tavaly pedig készült egy film is a szakágról, a Lepattanó, amelyben sokat dolgoztunk együtt a stábbal. Ebben nem szereplünk, hanem a mű promózásában vettünk részt. Rengeteg moziba mentünk el, hogy az előadás előtt bemutatózzunk például Miskolcon, Szegeden, Nyíregyházán és természetesen Debrecenben is. Emellett pedig a ’60-as évektől kezdve napjainkig a legújabb, legmodernebb csapatokat is kiállítottuk néhány vitrinben. Továbbá gombfocis eszközök, kapuk, könyvek, kupák és egyéb relikviák is szerepeltek itt.

Egészen régre nyúlik vissza a sportág helyi története. Hogyan kezdődött mindez?

Már a ’60-as években komoly gombfocis élet volt a cívisvárosban. Várhalmi Zsolt vezetésével működött egy a klub olyan 40-50 fővel, ami mai szemmel nézve elég szép létszám. Egy másik társaság Polczner István vezetésével játszott amatőr asztali labdarúgást, még csiszolt gombokkal – ők is majd huszan jártak össze rendszeresen. Debrecenben alapvetően a két érintéses verzióban rendeztek mérkőzéseket, viszont országos viszonyatban más formátumok is léteztek. Később a fővárosban összeültek az egyesületek, hogy szervezett országos versenyeket tartsanak. Az itteni csapatok a már emített kétérintéses játékot, a pestiek azonban az egyérintésest javasolták. Utóbbiak pedig erről már a szabálykönyvet is kiadták addigra, így végül ezt fogadták el.

Az egy-, illetve kétérintéses szakág között mi a különbség?

Előbbi azt jelenti, hogy egyszer egyik, utána a másik jön. Akkor kapsz jutalomlépést, ha az adott „játékosodhoz” mért úgynevezett szektoron belülre rúgod a labdát. Ezt egy mérőeszközzel ellenőrizzük, és ha belül van, jár a plusz egy próbálkozás. 

A kétérintéses játékszabály alkalmazása olyan esetben jelenthet különösen sokat, ha valaki nem tud igazán pontosan passzolni. Itt nem csak akkor van jutalomlépés, mikor szektort adsz, hanem alapból két lövésed van.

Ez kifejezetten jól jön, mikor mondjuk két amatőr játékos áll egymással szemben. Emiatt több gól születhet és maga a játék is izgalmasabbá válik. Versenyszinten persze nyilván már annyira nem mérvadó, de a hobbi vagy kezdő játékosoknak sokat jelent.

[1. Kép: A DSC-ALE közreműködött a Lepattanó (2024) című film népszerűsítésében.]

Hogyan reagált az említett döntésre a cívisvárosi gombfocis közeg?

Ezen bizony a debreceni vezető annyira megharagudott, hogy nem is indultak utána a bajnokságon sem, sőt a ’70-es évek elejére szinte meg is szűnt a helyi szervezett gombfocizás. Majd 1992-ben két úriember – a budapesti Réti János, aki Debrecenben dolgozott újságíróként, és a tiszavasváriból származó Farkas Gábor, aki pedig itt tanított – élesztette újjá. Azóta pedig folyamatosan működik ez valamilyen formában a városban, hol egyesületként, hol csak amatőr jelleggel, de a mag mindig együtt maradt.

Melyik típusú gombfocit űzték ebben az időszakban itt? 

Eleinte elsősorban a szektorlabda volt a fő profil, de ez nem annyira jött be az ittenieknek. 

Ami végül igazán megtetszett a debrecenieknek az a brazolik által kifejlesztett 12 érintéses szakág.

Ebben logikus módon 12 lépésed van, így szó szerint labdavezetéseket csinálhatunk. Egy nagy tömb a kapus, aminek nehéz gólt rúgni, ezért muszáj elvinnünk egészen jó pozícióba a lasztit, akár teljesen a 16-os vonaláig, mert messziről kvázi lehetetlen betalálni. Mikorra én is idekeveredtem a srácok ebben már országos bajnokok voltak ebben. A klub – a Debreceni SC-Asztali Labdarúgó Egyesület – jelenlegi formájában viszont 2017 óta fogja össze a helyi versenygombfocisokat.

[2. Kép: A 30 órás gomfocizás rekodjának felállításáért kapott plakett.]

Azóta ráadásul sikerült egy rekordot is fellálítanotok a szakágban. Mi volt ez pontosan?

Jelentkeztünk a Magyar Rekordok Egyesületnél, hogy megcsináljunk egy folyamatos, 30 órán át tartó gombfocizást. Két pályát állítottunk fel, és ahogy az egyik meccs végetért, annak végső sípszava a másik asztalnál a kezdő jelzést jelentette. Rengeteg embert kellett leszerveznem, mert négy óránkénti váltásban hitelesítőkre volt szükség, ráadásul kétszer nem is ellenőrizhette ugyanaz. Az ünnepélyes kezdőrúgást Sándor Tamás és Dombi Tibi végezték el egy-egy őket ábrázoló gombfocis játékossal. Nagyon nagy élmény volt mindekinek, de nekem például hajnali 3-4 körül jött egy komoly holtpontom, így egy-két órán keresztül nem is léptem pályához. Összesen tízen vettünk részt a folyamatos játékban, melynek végén sikerült is a rekord.

Téged mitóta szippantott magába ez a világ?

Tulajdonképpen egészen gyerekkorom óta gombfocizom. Középiskolásként ez kissé alábbhagyott, de később felnőttként egy baráti társasággal újrakezdtük. Akkor még a klasszikus retró gombfocit játszottuk, majd megtudtuk, hogy van a városban egy versenygombfociklub, amihez 2010-ben csatlakoztunk is. Mikor én belecsöppentem ebbe – ahogy említettem – ők már a brazil gombfocit játszották, amibe én is egyből beleszerettem. 2017-ben lettem itt csapatvezető, azóta pedig már én irányítom az egészet, sőt az Országos Szektorlabda Szövetség 12 érintéses szakágáért is magam felelek. Közben játékosként szintén elkezdtem beérni: nekem is sikerült már magyar és Európa-bajnoki címet  nyernem egyéniben és csapatban is.

Milyen rendszer szerint és hányévente rendeznek világversenyeket ebben a sportágban?

Három évente van Eb és vb is, illetve van közte egy üres év. Tavaly januárban a szerbiai kontinenstornán szektorlabdában a magyar válogatott diadalmaskodott csapatban, egyéniben pedig a debreceni Puskás László nyert. Három szakágban csaptak össze a versenyzők: a magyar versenygombfocin kívül még a brazil 12 érintésesben, illetve a spanyol fejlesztésű csapatjátékban. A magyarok mellett a hispánok és a lengyelek is nagyon jók voltak. Idén októberben pedig érkezik a világbajnokság hazai pályán, Budapesten. Jelenleg úgy néz ki, hogy 12 ország lesz a versenyen, de ez még tovább is bővülhet.

Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a debreceni asztali labdarúgók stabil tagjai a magyar válogatottnak. Hol tartotok most a nemzeti csapattal?

Minden ilyen világesemény előtt kiírnak egy többkörös selejtezőt, most épp egy öt fordulósat, ahová bármelyik versenyengedéllyel rendelkező játékos nevezhet az adott országból. Ezután a legjobb nyolc alkotja majd a magyar válogatott keretét, akik indulnak a tornán egyéniben és csapatban is. Jelenleg négy körön vagyunk túl.

Két debreceni vélhetően már kirobbanthatatlan a csapatból,

illetve talán még egy Testvériség SE játékos, de a többieknek még meg kell küzdeniük érte. Olyan négy-öt versenyzőnk ott van már a lehetséges kerettagok között, úgyhogy jól állunk. Ezzel együtt elég izgalmas lesz az utolsó forduló augusztusban, Maroslelén, ahol végleg eldőt majd, kikből áll össze a vb-re utazó együttes.

[3. Kép: Szektorlabda csapatok.]

A Debrecni SC hogyan szerepelt eddig 2026-ban és milyen megmérettetések várnak még rátok?

Eddig két versenyen vettünk részt. A három fordulós egyéni bajnokság első állomásán sajnos nem szerepeltünk túl jól: hatodik, ötödik és negyedik helyezések voltak a legjobb eredményeink. Mondhatom, eléggé megerősödött a mezőny, fel kell kötnünk a gatyánkat a folytatásban. A másik egy sima ranglista pontszerző verseny volt, amit játékosunk, Kiss Levente szenzációs játékkal  megnyert. A következő megmérettetésünk Csíkszeredán lesz egy nemzetközi viadalon, ahol a román, azaz tulajdonképpen az erdélyi magyar válogatott tagjaival és szerb versenyzőkkel csapunk össze. Ez egy nagyon komoly erőfelmérő lesz.

Számos ország szóba került már a beszélgetés során. A magyar közeg mennyire van közvetlen kapcsolatban a világ más részeinek gombfocisaival? Akár például a brazilokkal, akik az egyik nagy favoritjai ennek a sportnak.

Nagy összetartás van a gombfocis közösségek között. Ma már egészen könnyen el tudjuk érni a másikat és követjük egymást. Rendszeresen mennek a csereberék és a vásárlások, például a legjobb 12 érintéses csapatokat Brazíliában, míg a komlyabb szektorlabda gombokat nálunk gyártják. Nekem most sikerült egy profi versenycsapatot vennem, majd elvittem magammal egy nyaralásra, hogy azzal készüljek a vb-re. Ez jól is sikerült, aztán a mikor először meccsszituációban is teszteltem, 5-0-ra kikaptam. A következő összecsapáson ugyan tudtam egy gólt rúgni, de végül minden mérkőzésen vereséget szenvedtem. Mondom, velem van a baj? Elővettem a régi csapatomat, amivel aztán 4-5 gólokat rúgtam – szóval nem ez lesz az a pillanat, amikor át fogok állni az újra.

[4. Kép: A DSC-ALE csapata gombfoci játékosokból.]

Rengeteg utolsó pillanatos helyzet van az asztali labdarúgásban. Játékosként milyen feszültségek vannak jelen ilyenkor?

A gombfociban úgy lehet gólt elérni, hogy bejelentjük előre a kapura lövést, ellenfelünk beállítja a kapusát és utána megy a lövés. Sok esetben letelik az óra, de ha már megtörtént a bejelentés, az abból lőtt gól időn túl is érvényes. Ezt a szaknyelvünkben ezt megoldásnak nevezzük, ami elég gyakran előfordul, ráadásul sokszor döntetlen vagy épp vesztes állásnál. Erre volt jó példa a 2018-as lisszaboni klubvilágbajnokság döntője, ahol a Vasco da Gama és a Palmeiras játszott egymással – ott sajnos mi negyedikek lettünk. Megjegyzem,

Brazíliában az összes futball csapatnak saját asztali labdarúgó szakosztálya van, külön klubteremmel.

Visszatérve a fináléra, több pályán zajlottak a döntő meccsei és az egyiken pont egy ilyen megoldás döntött a Vasco javára. A srác berúgta, aztán az óriási öröm és őrjöngés közepette hirtelen elájult. Kihívták hozzá a mentőket, akik megállapították, hogy semmi baja, csak ha gombfocizik a fiatalember, akkor oda kellene figyelnie arra is, hogy egyen és igyon már eleget, és ne stresszelje szét magát. Szóval, vannak feszültségek bőven.

Ha visszakanyarodunk Debrecenbe, ti több különböző eseményre jártok ki bemutatókat tartani. Milyen rendezvényeken láthatunk majd titeket mostanában?

Rengeteg helyen vagyunk jelen, annak ellenére, hogy a versenynaptárunk és az, hogy emellett dolgozunk is, eléggé behatárolnak mindket. A DEMKI Közösségi Ház számos rendezvényén bemutatózunk, illetve a Kábítószerügyi Egyeztető Fórummal is nagyon jó az együttműködésünk. Minden évben részt veszünk az ő Szenvedélyes Juniális programjukon. Továbbá a Borsos Villa eseményeire és a Liget térre is szoktunk járni, bár oda tavaly nem sikerült eljutnunk, mert pont a versenyünk napjára esett a program, de idén ez is tervben van.

Végezetül térjünk ki arra is, hogy személy szerint is érintett vagy a már említett versenysorozatokban. Mik a saját céljaid a következő megmérettetéseken, különösen a világbajnokságon?

Először megyünk ugye Csíkszeredára, ahol azért szeretnék dobogón végezni, de nem leszek nagyon csalódott, ha nem jön össze. A világbajnokság ellenben nagyon kemény. Ott a portugálok és a brazilok kimagasló eredményeket szoktak elérni, ráadásul ők nyolcan-nyolcan indulnak, úgyhogy már ebbe 16-ba bekerülni önmagában nagy csoda lenne. Általában ez egy-egy versenyzőnek sikerül, legutóbb egy japánnak, azelőtt meg egy olasznak jött össze, de például 2015-ben a debreceni Kiss Levente jutott be. Elég nehéz oda bevergődni magad, szóval, ha nekem vagy bármelyik más magyar játékosnak sikerülne, az nagyon jó eredmény lenne.

Képek forrása: Facebook.