Mind a két együttes kiváló formában volt az elmúlt hetekben, különösen a kis Loki - és ezt a jelzőt lassan kinövik a srácok - menetelt az utóbbi kilenc fordulóban.
Az MLSZ nem engedte, hogy a Dóczy utcában játszák le a mérkőzést. Azért mert etikátlannak tartotta a szövetség, hogy a vendégek pályáján focizzanak, mert ebben az esetben a DEAC otthon érezhette volna magát. Egyébként évek óta így történik. És akkor csodálkoznak a fejesek, ha a szurkolók néha, nagyon ritkán, inkább csak alkalmanként nem éppen nyomdafestékbe illő szavakkal festik le Sanyi bácsit és csapatát.
A városi rangadón nem kellett lerágni a körmünket az idegességtől. Inkább játszadoztak, cicáztak a fiúk. Mind a két gárdának jó volt az iksz, meg különben is a találkozó után egy helyre mennek sörözni. Az egyetlen veszélyes manővert Bodnár okozta. Kapufára lőtt labdáját a DEAC portása, Ratku hárította. A kilencven plusz négy perc eltelt, az őszi mérleg mindenki számára parádés.
A feljutásra aspiráló egyetemisták ezzel 32 pontot írhatnak maguk mellé a tabellán. Ennél több csak a Kisvárdának, és a Cigándnak van, a Tiszafüred ugyanannyit gyűjtött. A legnagyobb dicséret mégis a friss pro licences Máté-gárdát illeti. A DVSC II. 29 ponttal ott van az élbolyban. Van kikre alapozni a jövőt!
NB III. Észak-keleti csoport, 17. forduló:
DVSC II. - DEAC 0-0
W. Gy.