Bacskó Tünde, Bróker Marcsi szerepében

Gyermekkorát Debrecenben töltötte, ahol az Alföld Gyermekszínpadon és a Főnix Diákszínpadon keresztül került be a színjátszás világába. Majd az Ady Endre Gimnáziumban érettségizett. Több társulatban is játszott, de 2002-től szabadúszóként tevékenykedik, valamint a pécsi Harmadik Színház előadásaiban szerepel. Idén ősszel azonban az RTL saját gyártású, valóságon alapuló fikciós drámájának, a Bróker Marcsinak a főszereplőjeként láthatjuk.

Hogyan lettél a Bróker Marcsi sorozat főszereplője?

Nemes Beatrix volt a sorozat castingdirectora, akinek a lánya Pécsett egy játszik egy darabunkban, amiben én vagyok a főszereplő. Beatrix eljött megnézni a lányát, így egyúttal engem is látott, majd később ő hívott, hogy menjek el a Bróker Marcsi castingjára. Hozzáteszem elég ritkán járok ilyenekre, de ezt elvállaltam, és végül engem választottak. Egyébként voltam már hasonló szerepben, hiszen a pályám legelején a Kisvárosban – ahol több szerepet is játszottam – voltam banktisztviselő is.

Milyen volt azonosulni ezzel a szintén kisvárosi, egészen pontosan karcagi hölgy karakterével?

Jómagam szintén alföldi gyerek vagyok, ami hordoz magával egyfajta habitust vagy gondolkodásmódot, de egyúttal bizonyos talpraesettséget és leleményességet is. Ehhez hozzátartozik némi kiszolgáltatottság, hiszen – mióta városban élek, úgy tapasztaltam, hogy – az alföldön azért nehezebb boldogulni. Ebből fakadóan

ismertem azokat az érzéseket, amelyek őt motiválták, úgyhogy igazából egyénként, mint középkorú, találékony nő, nagyon könnyen tudtam vele azonosulni.

Azonban a brókerként megélt fénykora már más kérdés: személy szerint nem tudnék olyen vakmerőséggel állni a dolgokhoz és olyan magabiztossággal erkölcstelen lenni bizonyos kérdésekben, mint amilyen ő volt. Sokat gondolkodtam rajta, ha meg lenne a lehetőség rá, hogy belevágj egy ilyen jövedelmező üzletbe, nos, nem sokan tudnának nemet mondani. Arról se vagyok meggyőződve, hogy én mit tennék – mindenesetre nem fogom kipróbálni.

Mennyi ideig tartott és milyen hangulatban telt a hatrészes sorozat forgatása?

Összesen 51 munkanapunk volt, emiatt fel is kellett költöznöm Pécsről három hónapra Budapestre. Amúgy kifejezetten jó hangulatban telt a forgatás, mert a stábunk parádés volt, a színészek, a technikusok, az operatőrök és a hangosztály egyaránt. A rendezőpáros pedig elképesztő tempót diktált, ugyanis egy hathónapos munkát sűrítettünk bele szűk háromba. Ennek ellnére nagyon hamar egymásra találtunk és ráhangolódtunk a másikra; bár nagy kikapcsolásra, meg röhögésekre nem volt idő, de jól éreztük magunkat együtt.

A jeleneteket nem időrendben vettétek fel. Hogyan tudtál egyik óráról a másikra akár több tíz évet ugorani az időben?

Őszintén, képtelenség kronologikusan felvenni egy ilyen sorozatot, leginkább a helyszín és a szereplők ráérése határozták meg a forgatás menetét. Ha egy adott helyszínen eltelik tíz év a történetben, akkor előfordult, hogy délelőtt felvettük a tíz évvel későbbi jelenetet, délután, amikor épp ráért a kollega, a tíz évvel korábbit – elképesztű ugrálás zajlott.

Volt olyan nap, amikor háromszor cseréltek parókát a fejemen és rakták át a sminkemet,

mert a fiatalabb korú, a fénykorabeli és a már börtönbe került Marcsiról is készültek snittek aznap. Ugyan végig nagyon kellett koncentrálnom, mégis igazán élveztem. Ha ugyanis nem vagyok keretekhez vagy határidőkhöz kötve, képes vagyok kissé szétfolyni. Ám amikor ennyire szorít a tempó, az kifejezetten motivál és nagy munkabírással állok bele.

Milyen volt visszacsöppeni egy kicsit a retró korszakba?

Annyira jó volt, sokat szórakoztunk egymás kinézetén. Én a ’90-es években épp huszonéves voltam, így eléggé másképp öltözködtem mint az akkori Marcsi: gojzervarrott szandált és trapézgatyát viseltem. A jelmezekben azonban a korabeli komoly vállalkozó hölgyeket láttam viszont, ami igazi időutazás volt. Ezek elég precízen megcsinált jelmezek voltak és a maszkosok és a öltöztetők is abszolút korhűen csináltak meg minket.

Mi volt a legemlékezetesebb a forgatással kapcsolatban?

Van két-három csúcspontja is a történetnek, de az egyikről eredetileg nem is gondoltam volna, hogy az lesz. Csak egy jelenet volt a sorban, de úgy érzem, olyan jól sikerült, hogy bármikor eszembejut, katartikus élményként élem meg. A snittben egy ima hangzik el a főszereplő szájából. Számomra ez egy igen emlékezetes pontja a forgatásnak.

A sorozatnak két rendezője van: Herendi Gábor és Fazekas Máté Bence. Ez mit jelentett a gyakorlatban, egyszerre rendezték a részeket vagy esetleg felváltva?

Alapvetően volt egy felosztás, miszerint azon részeket, amelyeknek a megírásában Máté – aki forgatókönyvírója is volt a sztorinak – részt vett, azokat ő rendezi, a többit pedig Gábor. Aztán ezek összecsúsztak, mert egy idő után már nem volt tartható az az ütem, hogy egy napon belül többször kell rendezőt váltani. Mintha mondjuk csak két órára ott lett volna az egyikük, aztán a másik forgat olyan hat órán át, majd ismét előbbi jött volna vissza. Úgyhogy újra felosztották egymás köztt, hogy mely napokon rendez az egyik, majd a másik.

Színészként milyen két rendezővel dolgozni?

Mindketten más rendezői nyelvet beszélnek, de szerintem tök jól összehangolódtunk velük. Mátéval picit könnyebben ment ez, mert ő már a castingon is jelen volt; illetve, mivel részt vett a forgatókönyvben, erős kötődése alakult ki a sorozathoz, így a nullától építette a kapcsolatot velünk is. Az alap instrukciók tőle jöttek, hisz az ő fejéből pattant ki a történet ötlete is jó tíz évvel ezelőtt. Pontosan tudta, hová szeretne eljutni a sztoriban, ezáltal mit szeretne látni például tőlem. Gábor pedig nagyon szépen rákapcsolódótt a munkára, kifejezetten rendezőként volt jelen, az adott napokat abszolút együttműlödve abszolváltuk.

Karcagon is forgattatok?

Sajnos nem, egyértelműen Budapest volt a bázis, mert a stáb szempontjából ez volt egyszerűbb. A főváros környékén voltak a helyszínek, kisvárosok, erdősebb részek vagy például egy tanya is. A karcagi iroda helyszínünk meg Dunakeszi egyik utcájában volt.

Bróker Marcsival, azaz Dobrai Sándorné Nagy Máriával találkoztál személyesen? Eljutnak hozzá a róla készült sorozat részei?

Nekem lett volna rá igényem, hogy találkozzunk, de a rendezők lebeszéltek róla. Ez a Marcsi figura ugyanis egy valósággal összefonódó, de valójában fikciós karakter.

Nem Marikát szerették volna leutánozni, hanem azt akarták, hogy ez a szereplő belőlem nőjön ki.

Egyébként sem is biztos, hogy sikerült volna összehozni, mert elég körülményes lett volna bejutni hozzá. A stáb még a letartóztatásának ideje alatt tudott vele beszélni, de az elítélését követően már csak a lányán keresztül tudtak informálódni. A sorozatot csak úgy bejuttani hozzá szintén nem lehetséges, majd akkor tudja megnézni, ha már szabadult.

Milyen visszajelzéseket kapsz? Mennyire azonosítanak téged Marcsi karakterével?

A színházban, ahol játszom, ez egyáltalán nem érezhető, ellenben az utcán annál inkább. A sorozatban jórészt vörös színű parókát viselek, ám a való életben nem így nézek ki, ezért az emberekben mindig van egy kis bizonytalanság, mikor rám néznek. Ismerős vagyok, de nem tudják hirtelen, hogy honnan, aztán hosszan bámulnak, majd látni rajtuk, amikor leesik a tantusz. A barátaim viszont írtak már rám viccből, hogy adjak nekik befektetési tanácsokat. Érdekesség az is, hogyan kapcsolódik össze a valóság és a sorozat: a színházi egyesületünknek, amit együtt viszünk a szintén debreceni származású Fábián Gáborral, én vagyok a pénzügyese.

Ha már a színháznál tartunk, említsük meg azt is, hogy van egy előadásod, amivel októberben érkeztek Debrecenbe is. Tudnál erről mesélni egy kicsit?

Nagy örörmmel tölt el ez a meghívás, mert már lassan 30 éve nem játszottam Debrecenben. Az Ady Pódiumra invitáltak meg és október 21-én lesz a fellépés. Ezt a darabot én magam írtam és raktam össze, sőt én is szerepelek benne egy zongoristával karöltve, aki 11 dalt szólaltat meg közben. Tulajdonképpen az 1956-os események elmeséléséről szól, egy nagyon személyes történeten keresztül.

Egészen más a történelemkönyvekből találkozni az ’56-os eseménysorozattal, mint az, hogyha a saját bőrödön érzed.

Arról nem is beszélve, hogy számtalan „Mi lett volna ha..?” kérdést vet föl az emberben. Ennek alapja az, hogy mint korábban megtudtam, a férjem édesapja Mecseki Láthatatlan volt akkoriban Pécsett. Ez eléggé felkavart engem, és azonnal elkezdett dolgozni bennem ez a történet, amit most bemutathatunk Debrecenben is.

Bacskó Tünde az FM90 Campus Rádó VÁRADI című műsorának vendége volt, az interjú ezalapján készült. A teljes beszélgetést a DEmedia.hu podcast rovatában hallgathatják meg.

A Bróker Marcsi című sorozat epizódjai kizárólag az RTL+ streaming csatornáján érhetők el.

Barítókép: szabadpecs.hu.