A kaszkadőr lenyűgöző kaszkadőrmutatványokat és humort ígér, és ebből a szempontból nem is okoz csalódást.

Ha öt évvel ezelőtt megkérdeztünk volna egy szakértőt az aktuális hollywoodi látványfilmekről, két trendet emelt volna ki. Egyrészt megkopott a sztárok vonzereje, a közönség ugyanis a franchise-ok miatt ül be a moziba – Pókember a fontos, nem az a színész, aki a maszk alatt van –, másrészt a CGI egyeduralkodóvá vált, és a nézőket látszólag nem zavarja, ha az akciójelenetek 99 százalékát zöld háttér előtt veszik fel.

A szuperhősőrület ehhez képest mára lecsengőben van, egyre több produkció épít a star powerre, és újra el lehet egy filmet adni azzal, hogy régi vágású, kézműves akciójelenetek vannak benne. A kaszkadőr esetében legalábbis úgy tűnik, hogy sikerül ez a mutatvány, mert a plakáton feltüntetett nagy nevek, és az előzetesekben beígért nagy akciószekvenciák elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy az év egyik legjobban várt blockbusterévé váljon a film.

Az alkotók meg sem próbálják palástolni, hogy a gombhoz varrták a kabátot, vagyis előbb volt a koncepció (sztárok+látvány), és csak utána kezdtek el a sztorin agyalni. A film alapjául papíron egy azonos című, 80-as évekbeli tévésorozat szolgált, a főszereplő nevén és foglalkozásán kívül mást azonban nemigen vettek át a szériából. Colt Seavers itt nem egy mellékállásban börtönszökevényekre és bűnözőkre vadászó kaszkadőr, hanem a Tom Ryder nevű szupersztár (Aaron Taylor-Johnson) állandó dublőre. Az új filmjük forgatásán játszódó nyitójelenetből kiderül, hogy Colt fülig szerelemes Jody Moreno operatőrbe (Emily Blunt), aki viszonozni látszik az érzelmeit. Meghitt flörtölésüknek csak az vet véget, hogy a kaszkadőr rohammentőben távozik, miután az egyik veszélyes jelenet felvétele során majdnem halálos baleset éri.

A kaszkadőr tehát azzal a nem szokványos dramaturgiai megoldással nyit, hogy a két főszereplő már a film kezdete előtt rátalált egymásra, így nem azért kell drukkolnunk, hogy összejöjjenek végre, hanem, hogy összejöjjenek újra, miután szakítottak. Drew Pearce forgatókönyvírónak (Vasember 3., Mission: Impossible - Titkos nemzet) ezen a ponton kellett volna egy frappáns ürügyet kitalálni, amiért a két szerelmes eltávolodik egymástól, de sajnos csak annyit tudott kiizzadni magából, hogy Colt eltűnik egy évre, mert fizikailag és lelkileg is traumatizálta a baleset. Amivel empatizálni is lehetne, ha bármilyen jele látszódna ennek a traumának, de Colt 12 hónap semmittevés után is tökéletes fizikai állapotban van, amikor pedig kiderül, hogy Jody immár rendezőként számítana rá új filmje ausztráliai forgatásán, azonnal repülőre pattan.

A kaszkadőr első félórája emiatt a mondvacsinált konfliktus miatt egy olyan romkom második felvonásának hat, amelynek nem láttuk az első részét, és így kapcsolódni se tudunk a főszereplőkhöz, a köztük lángoló szenvedélyt ugyanis bemondásra kell elhinnünk. Ez a dilemma az alkotókban is felmerülhetett, de alighanem úgy voltak vele, hogy felesleges jobban megalapozni a karaktereket és a köztük lévő viszonyt, Ryan Gosling és Emily Blunt kémiája úgyis mindent elhomályosít. És nagyot nem is tévednek, a két sztárnak kiválóan áll a klasszikus screwball comedyket idéző évődés, és nem sokkal később szerencsére a cselekmény is felpörög. Kiderül, hogy a film sztárja, Tom Ryder felszívódott valahol az ausztrál éjszakában, a producer (Hannah Waddingham) pedig Coltot kéri meg arra, hogy nyomozza ki, mi történt a férfivel. A tét nagy: ha nem kerül elő Ryder, a film, és ezzel Jody rendezői karrierje is földbe áll.

Romkomból itt lépünk át a 90-es évek retróba. A történet ugyan a jelenben játszódik, de a humora, a fordulatai, és a karakterei is a korszakot idézik –

az egyik főgonosz olyan, mint aki Az utolsó cserkészből, a másik pedig mintha az Ace Venturából lépett volna elő.

A mostanság divatos, túlgondolt, triplacsavarokkal megküldött forgatókönyvekhez képest a sztori egyszerűsége, illetve „kisszerűsége” is üdítően hat, pláne, hogy a fordulatok helyett amúgy is a parádésan megvalósított akciójeleneteken van a hangsúly. Egy olyan film esetében, amelynek egy kaszkadőr a főszereplője, és a címe is az, hogy A kaszkadőr, nyilván az a minimum, hogy a látvány ne a CGI-mesterek munkaállomásain, hanem az eredeti helyszínek fizikai valóságában szülessen meg, de a kaszkadőrből lett rendező, David Leitch és stábja túl is teljesítik az elvárásokat. Gyakorlatilag komplett műfaji showreelt kapunk, kezdve a Kill Billt idéző közelharctól a maratoni autósüldözésen át a látványos robbanásokkal tarkított motorcsónakos hajszáig, és közben persze látjuk az is, hogy dolgoznak a filmben belüli film forgatásán a (vélhetően igazi) kaszkadőrök.