A Monostorpályi klub elnöke, Nyilas József úgy fogalmazott, szeretnék megvédeni címüket és újra megpróbálni osztályt lépni.

Most éppen két település között ingázik. Nem fárasztó ez mindennap?

Inkább feldob. A szomszéd községben, Hosszúpályiban tartjuk az edzéseket, meg itt is kezdjük majd a bajnokságot. Nálunk ugyanis felújítás van. Új gyepszőnyeget kap a játéktér, ha minden jól alakul, akkor októberben játszhatunk ismét a megszokott környezetben.

Ez a hírek szerint nem riasztja el a szurkolókat. Igaz, hogy ezen a héten, egy edzőmeccsen közel nyolcvanan kocsikáztak át Monostorból, hogy lássák a kedvenceket?

Így történt. A Nagyrábéval játszottunk. Sokan voltak, mi is meglepődtünk. Hajtottak a fiúk lelkesen, beleadtak apait-anyait, nem lehet a szimpatizánsokat cserben hagyni. Nyertünk is 2-1-re. Annyi volt a különbség, hogy most, a hármas sípszó után nem volt főzés. A slambucokat, meg a pörkölteket ezek után is otthon főzzük majd.

Mióta is első ember az egyesület élén?

Bő tíz esztendeje. Amikor leégett a régi öltöző, akkor a polgármester, Vágó András újjáépíttette. Sajnos már nem lehet közöttünk. Nagyszerű ember volt, nem véletlenül lett róla elnevezve a sporttelep. Utána jöttem én. Egy régi Wartburg kombival hordta a csapatot az idegenbeli meccsekre. Volt alkalom, amikor tizenkét játékos kászálódott ki a kétüteműből.

Ilyen eset állítólag önnel is előfordult.

Gyerekeket vittem Derecskére egy tornára. Ült egy csapatra való srác a verdában. Konyáron megállított a rendőr. Nem győzött számolni. Hosszan alkudoztunk, de végül elengedett. Ma már van kisbuszunk.

Amivel egy bajnokcsapat is utazhat.

Másodjára lettünk aranyérmesek. Először a Covid idején nyertük meg az egészet. De nem mertünk elindulni az NB III-ban. Úgy éreztem nincs meg hozzá minden pénz. A családtól meg nem szerettem volna elvenni.

Ez tisztességes. Valahol olvastam, hogy a Nyíregyháza főnöke, Révész Bálint azt mondta, hogy minden egy forint támogatás után, ő hozzátesz a sajátjából még tízet.

Nem sok. Én százat. De nem ez a lényeg. A mi klubunk egy családi klub. Egy nagy, hatalmas, összetartó, monostorpályi családi egyesület. Mondok egy példát. Augusztus ötödikén lesz a feleségem születésnapja. Hatodikán tartjuk, mert ötödikén Magyar Kupa derbit vívunk a DEAC gárdájával. Mindenki ott lesz. Állandóan csörög a telefonom, mikor kezdünk. Hát akkor. Jól erősítettünk, ismét nyerni szeretnénk. Jövőre újra megpróbáljuk. Mint ahogy az öltözőt is bővítenénk, meg lelátót is varázsolnánk a drukkereknek. Közhely, de ők tényleg a tizenkettedikek. Csodálkozom, hogy a bírók még emiatt nem kértek minden nézőtől igazolást, meg sportorvosit.

Azon gondolkodott már, miért ennyire népszerűek?

Talán, mert mi játsszuk a focit. Mint a gyerekek. Mindennek tudunk örülni. És ezt érzik a csapat tagjai, a szimpatizánsok, de a szakemberek is. Nem véletlen, hogy a Cigánd elsőként gratulált nekünk az osztályozó után. Pedig ők nyertek. Mi így állunk a futballhoz.

Fotón balról jobbra: Nyilas József klubelnök, Basa Attila Monostorpályi alpolgármestere, Vitányi István országgyúlési képvisel, Pajna Zoltán a Hajdú-Bihar vármegyei közgyűlés elnöke.

W.Gy.