Kevés az olyan profi labdarúgó hazánkban, aki a karrierje kezdetén eldönti, mihez kezd majd akkor, ha már nem versenyszerűen űzi kedvenc sportágát. A kivételeket erősíti napjainkban a DVSC egykori kiválósága, Bernáth Csaba.

A hajdani kiváló jobbhátvéd csakúgy, mint egykoron, manapság kiszámítottan éli napjait, percre pontosan tudja mit csinál ma, holnap, vagy fél esztendő múltán.

2016-ban fejeztem be a Lokiban az aktív pályafutásomat, de évekkel előtte igyekeztem kitalálni magamnak milyen lesz a jövőm.

És sikerült?

Most úgy érzem igen. Amikor a profi futballista abbahagyja, mérlegelnie kell. Végleges a döntése, vagy elmegy külföldre az ötöd osztályba. A hetedik bajnoki cím volt a döntő. Akkor, ott, az örömünnep közepén éreztem, nincs tovább. Láttam, vége egy nagyszerű korszaknak nemcsak az én életemben, de a pályán is leszálló ágba került Debrecenben ez a gyönyörű játék. Nincs ebben semmi különleges. Valahol törvényszerű, hogy a közel tíz évnyi sikert követ majd egy jelentősebb visszaesés. Abbahagytam. Akkor adták át az új Nagyerdei Stadiont, kaptam egy ajánlatot. Vezessem a látogató központot. Nem sokat hezitáltam, meg különben is megtiszteltetésnek vettem a dolgot.

Bejött a számítása?

Úgy éreztem nem vagyok már olyan formában, mint előtte két-három évvel, és igazán hangulatom sem volt hozzá. Meg az akkori edzővel, Kondás Elemérrel sem volt felhőtlen a kapcsolatom, így aztán vége lett.

Mi volt a baj Eli bá’-val?

Régen volt, borítsa homály. Élveztem a civil kurázsit. Igazgató lettem – bár a titulust sohasem használtam – megnyitottuk a Loki shopot, a foci másodlagos lett az életemben. Aztán Fejes Tomival, a Tankcsapda dobosával kitaláltuk, csináljunk valamit, ami minden korosztálynak jó. Így jött a Roncsbár ötlete. Nyugaton már évtizedek óta divat és jól is prosperál. Nézegettük a helyszíneket, amíg rátaláltunk a mostani, Csapó utcai üzletre. Tizenegy esztendeje, hiánypótlásként, Debrecenben először megnyitottunk. Hamar híre ment, azóta is telt házakkal működünk.

Elég volt hozzá a két név, a két híres városbéli ember?

Sok pénz, még több munka, utánajárás, tárgyalások, itt-ott vesződések, de kinyílt az ajtó. Mostanra kettőnknek elég a szervezéssel, a napi intézkedésekkel foglalkozni, az üzlet vezetése a többit elvégzi. Napi 24 óra elfoglaltságot jelent mindenkinek. Ez egy komplex szórakozó hely lett. 18 évestől a hatvan pluszig mindenki idejár. Évente több száz élőzenés koncertet adunk. Az is a mottónk: fesztivál egész évben. Be is tartjuk.

301 mérkőzés a Lokiban, hazai és nemzetközi kupa meccsek, serlegek, barátok, drukkerek, edzők, öltözői zrikák. Nem hiányzik?

Jó, nem teljesen álltam le. A Beestrongnál, ha van időm, még megállítom az ellenfél csatárát, de ez már csak hobbi. Arra nagyon büszke vagyok, hogy nemrégen közgazdászként megszereztem a mester diplomát. A volt focisták közül csak nekem van ilyen oklevelem. A shopot és a látogatóközpont körüli melót egy éve abbahagytam. Amióta Makray Balázs lett a cégvezető, újra nagyon jó a kapcsolatom a hajdani klubommal. Beszélgettünk, talán újra szükség lesz rám. Meglátjuk.

Néhány hete felröppent, hogy a Roncsbárral szemben lévő bevásárló központot bővítik, és ennek a munkálatnak áldozata lesz a vendéglátóhely is.

Tudom, már elkezdtük a tárgyalásokat egy új helyszínről, de ez még a jövő zenéje.

Kutyák, macskák és másféle háziállatok?

Az állatvédők menedzseléséről nem mondok le. Segítem őket. Tizenhárom évvel ezelőtt megalapítottam a Kutyaház Egyesületet. Ezt ma is viszem. Napjainkban kétszáz kutya és hatvan macska élvezi gondoskodásunkat.

DVSC meccsek?

Ott vagyok a bajnokikon, kivéve, ha valami sürgős elintéznivaló akad. De televízión akkor is megnézem. Jó kezekben vannak a srácok. Szimpatikus, amit a mester, Blagojevics akar. Érik valami, de ne kiabáljuk el. Azt gondolom a végén odaér az első hatba az együttes. A Magyar Kupa is ott van még.

Ha megnyerik, a buli lehet a Roncsbárban?

Természetesen. Meg is sértődnék, ha nem hozzák be hozzánk a serleget.

W.Gy.