Márai Sándor regényeiből kissé nehéz rendes és kompakt filmet forgatni. Nem is elsősorban amiatt, mert ne lennének remek alapanyagok egy mély és lélekőrlő drámához, hanem mert prózai jellegükből fakadóan elképesztően dialógcentrikusak. Így ha egy olyan rendező kapja meg a lehetőséget, hogy adaptálja egyik-másik Márai-történetet, aki nem tudja rendesen és érzékletesen bemutatni a párbeszédeket (úgy hogy ne váljanak erőltetetté és unalmassá), akkor borul minden. 2008-ban Sipos Józsefnek mégis sikerült egy tisztes filmet letenni az asztalra az Eszter hagyatéka történetből.

Az Eszter hagyatéka egy tipikus Márai Sándor sztori. Egy igéző helyszínen (Balaton-felvidék) él egy idős éveiben is szép nő (Eszter, akit Nagy-Kálózy Eszter játszik elképesztően ügyesen) egymagában. Már közel semmi sem érdekli őt az életében, nem vár semmit és senkit sem. Ellenben amikor táviratot kap régi szerelmétől, Lajostól (a fergeteges Cserhalmi György) – attól a Lajostól, aki hűtlen volt hozzá, kicsalta a pénzét és inkább Eszter nővérét vette feleségül –, hogy látogatóba érkezik, egyből feléled benne a tettvágy. A látogatás pedig nem csak Eszter vagy Lajos, hanem minden körüllévő ember életét is megváltoztatja. Az Eszter hagyatéka egy tisztes játékfilm, dinamikus és megkapó dialógusokkal, hihetetlenül gyönyörű operatőri munkával és bravúros színésze játékokkal (Nagy-Kálózy és Cserhalmi mellett Eperjes Károly, Udvaros Dorottya, Hámori Gabriella, valamint Törőcsik Mari is feltűnik). Érdemes rászánni ezt a másfél órát.