DEmedia.hu | site.article

Egyetemi Élet

2024-04-04

GALAXISOK – NAGYERDEI VÍZTORONY, ÁPRILIS 5. 20 ÓRA (VENDÉG: BARKÓCZI NOÉMI)

A Galaxisok vadonatúj, Ellenszélben című anyagának dalaival érkezik hozzánk. Az egyik utolsó olyan hazai csapat ők, akik még hisznek az album formátumban és nagyjából évente, két évente szállítják a lemezeket. A mostani már a nyolcadik a sorban és többszöri hallgatás után kijelenthetjük, az egyik legjobb a zenekar eddigi történetében.

A bajai származású Szabó Benedek alapította a bandát 2013-ban, akkor még Szabó Benedek és a Galaxisok néven. Mondjuk rajta kívül és az első lemez felvételeinél is bábáskodó billentyűsön, Futó Péteren, azaz Jacopo-n kívül nem is volt senki a csapatban. A debütáló cucc, a Kapuzárási Piknik egyből nagyot ment. Egy akkor huszonhat éves srác életkori dilemmáit taglaló tök egyszerű, sokszor akusztikus hangszerelésű dalok amolyan korosztályi himnuszok lettek. Ilyen sorokkal, hogy „Egyre nehezebben képzelem bele magam a tinifilmekbe” nem is csoda. Benedek sajátos lírája aztán a sorban következő lemezeken egyre jobban kiteljesedett.

Jött a megkezdett csapáson haladó Legszebb éveink és jöttek a zenésztársak, akikkel teljes értékű lett a banda. Bradák Soma dobon, Günsberger Ákos gitáron és Sallai László basszusgitáron erősíti a pár éve simán Galaxisok néven futó társulatot azóta is. A 2017-es Focipályákon sétálsz át éjszaka már olyan, mint egy elképzelt nemzedéki film kísérőzenéje. Visszatekintve mondhatjuk, hogy az első három anyag egy trilógiaként is értelmezhető.

Az azt követő Lehet, hogy rólad álmodtam zongorás balladáival, kísérletezőbb dalformáival némileg más irányt vett. Sokkal nehezebben is fogadta be a korábbi slágereket kedvelő közönség. Benedek erre vissza is utalt az elmés című Cím nélküli ötödik lemez egyes számaiban, melyekben visszatértek a korábbi hangzáshoz. Ilyeneket írt, hogy: „Ez egy ugyanolyan sláger, pont mint régen, úgyhogy énekeljetek…” Meg azt, hogy: …ó, az emberek nem szeretik úgy a zongorát, nem szeretik úgy a zongorát, mint a dobokat és a gitárt”.

Mikor ez a lemez kijött, beütött a Covid, a zenekar nem tudta turnén is bemutatni az ütős anyagot, de ha már lett sok idejük, hónapokon belül kidobtak egy újabb, tulajdonképpen duplának tekinthető albumot. A Történetek mások életéből csapongó zenei kirándulás, kitágult a Galaxisok-galaxis, a szövegek pedig fiktív – és talán hús-vér, élő – emberek mindennapjaiba engedtek bepillantást. Nem állíthatjuk, hogy ez egy könnyű anyag és valószínűleg a házi felvételi technikának köszönhetően a hangzása sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után.

Ezután három évet kellett várniuk a rajongóknak, de a Minket ne szeress! - mintegy címében hordozva valami végzetszerűséget – nem aratott egyértelmű sikert. Az egyszerre feljátszott, esetleges megszólalású számok Benedek szándéka szerint a nyolcvanas évek magyar underground zenekarainak hangzását idézték. Ha szigorúak akarunk lenni, kicsit súlytalannak tűnik ez az album az előzőekhez képest. Ugyanakkor mindenképp elismerésre méltó, hogy a banda lemezről lemezre képes megújulni és nem elégszik meg azzal, hogy a megszokott úton meneteljen tovább.

Új lemezük, az Ellenszélben már-már harcias közéleti állásfoglalásokat tartalmazó dalok gyűjteménye. Mivel a Galaxisok nem unalmas repertoár-zenekar, biztosra vehetjük, hogy a lehető legtöbb számot hallhatjuk róla élőben is a Víztorony színpadán.

-bigtom-

Előző cikk