Jön FRENK, aki zenészként nagyjából a besorolhatatlan kategóriába tartozik. Az ő zenéjét a világ más tájain egyértelműen a pop szcénába sorolnák, míg nálunk inkább az alter-vonalat erősíti. Torma Gábor – mert így hívják – Dunaújvárosban nőtt fel és a nagyközönség először a Hiperkarma első pár évének dobosaként fedezhette fel. Az akkori koncertek végén állandó szertartásként előbújt a dobszerkó mögül és hol Prince Purple Rain-jét, hol a Love is in the Air című klasszikust interpretálta. Már akkor feltűnt, hogy remekül énekel. Szólókarrierjét már több mint tíz éve indította, azóta megjelentetett hét lemezt. A legutóbbit épp tavaly év végén Abszolút szabadon címmel.

 

Frenk a mi magyar David Bowie-nk, legalábbis hozzá hasonló profizmussal és jó ízléssel nyúl a különböző zenei stílusokhoz, melyekből aztán saját világot kreál. Igazi pozőr, a szó jó értelmében, ő nem csak simán felmegy a színpadra és lenyomja aktuális műsorát, hanem komplett performanszt kerekít. Lemezeinek nagy részén ő maga játszik minden hangszeren, így utólag nem panaszkodhat, hogy valami nem úgy sikerült, ahogy akarta. Néhány évig egy szál gitárral lépett fel, de dalainak komplexitása zenekarért kiált, így egy ideje visszatértek mellé kísérőzenészei. Egy ember, aki komolyan veszi, amit csinál, egy ember, aki mindenhonnan kilóg, egy ember, akinek a koncertjét mindenképpen érdemes meghallgatni, megnézni.

 

 

Ha már rácsatlakoztunk az alternatív műfajok kanyargós ösvényére, említsük meg az F.O. SYSTEM nevét. Biztos, hogy a Campus látogatók jó részének szülei ismerhetik csak a nevet, hiszen egy 1986-ban alakult csapatról van szó. Ekkor kezdett együtt zenélni Mátyás Attila gitáros, énekes és Jerabek Csaba basszusgitáros. Dark, goth stílusjegyeket hordozó szikár hangszerelésű dalaik hamar népszerűvé tették őket és rendszeres fellépői lettek a fővárosi kluboknak, meg az egyetemeken szervezett fesztiváloknak.

 

Úgy váltak országszerte ismertté, hogy tudatosan keveset szerepeltek a médiában. Tegyük hozzá, akkoriban nem is lehetett olyan könnyen rést ütni a sokkal kevesebb televíziós-rádiós csatorna szigorú elvek mentén működő műsorstruktúráinak pajzsán. Ők pont ettől a tudatos szembenállástól váltak a közönség egyes rétegei számára kultikus figurákká. A nyolcvanas évekből sikerrel lavíroztak át a szabadabb piaci lehetőségeket kínáló kilencvenesekbe.

 

1991-ben adták ki első, és tulajdonképpen máig egyetlen stúdióalbumukat. Az évek során ennek a különböző változatai jelentek meg CD-n, vinilen és mindegyik verzió nagy sikert aratott. A lemez megjelenésének évében feloszlottak, s 2006-ban újra összeálltak egy nagyszabású koncert erejéig. A közönség jól fogadta a visszatérést, a csapat azóta évente ad egy kiemelt bulit, bár ezt a hagyományt most megtörik, hiszen honlapjuk tanúsága szerint idén játszanak még máshol is a Campuson kívül. Elő a fekete ruhákkal, magasszárú bakancsokkal, agybahúzott sapikkal és nyomás az F.O. System bulijára!

 

A programokat böngészve megütötte a szemünket egy érdekes név: SZÉLMŰVES. Nagyon sok információt nem találtunk róluk, csak azt, hogy szegediek és népzenészekből verbuválódott csapatról van szó. (Mondjuk ezt a névből valahogy sejtettük.) Zenéjük kiindulópontja a moldvai csángó zene, de műsorukban bőven merítenek az erdélyi, román és zsidó népzenékből is.

Azt mesélik róluk, fellépéseiken olyan sodró lendülettel interpretálják dalaikat, hogy egy idő után együtt ropja az épp csak arra tévedő laikus és a rutinos népzenekedvelő egyaránt. Rajta, táncra fel!

 

Ha már tánc… Az élő zenét hangmintákkal, elektronikával merészen keverő Korai öröm nélkül nem lehetett táncos mulatság a kilencvenes években. A zenekar – mit zenekar, inkább szabad összművészeti társulat – sok-sok hullámvölgyön és hegyen át menetelve hol létezik, hol nem, de a belőlük sarjadó KORAI ELECTRIC él és virul. Furcsa, hogy már az elektronikus színtéren is vannak nagy öregek, nos, őket is tekinthetjük senioroknak, akik most megmutatják a fiatalabb generáció képviselőinek, hogyan kell megtáncoltatni az embereket. Mindezt úgy, hogy hagyományos hangszereket használnak a kütyük mellett. Csányi Viktor dobgépet kezel, Domokos Tibor szintetizátoron játszik, Kilián Zoltán basszusgitározik, Kovács Andor gitározik és Paizs Miklós – többek között – dorombol. (Gondolom, mondanunk sem kell, hogy nem úgy, mint egy macska.) Folyamatzenei utazásra invitálják a közönséget és saját értelmezésű világzenéjükkel különböző tájakra repítenek mindenkit.

 

Ők sem tartoznak a könnyen besorolható bandák közé, s korukból adódóan meg is tehetik, hogy magasról tesznek a ma oly fontosnak tartott piaci szempontokra. Céljuk, hogy hallgatóik épp olyan jól érezzék magukat, mint ők.

Tiszteletét teszi nálunk a hazai rockzene egyik élő legendája, az LGT egykori gitárosa, KARÁCSONY JÁNOS is. James, ahogy a régi rajongók hívják, még hetven fölött is ifjonti energiával telve veti bele magát a zenélésbe. Mindig is valami játékos, szenvedélyes színpadi jelenlét jellemezte őt már a klasszikus LGT-évek alatt is.

 

Producerként szintén aktív, másoknak is ír zenéket és az utóbbi időszakban a közönség nagy örömére egyre gyakrabban láthatjuk őt színpadon, élőben. Azt vallja, hogy „Akkor tudsz kortalan lenni, ha meghaladod a megszokott utakat.” Egész pályafutása alatt úgy tudott populáris maradni, hogy közben friss maradt az új impulzusok iránt. Erre – bizonyos, a pályán töltött idő után – sok zenész képtelen. James sokszor kicsit szomorkás, elgondolkodtató lírája egyszerre készteti tűnődésre és – különös módon – hangolja jókedvre a hallgatót. A titka talán a közönséggel szembeni, jó értelemben vett alázat. Aki kedveli őt, feltétlenül nézze meg műsorát és hozzon magával valakit a fiatal korosztályból, hogy ő is megismerhesse művészetét.

 

Hónapok óta írunk a Campus fellépőiről és terjedelmes tudósításainkban még így is csak a felszínt kapargatjuk. Lehetetlen mindenkire kitérni, mindenkiről hírt adni azok közül, akik apait-anyait beleadva szórakoztatják majd a közönséget ez alatt a pár nap alatt.

 

Mit is kívánhatunk? Érezzétek jól magatokat, élvezzétek a számotokra kedves programokat! Fogadjátok a fesztivál attrakcióit olyan szeretettel, amilyen szeretettel a szervezők hosszú hónapok áldozatos munkájával összeállították nektek ezt a színes, nyüzsgő kavalkádot! Hajrá!