Bombasztikus berobbanás volt, a csapat és a Hybrid Theory meghódította a rádiót és az MTV-t, részben az énekes Chester Bennington – aki maga az üvöltő katarzis és a melankolikus befelé fordulás hullámvasútja – és Mike Shinoda rap stílusának megdöbbentően egyedi énekesi párosának köszönhetően.

Két évtizeddel és több mint 100 millió eladott lemezzel később is elmondhatjuk, hogy a Linkin Park ikonikus öröksége nem csak egy hangzáson múlik. A Hybrid Theory végül is csupán az első volt a sok sikeralbum közül. A Papercuts (Singles Collection: 2000-2023), a zenekar első igazi Greatest Hits-gyűjteményének megjelenésével a Linkin Park hangzásbeli fejlődéséről kristálytiszta képet kapunk.

Természetesen ott van az energikus korai rap-rock korszak izgalma (Crawling, In the End), de ott vannak a hip-hop crossover pillanatai (a Jay-Z-vel közös Collision Course időszakuk), az arénákat uraló pop időszak (a Minutes to Midnight, Bleed It Out) és a gyengéd, lágyan csengő gitár-minimalizmus (One More Light) is.

A slágert slágerre halmozó 20 dalból álló kollekció azért is figyelemre méltó, mert két, eddig nem hallott számot is előtérbe helyez. Az első a QWERTY, egy olyan kromatikus, moto-metal bomba, ami semmihez sem hasonlítható a Linkin Park archívumában. A másik a határozottan finomabb Friendly Fire, egy egyszer már félretett darab a 2016-os One More Light sessionökről, amit Shinoda és a gitáros Brad Delson újra felvett nemrég a Papercuts számára.

A Revolverrel beszélgetve Shinoda és Delson visszatekint a Linkin Park életére, a slágerekre, valamint néhai bandatársuk, Chester Bennington örök hangjára.

Hogyan jutottatok arra a döntésre, hogy most jött el az ideje egy ilyen karrier-retrospektív összeállításnak?

MIKE SHINODA Alapvetően 2023-ban csináltunk egy évfordulós dolgot a Meteorával, előtte pedig a Hybrid Theoryval, és a visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Amikor ez a téma felmerült... egyszerűen csak egy szép pillanat volt, hogy visszatekintsünk, és hogy megosszuk ezt az új számot is. Tudtuk, hogy van egy dalunk, a QWERTY, ami egy szuper nehéz dal volt a Minutes to Midnight előtti korszakban, a másik szám pedig a Friendly Fire volt, egy újabb dal, ami még soha nem jelent meg.

Hogyan meséli el a Linkin Park történetét ez a nem kronológiai sorrendben lévő gyűjtemény számról számra?

SHINODA Ez nyilvánvalóan nem egy kronológiai vagy evolúciós történet. Majdnem olyan, mint amilyen egy Linkin Park-koncert lenne - bár nem pontosan, mert valószínűleg a Bleed it Out-tal fejeznénk be. Van egy nagyon szép energiája az egésznek, és visszatekintve rá, azt mondhatjuk: „Ó, Istenem. Mi csináltuk ezeket a dalokat.” Ez őrület.

BRAD DELSON A két új dalról, a QWERTY-ról és a Friendly Fire-ről beszélgettünk, és én azt mondtam: „Ha ezt a két számot egymástól függetlenül hallanád – talán a vokálok felismerésén kívül –, azt hinnéd, hogy két teljesen különböző zenekarról van szó... vagy két teljesen különböző műfajról.”. Nagyon eklektikus hangzásvilág van ezen az albumon.

Egész karrierünk során, azt hiszem, az tartott minket izgalomban, hogy ennyi különböző világban játszhatunk. A kezdetektől fogva ez volt a legizgalmasabb a számunkra: a műfajok keverése vagy a kiszámíthatatlan kísérletezés. Ebben a 20 dalban ez tényleg látszik.

A Friendly Fire-t néhány évvel ezelőtt, a One More Light sessionök alatt vettétek fel. Miért nem csináltatok vele valamit akkoriban?

SHINODA Mint minden albumkészítési folyamatban, itt is vannak olyan dalok, amelyek a határon vannak. Valószínűleg felkerülnek a lemezre... de aztán mégsem. Volt néhány strukturális dolog a Friendly Fire-rel. Például, ahogyan elrendeztük, nem volt jó. Kicsit lassabb volt, mint amit most hallasz. Mivel az energia és a tempó egy kicsit rossz volt, úgy gondoltuk, hogy nem olyan jó dal, mint amilyen.

Ezt sikerült kijavítanunk. Brad átjött, és ketten együtt bütyköltünk rajta kicsit. Az ő ötletei inkább arra vonatkoztak, hogy feldobjuk és egy valamivel rövidebbé tegyük. Az én ötleteim inkább az élő hangszerek hozzáadására vonatkoztak. A korábbi verzióban az élő dobok nem voltak annyira hangsúlyosak. Szerintem egyáltalán nem volt rajta gitár.

DELSON Azt mondanám, hogy számomra a kiváltság és a fejlődés, amit dalszerzőként és producerként megtapasztaltam, az egész megértése... és az, hogy a gitár hogyan illeszkedik minden máshoz. Néha a gitár inkább elöl és a középpontban van, míg néha támogató szerepet játszik.

Vicces, az egyik utolsó dolog, amit a Friendly Fire-be tettünk, az az akusztikus gitár volt a végén – úgy értem, pár hónappal ezelőtt. Dolgoztunk a dalon 2016-ban és 2017-ben, aztán félretettük, mert valami nem stimmelt vele. Amikor újra felfedeztük, azt gondoltuk: „Hű, ez a dal tényleg különleges”.

Milyen érzéseket vált ki belőletek ez a dal most, hogy befejeztétek?

DELSON Imádom. Szinte olyan volt, mint egy szobor. Le kellett aprítanunk néhány szerves anyagot, hogy a dal teljes egészében megmutatkozhasson. Szerintem egyszerűen szuper gyönyörű. Nagyon büszke vagyok rá.

A lemez címadó dalaként mi az, amiben a Papercut kiemelkedik a többi dal közül?

SHINODA A Papercut volt a névjegyünk – még a a One Step Closer-nél is inkább.

Az első dolognak, amit az emberek hallottak a Hybrid Theory-ról, a legjobban leegyszerűsített, leglényegesebb állásfoglalásnak kellett lennie arról, hogy miről szól a zenekar. A Papercut számomra mindezt megtette. Az összes kedvenc hip-hop anyagom esztétikája benne volt, amin felnőttem, és a kedvenc rock és alternatív dolgaimé, amik éppen akkoriban voltak aktuálisak. Az elején inkább rap-központú volt, de a végére nagyon szép, nyílt, robbanékony dallamokat kapunk.

A One Step Closer lett végül az első kislemez a Hybrid Theory-ról. Mire emlékeztek a döntés kapcsán, hogy ezzel mutassátok be a zenekart?

DELSON A One Step Closer az egyik kedvenc dalom. Hajlamos vagyok nem kizárólag a gitár szemszögéből gondolkodni ezekről a dalokról... de ha torzítást teszel egy gitárra, rögtön domináns elemmé válik. A One Step Closer-ben a gitár van a középpontban. Szerintem a riff nagyon különleges, és úgy hangzik, mintha én lennék. Ez egy nagyszerű bevezetés volt a zenekarnak, a tiszta energia szempontjából.

Ironikus módon úgy gondoltuk, hogy az első kislemeznek a Papercut-nak kellene lennie. Szenvedélyes vitákat folytattunk a Warner rádió részlegének akkori vezetőjével, aki sokkal okosabb volt nálunk. Végül csak engedtünk a nagyobb bölcsességnek. De valójában a Papercut című dal indítja a Hybrid Theory-t. Bár a One Step Closer volt az első kislemez, a zenekart a Papercut-on keresztül mutattuk be.

Nem lehet alábecsülni, hogy a Linkin Park egy olyan korszakban tört be, amikor az MTV még az egyik legjelentősebb dolog volt. És rengeteg videoklipet készítettetek. Van valami különösen emlékezetes videoklip forgatási pillanatotok?

DELSON A klipforgatások elég fárasztóak tudnak lenni. És úgy érzem, hogy Chesteren mindig különösen nagy volt a teher, a legkellemetlenebb dolgokat kellett csinálnia. Mindig sportként állt hozzá... Soha nem irigyeltem, hogy min kellett keresztülmennie néhány forgatáson.

A Faint-ben, amit Mark Romanek rendezővel csináltunk, a háttérvilágítás nagyon király volt. De az a világítóberendezés, ami nagyon összetett és intenzív volt, a forgatás közepén meghibásodott. Ott volt az a sok statiszta, és csak arra vártunk, hogy megjavítsák a fényt. Fel-le ugráltak, és 11 órán keresztül őrültek voltak a forgatáson.

A legtöbben már néhány éve együtt dolgoztatok, mielőtt Chester a képbe került. Mire emlékeztek a zenekar Linkin Parkká alakulásáról?

SHINODA Megpróbálom rövidre fogni, de mi egy Xero nevű zenekarként kezdtük – és zenekar alatt magamat és a barátomat, Mark Wakefieldet értem. Tizenhárom éves korunk óta ismerjük egymást – még mindig jóban vagyunk.

Elkezdtünk dalokat készíteni, és végül bevontuk a többi srácot, hogy egy zenekar legyünk és játsszuk a cuccokat. Eljutottunk arra a pontra, amikor Mark már kevésbé volt alkalmas arra, hogy énekes legyen – zenei menedzser lett, és még mindig az. Amikor találkoztunk Chesterrel, az egyik dolog, amit mondott nekünk, az volt, hogy tetszett neki, ahogyan együtt keverjük a dolgokat. Tetszett neki a kémia, ahogyan együtt dolgoztunk.

Chester sokkal nyersebb tehetség volt, mint ahogy azt most gondolnánk. Most mindenki csak arra gondol, hogy ő az az ikonikus, hatalmas hang, amit abban a pillanatban felismersz, amint meghallod. Akkoriban egy alacsony, rosszul öltözött, vézna kis fickó volt, vinnyogó hanggal. Voltak agresszív vokáljai, de ez nem tartozott a repertoárjába.

Ő és én tényleg azon dolgoztunk, hogy a zenekar DNS-ére koncentráljunk. Volt, amivel menet közben kísérleteztünk, míg más dolgoknál azt mondtuk: „Igen, ez biztosan működni fog.”

Mi az első dal, ami eszetekbe jut, ha Chesterre gondoltok?

DELSON Én csak a szenvedélyére gondolok. A rettenthetetlenségére és a tehetségére. Egy olyan dalra gondolok, mint a One Step Closer, amiben annyi intenzitás van, aztán egy olyanra, mint a Breaking the Habit, ami annyira szívszorító és gyönyörű. Az erőnek és a sebezhetőségnek ez a kombinációja valóban figyelemre méltó volt. Ez tényleg visszanyúlik ahhoz az ethoszhoz, ahonnan zenekarként indultunk, ami a Hybrid Theory borítóján látható katona volt a pillangószárnyakkal. Ez az erő, és egyben a törékenység is.

SHINODA Nem hiszem, hogy csak egyet hallok. Rögtön öt különböző dal villan be, és ennek az az oka, hogy Chester hangja mindig is nagyon sokoldalú volt.

Tudtuk, hogy Chester hangja milyen dallamos tud lenni, de az első lemezen csak arra koncentráltunk, hogy egy igazán agresszív, hangos, energikus lemezt készítsünk. Mire eljutottunk a második és harmadik albumhoz – különösen a Minutes to Midnighthoz –, az alapoktól kezdve meg akartuk változtatni a hangzásunkat... megismertetni a rajongóinkkal a különböző hangzásmódokat. Szóval, van egy olyan dalunk, mint a Leave Out All the Rest, vagy a Hands Held High, vagy a Little Things Give You Away. Ezek mind annyira mások voltak, mint amit a rajongók addig hallottak tőlünk. Azt hiszem, ha visszatekintesz egy olyan dalra, mint a Waiting for the End, vagy a Castle of Glass, vagy akár a Friendly Fire, ha csak az első egy-két albumot hallottad volna, fogalmad sem lenne, hogy a Linkin Park egyáltalán képes volt ilyen dalokat készíteni.

Hogyan illeszkedik a QWERTY mindehhez?

DELSON A Minutes to Midnight-ot Rick Rubin Laurel Canyon-i házában készítettük, de aztán a közepén félbehagytuk, hogy Japánban koncertezzünk, ami teljesen kontraintuitív.

SHINODA A Meteorát és a Collision Course-t Jay-Z-vel csináltuk. Csináltam egy Fort Minor című lemezt. Chester készített egy lemezt a Dead by Sunrise zenekarral. Aztán elkezdtünk dolgozni a Minutes to Midnight-on, és úgy döntöttünk, hogy mindent megváltoztatunk – a munkamódszerünket, a helyeket, ahol dolgoztunk, az embereket, akikkel dolgoztunk. Akkoriban egy csomó igazán agresszív dalt készítettünk, és a QWERTY talán a legjobb példa erre. Annyira, de annyira súlyos.

Nem csak, hogy ez volt a legkeményebb, de nem is volt semmi más hasonló. Végül is nagyon kevés nehéz anyag lett a Minutes to Midnight albumon – valójában ez volt az egyik legkönnyebb anyagunk. A rajongók csak azt kérdezték, „Mi a fene?”. Először nagyon dühösek voltak, amikor kijött.

A QWERTY-t végül hónapokkal korábban mutattuk be. Chester és én a repülőn írtuk a szöveget, miközben L.A.-ből Japánba utaztunk, majd memorizáltuk és elénekeltük a színpadon.

DELSON Arra gondoltam, hogy az intróban megütöm azt a nyitott akkordot. Ösztönösen azt akartuk volna, hogy négyszer hangozzon el, de azt hiszem, Rick – bármilyen metál referenciát is húzott elő – azt mondta, hogy „Nem, ebből többet kellene csinálnotok”. Azt hiszem, tizenhat lett végül, és emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy soha nem gondoltunk volna rá, mert túlságosan dekadensnek tűnik. Az a dal eléggé király.

A QWERTY-n és a most megjelent Friendly Fire-on kívül van olyan Linkin Park, amit még nem hallottunk?

SHINODA A válasz igen, de a helyzet az, hogy bármelyik zenekar által felvett dolgok halmazában – demók és minden ilyesmi – a túlnyomó többség általában szemét. Azt hiszem, a rajongók azt akarják tudni, hogy hány olyan anyagunk van, ami megjelenik, és ami jó. Nem tudom, mi a válasz erre. Várnunk kell és meglátjuk.

A címben van egyfajta véglegesség: Papercuts (Singles Collection 2000-2023). Mivel most 2024-ben beszélgetünk, mit mond ez a Linkin Parkkal való közös munka lehetőségéről a jövőre nézve?

SHINODA Pletykák mindig keringenek. Az emberek mindig azt kérdezik, hogy mi lesz a zenekar következő állomása, és a legjobb válasz, amit valaha is adhatok bárkinek, az az, hogy ha lesz mit elmondani, akkor elmondjuk. Ha lesz valami bejelentés, az a LinkinPark.com-on lesz. Ha valaki mástól hallod, akkor rajtad áll, hogy mennyire bízol abban az információban.  Szeretem a srácokat, még mindig elég rendszeresen találkozom velük, és jól érezzük magunkat, amikor együtt csinálunk dolgokat. Ezért létezik a Papercuts.

DELSON Azt hiszem, ez az album önmagáért beszél. Ez egy gyönyörű tükörkép 24 évről - 2000-2024 kellene, hogy legyen, mert a Friendly Fire és a QWERTY idén jelent meg.

Mike, nemrég jelent meg az Already Over című szóló kislemezed, valamint a Crimson Chapter EP. Mi a következő lépés a világodban?

SHINODA Most egy kicsit visszavonultabb időszakban vagyok. A legutóbbi kislemez, az Already Over promócióját elég keményen toltuk, és a kedvencem az volt, hogy egy sor sessiont csináltunk különböző zenészekkel a világ minden tájáról.

Elmentünk egy városba, és a szobában lévő összes zenész a saját stílusát adta a dalokhoz. A különbség városról városra figyelemre méltó - nézd meg a londoni, a sydney-i és a japán koncertet egymás után. Még ha nem is vagy zenész, akkor is érzed, hogy mennyire számít, hogy kik vannak a szobában, mert a DNS-ed mindenre átragad. Ez tényleg megváltoztatja annak a hangzását, amit játszol.

Minden egyes alkalommal, amikor új dalt készítesz, ilyen jellegű sessionöket fogsz tartani?

SHINODA Azt hiszem, már végeztem velük, de nagyon jól szórakoztam rajtuk. Jelenleg csak új dolgokat próbálok ki. Izgatott vagyok amiatt, amit most csinálok.

Brad, dolgozol mostanában valami máson is?

DELSON Jelenleg az energiám arra összpontosul, hogy megünnepeljem ezt a csomagot és a munkát, ami benne van. Izgatottan várom, hogy megoszthassam az emberekkel.