EÉ: - Figyelemmel kísérve a pályafutásokat, külső szemlélőként úgy tűnik, hogy ti egy nagyon tudatosan építkező zenekar vagytok. Jól látom ezt? Van-e például stratégiátok egy-két évre előre?

Iván: - Sőt, ötre. Szerintem van két hívószó vagy kifejezés, ami mára már olyan fura lett a zenekarral kapcsolatban. Egyrészt, hogy a hatvanas-hetvenes évek zenéjét idézzük, másrészt, hogy nagyon megtervezettek vagyunk. Igazából az van, hogy mi mindig hagyatkoztunk az intuícióra meg, egymás energiáira, meg arra, hogy éppen mit látunk jónak. Emellett persze a dolgainkat, meg stratégiáinkat kitaláltuk. Csak erre már tíz évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy te is megtervezed, hova mész aznap, meg hogy megmosod a fogad… Mi is meg szoktuk mosni a fogunkat, bármennyire is nem tűnik úgy. (nevet).

Máté: - Én azt látom, hogy az eggyel utánunk jövő generáció talán még tudatosabb. Ez elhíresült rólunk, de azért most is lehetnénk még szervezettebbek és lehetne még átgondoltabb stratégiánk. Nyilván az élet ezt sokszor megnehezíti, volt pár ilyen dolog a történetünk során. Azért ez egy jó jel, hogy még mindig itt vagyunk és még mindig stratégiákról beszélgetünk és arról, hogy egymás közt miképpen tudjuk fenntartani az izgalmat és merre tudunk még előre és feljebb menni.

EÉ: - Kérdezni is akartam, hogy mi inspirál még benneteket? Hogyan működik közöttetek a kémia alkotás közben, hiszen – Marci kivételével, aki 2019-ben érkezett – hárman már több, mint tíz éve együtt vagytok?

Bálint: - Szerintem amíg van közös cél, ami lehet akármekkora, lehet egy óriási álom, de lehet egy hónapra előre vetített valami, addig biztos, hogy működni fog. Alkotó emberek vagyunk és az alkotás örömét nem lehet kiirtani. Ennek a két dolognak az együtt állása eredményezi azt, hogy ez akármeddig mehet. Nyilván nagyon kell figyelni arra, hogy emberileg jól kezeljük a szituációkat, de ebben mi kifejezetten jók vagyunk. Nem engedjük, hogy elmérgesedjen valamilyen folyamat, hanem kidobjuk az asztalra és megvizsgáljuk, megbeszéljük, megoldjuk.

Máté: - Egyre jobbak vagyunk ebben, ahogy mennek előre az évek. Egyre őszintébben tudunk egymással beszélgetni és valószínűleg szerencse is kell ahhoz, hogy ennyi erős karakter ilyen hosszasan együtt tudjon létezni és alkotni.

Bálint: - Van ebben valami sorsszerűség is. Az égiek így komponálták meg ezt a dolgot.

EÉ: - Ha már szóba kerül a dalírás és alkotás… Egy dal valamiféle isteni szikra folytán teremtődik, de az mennyire tudatos, ahogy készre formáltok egy számot? Előfordul, hogy patikamérlegen adagoljátok az összetevőket, na, ide kell egy szóló stb.?

Iván: - Hát azok a szar dalaink. Más, ha van egy olyan ötletünk, mi felé szeretnénk elindulni, akár arculatban, akár megszólalásban és más, hogy na most írjunk egy olyan dalt, mint a… Nem mondhatnám, hogy sok ilyen lenne, de azért volt példa arra, hogy valami inspirált minket. Akár egy előadó vagy egy hangulat, s akkor próbáltuk azt formába önteni, de nem úgy működött, mint azok a dalok, amik csak úgy kigurultak. Megint más, hogy kipattan egy ötlet és utána mondod, hogy azt arra kéne formálni, amiben most éppen mozgunk és ami felé el akarunk indulni. Az olyan dalok, amikről azt hittük, hogy nagyon ilyenek vagy olyanok lesznek, általában nem jöttek be.

Máté: - Valamilyen szintű tudatosság persze kell, legalább annyira, hogy egymás közt tudjunk kommunikálni a dalról. Mert tök más, amikor valaki ül egyedül egy laptop előtt és azt mondja, na most ezt a részt innen kivágom és átteszem ide, ide inkább egy ilyen hangszert rakok… Ezt nekünk egymás között tudni kell megbeszélni.

EÉ: - Többször előfordult már, hogy kiléptetek a komfortzónátokból. Gondolok itt Iván Dalfutáros szereplésére vagy az idén nyáron a MODEM-ben megvalósuló Polarizmus című kiállításhoz írt dalra. Hogy jött ez létre és milyen volt ezen dolgozni?

Marci: - Don Tamás volt ennek az egésznek a kurátora. Megszületett az ötlet, volt a MODEM-ben egy kiállítás előtte, ami a nyugat és kelet viszonyáról szólt és kicsit ezt tovább gondolva készült el a Polarizmus mint kiállítás. Ehhez íródott a majdnem hét perces dal, ami gyakorlatilag a kiállítás egész ideje alatt loopon ment körbe-körbe. Ez adta meg zeneileg is a hangulatát az egésznek. Egyébként ez tényleg egy nagyon élvezetes projekt volt, meg jó volt úgy leülni dalt írni, hogy kicsit máshogy fogtunk neki. Emlékszem, hogy nagyjából összeraktuk már a dalt és elmentünk Red Hot Chili Peppers koncertre, aztán másnap Siminek (Bálint) a nappalijában hárman illesztgettük össze a részeket. Gyakorlatilag ott született meg a zenei rész java. Nagyon inspiráló volt, hogy szinte egyfajta koncertmámorban leültünk és tudtunk úgy alkotni, hogy az érzéseinkre hagyatkoztunk. Izgalmas és jó folyamat volt.

Iván: - Én pedig végre Pataky Attila lehettem, aki intézte közben a zenekar ügyeit és amikor kész lett a dal, akkor csak lementem, hogy „na ezt kell énekelni”.

Máté: Az az igazság, hogy ez eredetileg feat.-nek készült és aztán az utolsó héten lettünk magunkra hagyva a projekttel. Körülbelül egy hetünk volt, hogy összerakjuk a számot és pont le volt szervezve valami forgatás, amihez épp közel volt a Blahalouisana terme. Megkérdeztük, átmehetünk-e oda szünetben. Ott volt egy közös próba. Jó tapasztalat volt, hogy ezt így közösen meg tudtuk ugrani és szerintem egy fontos lépcsőfok ennek a felállásnak a szempontjából. Éreztük, hogy valami zeneileg össze érett és tudunk egymásra egy ilyen szituációban támaszkodni és képesek vagyunk azt megoldani.

EÉ: - Miért ragaszkodtok ahhoz, hogy lemezeket adjatok ki egy olyan korban, amikor mindenki ezt csinálja, hogy pár havonta pottyantgat egy-egy dalt?

Bálint: - Ez egy olyan dolog, hogy az történik, ami éppen őszintén jön. Amúgy a Budai Pop előtt is megbeszéltük, hogy több single lesz és azok később állnak össze egy lemezzé. Nyilván hatással van ránk az, hogy mi történik a zeneiparban, de nem az döntő. Itt is ugyanúgy megy, ahogy bármely más művészeti ágban, vannak korszakai az alkotóknak. Könnyebb is lemezben gondolkozni, mint egyes dalokban, mert kell valami vezérfonal egy alkotói folyamathoz.

Iván: Meg amíg nem öt perc egy szám, addig lesznek lemezek. Furcsa lenne beleönteni mindent egy számba, ami például itt ma este majd történik. Mi az elejétől kezdve abban a felfogásban létezünk, hogy egy-másfél órát áldozzon már rá az életéből az, aki kíváncsi ránk. Annak, amit mi csinálunk ez a formátuma. Ha elmész színházba, ott sem azt várod, hogy a színész kiálljon és elmondja, hogy „lenni vagy nem lenni..” és taps…

Máté: - Lehet, hogy pár év múlva már mi is csak tíz másodperces insta videókat gyártunk és azokba kell majd mindent belesűrítenünk és nem koncertezünk annyit. (nevet)

Bálint: Az biztos, hogy ezzel szelektáljuk a közönségünket. Aki ilyen tíz másodperces foszlányokat hallgat, valószínűleg soha nem fogja meghallgatni a mi lemezünket. Ebből a szempontból érdekes a kérdés… Azok többen vannak, akik a rövid insta riffeket akarják hallgatni.

Iván: - Sokszor van, hogy valami rövid, pici hülyeséggel húzod be a közönséget, de utána hálásak, meg nyitottak arra, hogy mögötte több van. Kicsit ki kell tágítani az emberek tűréshatárát…

Bálint: - Nálunk mindig van egy sztori, meg körítés a lemezek körül, mi ezt is szeretjük kitalálni, ezt a munkafolyamatot is élvezzük.

Máté: Mint például a Budai Pophoz készült novelláskötet… Ezekkel általában Iván szeret foglalkozni. Mit lehet még mellé rakni, amikor megvan egy íz zeneileg, megvan egy cím, egy borító. A Budai Pop borítójának ötletét például, hosszas viták után Simi dobta be. Onnantól meglett az arculat, amit azóta is viszünk magunkkal. Ez ad egy olyan keretrendszert a zenekari létezésünknek, megjelenésünknek, ami azt a fajta szabadságot jeleníti meg, amiben létrehozunk dolgokat.

Iván: - Amúgy egy vicces sztorit akartam elmondani, ami most beugrott. Én lekéstem a vonatot, amivel a többiek jöttek, az egész kicsit olyan volt, mint a Polarizmus session. (nevet) A többiek időben utaztak le, én pedig interrégió jettel jöttem, ami mindenhol megáll. Egy hittan tanárnő ült mellettem, akivel nagyon érdekes beszélgetésbe elegyedtünk. Nagy Illés és Omega fan volt. Mutattam neki a Megnyitod a szíved című dalt s mondta, hogy jó, jó, ez olyan Kóboros. Elkezdtünk beszélni arról, hova tart most a világ és szerintem az ő generációjának még furább lehet, ami már nekünk is az. Sokszor azt érzem, szinte közelebb vagyunk a szüleink vagy nagyszüleink generációjához, mint azokhoz, akik most jönnek a koncertre.

EÉ: - A Budai Pop című albumotokon csak magyar nyelvű számok sorakoznak. Ez a jövőbeli irány vagy teljesen nyitott a dolog?

Iván: - Ez is egy lemez. Ezért jó lemezeket írni, mert azt mondhatod, hogy volt ilyen is. Aztán hogy milyen lesz a következő… Annyit tudunk, hogy nem Budai Pop. Nem úgy néz majd ki, nem ezek a dalok lesznek rajta…

EÉ: - Pesti Rock?

Iván: - A pesti rockot már a színpadon megvalósítottuk. Most talán valami debreceni nemtom’ mi kéne… Ez is egy jó állomás volt, meg nagyon jó volt azt látni, hogy megszólaltunk az anyanyelvünkön, s az milyen kapcsolódásokat alakított ki. Az egésznek nagyon sok előzetes tesztje volt, nem volt nekünk egy óriási kaszinó, hogy bejön-e, mert tudtuk azt, hogy ez bennünk van és szeretnénk kiadni. Sok minden más is van bennünk és azokról meg inkább nem tudjuk, tetszik-e vagy nem és ez a jó.

EÉ: - Adódik a kérdés, mik a terveitek, mi a publikus már abból, amin dolgoztok?

Bálint: - A legfontosabb, hogy mindent a következő lemezünk megszületésének rendelünk alá. Ennél egzaktabb tervünk nem is lehet, ez egy nagyon nemes és jó cél. Mi gyakorlatilag egy alkotó közösség vagyunk és most vissza akarunk térni ahhoz a formátumhoz, amit a legjobban szeretünk, meg amiben a legjobbak vagyunk. Az évek során kicsit elcsúszott a fókusz egy vándorcirkusz felé, amit most vissza szeretnénk hozni oda, hogy ez a zenekar egy alkotó kollektíva és alkotó család. Nemrég beszéltük meg hogy az első számú célunk, hogy ez a lemez létrejöjjön és a lehető legjobb legyen.

Máté: - Sokszor megkapjuk, hogy mikor volt a legutóbbi megjelenésünk, de közben mi nagyon sokat dolgoztunk.  Igen, csináltunk egy MÜPÁ-t, meg részt vettünk az említett MODEM-es projektben és az egyik ilyen projekt, amit csináltunk az egy stúdió és próbaterem, egy saját alkotói tér létrehozása. Azt már szeretnénk kihasználni, szeretnénk beköltözni.

Iván: - Kész az Abbey Road, most már csak használni kéne.

Ivan and the Parazol: Vitáris Iván, Balla Máté, Springer Márton és Simon Bálint

bigtom , fotó: Schuszter Bálint