Ritmus és filmzenék bűvöletében

A világhírű magyar zongoraművész, Hajdú-Bihar vármegye Prima-díjas virtuóza, Péter Bence volt a Gulyás György Szakkollégium és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar közös vendége a Liszt teremben, ahol Lakatos Péter dékán beszélgetett a Berklee-t is megjárt művésszel. Az est során szó volt a zongorista zenéhez és a hangszerhez fűződő speciális kapcsolatáról, a mesterséges intelligencia térnyeréséről a zeneszerzésben, emellett Péter Bence két darabot is eljátszott a közönségnek.

A zenével való találkozás sok esetben a véletlen műve, de valójában mégsem az. Péter Bence figyelme egy belső sugallat hatására terelődött a zenélés irányába, noha eleinte még a dob inspirálóbb volt a számára, mivel elsősorban ritmikai beállítottságúnak vallja magát. Mint mondja: a zene lelke a ritmus, bár annak minden komponensében nem lehet elérni a maximumot, számára viszont ez jelenti játéktudásának tárházában az abszolút kvalitást. Isten adta tehetség, már gyermekkorában felismerte a zeneszerzői képességet, a zenéhez való különleges kapcsolódás erejét. A Liszt teremben rendezett beszélgetésen szó esett zenei útkeresésről, a saját hang megtalálásáról, a dalírás iránti rajongásról, valamint a klasszikus zenéhez való ragaszkodásáról is. 

- Azt a tendenciát vettem észre, hogy a populáris zenékből és a filmzenékből is eltűnt a komplexitás, a dallam, a textúra, minden egy dramatikus, homogén, szintetizátoralapú stílus felé tolódik. A dallamalkotásban korábban az összes hangot használták, ma már ez jelentősen leredukálódott és egyre inkább csak egy érzés utánzására koncentráló megvalósítás érvényesül. Lehet, hogy ez csak átmeneti divat, remélhetőleg a jó és az igazi zenének egyszer lesz majd egy reneszánsza, csak győzzük kivárni – vélekedett az ifjú zongoraművész. 
A mesterséges intelligenciáról szólva kiemelte, hogy az élő zenét nem lehet kiváltani semmilyen programozott komponálással, még akkor sem, ha a technológia folyamatosan arra készteti a zenehallgatót, hogy résen legyen és ne hagyja magát becsapni egy nagyon eredetinek tűnő dal hallatán se. 

Korábban rekorddöntéssel is próbálkozott: a leggyorsabb zongorázás csúcsdöntésére vállalkozott, 2012-ben egy perc alatt 765 hangot szólaltatott meg egy zongorán, de emellett arról is beszélt, hogy nem hajlandó eljátszani élőben egy Beethoven szonátát, mivel szerinte azt sokan sokkal jobban prezentálják a színpadon. Lakatos Péter dékán érdeklődésére felidézte, hogy a filmzenék iránti rajongása terelte a bostoni Berklee College of Music bűvöletébe. A mindössze fél órás felvételin egy saját szerzeményét és Bartók Béla Osztinátó című művét adta elő, sikerrel és felvételt érő eredménnyel. A zeneszerzés minden pillanatban cselekvésre készteti, a zongorára nem úgy tekint, mint egy zenélésre kész hangszerre, hanem mint egy alkotásra tökéletesen alkalmas zenei eszközre.
Péter Bence különleges és erőteljes zenei átiratainak köszönhetően szerzett szélesebb körben nevet magának, de mint mondja: a siker váratlanul csöppent az ölébe. 

- Az, hogy egy dalt jól elő lehet adni, az, hogy zongorán Michael Jackson Bad című dala ennyire tökéletesen működött, az talán a véletlen műve, de ez volt az első, ami népszerű lett az átirataim közül. Nagyon sok munkát raktam bele, az biztos. A Berklee után nem találtam a helyemet, nem tudtam, mit kezdhetnék a zenével, abban az átiratban benne volt minden frusztrációm és talán ezért sikerült olyan jól. A virtuozitás látványos, ezzel lenyűgözhetőek általa az emberek, de az az ideális, ha megtalálható az egyensúly a tudás, a zene értelmezése és a közönségre gyakorolt hatás között. Aki rendelkezik ezzel a képességgel, annak ízlésformáló küldetése van. Én erre törekszem, igyekszem hatást gyakorolni azokra, akik nem feltétlenül zeneértők, de közben nem szeretném elijeszteni sem őket – tette hozzá.
Több mint ötven országban, világhírű koncerthelyszíneken lépett fel, szerinte a bécsi Musikverein akusztikai szempontból a legjobb hely a világon, itthon a budapesti MVM Dome-ot is speciálisnak tartja, de a londoni Hyde Parkban rendezett koncert is különleges számára, hiszen ott Kodály Zoltán óta nem játszott magyar művész. Mindemellett Ausztrália is maradandó élményeket adott neki, mivel úgy véli: olyan, mintha az összes angolszász ország legtöbb jó tulajdonságát gyúrták volna egybe.

Nincsenek sztárallűrjei, megmaradt embernek, mivel nem akar semmit kompenzálni, nem lát okot arra sem, hogy a sikerek miatt látványosan elrugaszkodjon a valóságtól, sokkal inkább nagyobb felelősség számára fenntartani azt a szintet, amit kitartó munkával elért.
Péter Bence nem csak beszélt, hanem játszott is, egy különleges hangulatú saját mű mellett az őt híressé tévő Michael Jackson átirat egy részletét is bemutatta a Liszt terem közönségének. 

Sajtóközpont - BZ