3 kérdés, 3 válasz a Campus Fesztiválról: Quimby együttes

A 18. Campus Fesztivál második napján lépett fel a Quimby zenekar. Velük többek között arról beszélgettem, mit jelent számukra, hogy az underground zene világából érkeztek, valamint a zenekar jubileumi képes albumára is kitértünk. A Varga Líviusszal és Kiss Tiborral a banda két frontemberével, illetve Balanyi Szilárd billentyűssel készült beszélgetésből szemezgettem.

Underground zenekarként kezdtétek. Ez, hogy onnan indultatok, mit adott nektek és mit őriztetek meg belőle?

Varga Líviusz: Rengeteg témát. Illetve tanultunk türelmet, kitartást, és a dolgok önmagáért űzését. Amikor nincs sok jutalom az elején, mint a hírnév vagy a pénz, akkor hamar abbahagyja az, aki nem szereti igazán. A l’art pour l’art, a játék öröme bőven elegendő volt nekünk 12 évig, mire először megjelent egy tisztességes gázsi.

Kiss Tibor: Rengeteget játszottunk füstös kocsmákban, kis klubokban és apránként gyűjtögettük össze a közönségünket. És alapvetően

olyan volt az első jó pár év, mintha állandóan egy általunk kreált házibuliban lettünk volna,

ahová elhívtunk olyan embereket, akik szívesen részt vesznek ebben. Sokat voltunk a pincékben, a sötétben, így viccesen szólva értékeltük azt is, amikor kijöttünk, ami általában hajnalokon történt és szúrta a szemünket a vakító napfény. Hosszú és fokozatos történet volt, mire a zenekar odakerült a nagyobb színpadokra. Minden lépcsőfokot körbenyaltunk, rendesen elidőztünk mindenhol egy jó darabig. Ismerjük azt a világot, és ez az összecsiszolódásunkhoz is nagyon sokat adott.

Balanyi Szilárd: Ahogy a többiek is mondták, szerintem a kitartás és a türelem, az együtt töltött idő, ami miatt még mindig itt állunk. Abból tudunk táplálkozni és újraépülni, amit amit anno ott megéltünk együtt.

Nem most született utoljára albumotok. Terveztek-e kiadni a közeljövőben?

Kiss Tibor: Idén megjelent három új számunk, de valóban mostanában máson volt a fókusz. Az újraépítkezésre helyeztük a hangsúlyt, de ez a korunkból is fakad, gyerekek vannak, stb., szóval sok mindenre kell odafigyelni. Elsősorban az elmúlt pár évben arra koncentráltunk, hogy újra felálljon a zenekar és a rendszer. Lett egy normális próbatermünk is végre, kvázi alulról építkeztünk vissza, mert a Covid nekünk is betett. Teljesen újra kellett építeni az egész csapatot, a saját világunkat.

Varga Líviusz: Az előbb említett világból egyébként

egy nagyon színes élménybeszámoló készül mostanság. A történeteken, képeken és emlékeken keresztül egy könyvet ír a közönség, az újságírók, a kortárs művészek, kicsit a zenekar is, és a családjaink.

Úgyhogy Quimby 35! címmel október elsején már itt az újabb memento. Aztán majd lehet album is.

Kiss Tibor: Ez egy speciális könyv lesz, mert nem mi írjuk magunkról. Lesz benne ilyen rész is, de alapvetően mások sztorijai szerepelnek majd benne. Ráadásul kiderült, hogy nem is lektorálhatjuk, meg se nézhetjük a megjelenés előtt. Mi is csak akkor fogunk találkozni vele és nézhetjük meg, vajon milyenek vagyunk mi másoknak a szemével, aminek önreflektív olvasata is lesz.

Az önreflexió és ez a könyv is kapcsolódik ahhoz, hogy idén 35 éves a zenekar. Az újonnan kiadott dalok esetében mennyiben beszélhetünk egyfajta összegzésről, az elmúlt 35 év feldolgozásaként?

Kiss Tibor: Van bennük olyan is, de inkább áttételesen. Bár ki sem kerülhetnénk ezeket, mert alapvetően amikkel foglalkozunk, az kerül bele a dalba. Ám, ha ezer alkotást jelenítenénk is meg egyszerre, az sem fedne le teljesen mindent, ami velünk történt. Egy-egy mű megidéz egy sztorit, de nem elvárás saját magunk felé, hogy kifejezetten olyan személyes dolgot írjunk meg, ami csak rólunk szól. Abban bízok, hogy ezek az dalok másokban is bizonyos pontokat meg tudnak mozgatni, ami kapcsán ők is elutazhatnak az ő világukba, a saját tapasztalataik és történeteik szerint, amik így együtt adnak valamilyen élményt, feloldást, vagy akármit. Közösen szomorkodunk, örülünk és karoljuk át egymást.

Varga Líviusz: Az összegzésre ott vannak a best of albumok, viszont egy ember nem tudja az elmúlt 20, 30 évét vagy a mi esetünkben 55 évét nem a részévé tenni bárminek, ami a szűrőjén kijön. Minden, amit alkotunk, valamilyen módon tartalmazza ezt az egészet, ahogyan a csepp is a tengert.

Borítókép: quimby.hu