Elcserélt álmok

Ez a magyar El Classico, a hungáriai Real-Barca, a Pannon spanyol-katalán harc. Jó, tudom ez az utóbbi egy kicsit képzavar. És engem ez is zavar. Hogy a hispán Navarro nem tájékozódott előzőleg a csatáról. Mert vasárnap délután 16 óra 15-ig jó volt. Néha látványosan mentek a fiúk, az itt-ott felbukkanó képességbeli hiányosságokat akarattal kompenzálták. Amikor Bognár spori a fenti időpontban lefújta az első félidőt, mi újságírók - kivéve a nyíregyieket - vigyorogva mentünk a mosdó felé.

 

Aztán jött a mester zseniális terve. Nevezetesen, hogy cserél. Kellett, mert néhányan elfáradtak. És jött Bermejo, Djokic, Manzanara, meg Kulbachuk. Vajda még az első részben a megsérült Guerrero helyett. És idő előtt az öltözőbe masírozott Komáromi, Szuhodovszki, Dacosta,  meg Youga is. A beszállók pedig sok mindent nem értettek. 

 

A Nyíregyháza a középpályán jól szűrt, hamar észrevették a második negyvenöt percben, hogy lehet keresnivalójuk. Antonov, Kovácsréti, Temesvári hajtottak, a csereként beszállt Keita, és Alaxai pedig eldöntötték a három pont sorsát.

 

Pedig de jól indult. A fiatal lokisták szétfutották a kissé darabos vendég védelmet. Szűcs húszról szerzett vezetést, Kocsis tarthatatlan volt, igaz három ziccert elhibázott, de ez benne van a pakliban. Edomwonyit, és az ex-debreceni Babuncskit levegőhöz sem hagyták jutni Batikék.

 

Szünet után rémálom lett a derbi. 12 664 néző látta, valami elromlott. A 46. percben az egykori diósgyőri fejelt a kapuba, és átvette az irányítást a szabolcsi társaság. Aztán a kegyelem döfést Antonov bal oldali szöglete adta meg. Az alkalmi "védelem" össze-vissza nézelődött, Keita köszönte szépen és bevarrta.

 

Csalódás. Vereség. Pedig már számolgattunk. Ha nyerünk, tíz ponttal spiccen lehetünk. Ehelyett maradt hét, megyünk Felcsútra, majd jön a Fradi. A következtetéseket mindenki tartsa magában.

 

 

W. Gy.