Oláh Ádám Debrecenben, középiskolásként találkozott az ultimate frizbivel, többszörös magyar bajnok, több világversenyen járt játékosként, és sportvezetőként is jelentős tapasztalatai vannak. A szövetség élére azért jelentkezett, hogy a hazai klubokat egységes közösséggé kovácsolja, egyensúlyt teremtsen a rekreációs célú frizbizés és versenysport szemlélet között.

– Mikor és hol ismerkedtél meg a frizbivel.

– Ez még egészen 2009-re nyúlik vissza, amikor a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban néhány osztálytársam elkezdett délutáni frizbis foglalkozásokra járni, és pár alkalom után engem is hívtak, hogy próbáljam ki. Hamar megtetszett a játék és az a közeg is, ami ezt a sportágat körbe lengte. Nagyon közvetlen volt a kapcsolatunk a játékosokkal, az edzőinkkel és az ellenfelekkel is.

– Mit értesz az alatt, hogy az ellenfelekkel is közvetlen volt a kapcsolatotok?

– Amikor elkezdtem játszani, még jóval kevesebben űzték ezt a sportot, mint ma. Ismertünk szinte mindenkit, aki frizbivel foglalkozott az országban. De nem csak ez volt az oka a szoros kapcsolatnak, hanem az is, hogy az ultimate frizbit körül lengi egy olyan szellemiség, aminek a központi eleme az ellenfél és a sportszerűség tisztelete, ezt mi úgy hívjuk: Spirit of the Game. E szemlélet miatt nemcsak a hazai csapatokkal, hanem a külföldiekkel is élő kapcsolatunk volt. Ez a szellemiség ma is nagyon fontos a sportágban, bár nyilván a játékosok és a csapatok számának a növekedésével itthon és a nagyvilágban, nehezebb feladattá teszi ennek a gondolkodásmódnak az ápolását. Valljuk be, nem egyszerű egyszerre a versenyszellemet és a sportszerűséget is magas szinten űzni.

– Neked ebben milyen szintre sikerült eljutnod játékosként?

– Eleinte furcsa volt ez a Spirit of the Game dolog, én gyakrabban keménykedtem vagy csibészkedtem volna a pályán, de rengeteget tanultam a játékostársaktól és az ellenfelektől, hogyan lehet úgy magas szintű teljesítményt nyújtani, hogy közben a tiszta játékra, a nemes küzdelemre, és a korrekt vitakezelésre is odafigyelek, még olyankor is, amikor komoly tétmérkőzésről van szó, sőt olyankor méginkább. A debreceniekkel többször nyertük meg hazai bajnokságot, nemzetközi versenyeken jutottunk fel a dobogó csúcsára, későbbi csapataimmal klubvilágbajnokságon és Eb-n is volt szerencsém játszani. Szóval sok-sok olyan versenyen jártam, amelyeken a legmagasabb szinten teljesítő csapatokkal találkozhattunk, és a legjobbak szinte mindig egyben a legtisztábban játszók is voltak. Számomra szuper például szolgáltak ezek a sportolók. Azt éreztem én is ilyen kemény, de korrekt fickó akarok lenni.

– Olvasva a szövetségi programodat, úgy látom, ezt sportvezetőként is szeretnéd előtérbe helyezni.

– Igen, ez az egyik fontos eleme annak a tervnek, amit a tagok számára megfogalmaztam. Nagyon fontosnak érzem azt a szemléletet, hogy a másik fél tisztelete ne csak a pályán, hanem a pályán kívül is érvényesüljön. A szövetség és a klubok legyenek partneri viszonyban, dolgozzanak együtt a sportág építésén, legyen élő a kapcsolat a tagszervezetek között, ne ellenségként, hanem magasszintű teljesítményre késztető ellenfélként tekintsünk egymásra. Ha kialakulnak viták, akkor pedig járjunk el úgy, ahogy a Spirit of the Game diktálja: higgadtan, nyitottan a másik szemszögére, egymásra és a tiszta játékra odafigyelve.

– Milyen tapasztalatod van a sportszervezés terén?

– Tagja vagyok a budapesti LOL Ultimate Team vezetőségének 2018 óta. Aktívan szerepet vállalok mindenféle irányítási feladatban a stratégia alkotástól kezdve, az edzésszervezésen át, a hazai és külföldi versenyeztetésig. Főállásban pedig az Magyar Labdarúgó Szövetségnél dolgozom a Grassroots osztályon, mint szervezési koordinátor, így az utánpótlásnevelés szervezésében, illetve az edző és szakemberképzés koordinálásában nagy tapasztalataim vannak. Ezeket szívesen hasznosítanám a korong sportok terén is. Szeretném, ha ez a sportág eljutna minél több fiatalhoz és idősebbhez, a frizbi világa szerezzen örömet minél többeknek, épp úgy ahogy nekem is rengeteg örömteli pillanatot szerzett eddigi életem során.

– Mi az, amit a legfontosabbnak tartasz a programodból?

– A mottómat úgy tudnám összefoglalni, hogy „nem a szövetségi tagok vannak a szövetségért, hanem a szövetség a klubokkért!” Ezalatt azt értem, hogy aktív párbeszédet kell teremteni a szövetség és a frizbivel foglalkozó egyesületek között. A sportágfejlesztési terveket, a versenyrendszert együtt kell kidolgoznunk, figyelembe véve a klubok adottságait, céljait és problémáit, a tagszervezeteknek pedig aktívabb szerepet kell vállalni a szövetség céljainak élérésben. Ez egy nehéz és folyamatos egyeztetést igénylő feladat, amiről soha nem mondhatjuk ki, hogy befejeztük, de szerintem a fejlődésnek ez az egyetlen, hosszabb távon is fenntartható útja. Olyan közeget szeretnék teremteni, amiben nincs kizárva senki, amibe belefér a másként gondolkozás, amiben megfér egymás mellett a versenysport és a rekreációs szemlélet, amiben van helye az érdemi vitáknak, egymás meggyőzésének. A mai magyar frizbis életnek összefogásra van szüksége. Szükség van az eddig kidolgozott programok továbbvitelére, és azokra a személyekre, akik ezeket eddig működtették, de be kell vonnunk azokat is, akik eddig a passzívak voltak, vagy a szövetségen kívül foglalkoztak a frizbi népszerűsítésével és művelésével.

Fodorné Érsek Kitti