Létezik egy rövidfilmfesztivál, melynek Debrecenben az Apolló mozi ad otthont. A Malter Rövidfilmfesztivál a kis költségvetésű, amatőr független filmtől a professzionális alkotásokig biztosít fórumot máshol nem látható alkotásoknak. 

A fesztivált a városi önkormányzat támogatja és a Debreceni Egyetemí Színház, a DESZ segíti, mint ernyőszervezet. Az idei már a tizedik lesz: erre is jóval 50 feletti film érkezett, abból láthat majd a közönség körülbelül 7 órányit az Apollóban október 13-án és 14-én. (S fontos: idén lesz egy olyan blokk is, melyben helyi, vagy a városhoz kötődő alkotók filmjeit vetítik.)

Ahogy a Malter ötletgazdája és főszervezője, Hutanu Emil felidézte, az egyik legnagyobb lépés 2016-ban történt, amikor még a Death Crew nevű nyírbátori metálfesztivál alprogramjaként működött.

 Akkor Váró Kata Anna felvetette, legyen egy hivatalos eseménye is a díjátadásnak, Debrecenben. 2017 volt az ugrásszerű év, ekkor találta meg a Malter díjátadó az állandó csapatát, helyszínét, és ugyanebben az évben fogadta be több nyári fesztivál is a vetítéseket, innentől kezdve vándor filmfesztivál.

2019-ben a Malter nemzetközivé nőtte ki magát, a hazai alkotók mellett Irán, Bulgária, Dél-Korea, Lengyelország, Venezuela, Görögország, Németország, Egyesült Államok, Uruguay, Spanyolország, Kanada, Portugália és Ukrajna is képviseltette magát a fesztiválon.

Abban az évben egy igazi filmes csemege, Guy Nattiv Oscar-díjas alkotása, a Skin vetítési jogát is megkapta a Malter. A Covid után azonban minimálisra csökkent a külföldi filmek nevezése. 

A fesztivál vándor részéről Hutanu Emil elárulta, az minden évben másképpen alakul. Vannak folyton új befogadóhelyek (idén az Auróra, a Kolorádó Fesztivál, az MKKP Tábor, a VALYO Rakpart) és vannak most már stabilan évek óta a fesztivál mellett álló helyszínek, csapatok (pl. a Bánkitó, az Ördögkatlan, a Fekete Zaj és a Kerekdomb). Folyamatos a munka annak érdekében, hogy megtalálják az itthoni alkotók közönséghez vezető útját.

Hutanu Emil úgy látja, mindig az adott évekre jellemző korhangulat jellemzi a filmeket. Egyre inkább az érzékelhető, hogy technikailag, formailag, megvalósításban már egyre könnyedebben beszélik a fiatalok a filmek s azon belül főleg a rövidfilmek vizuális nyelvét. 

- Ebben egyfajta folyamatos erősödést, ha úgy tetszik, evolúciót érezni. Ennek biztosan köze van ahhoz is, hogy egyre szélesebb körben terjedtek el azok az eszközök, amelyek kamerákat tartalmaznak, illetve képesek videókat lejátszani.

A 2023-as filmekből sokan foglalkoznak a tömegkommunikációs formanyelvvel, sőt az ebben élő fiatalokkal is.

Érdekes hogy idén egy magára hagyott, vagy éppen nagy távolságokban leszakadt generáció jelenik meg az ifjabbak világát ábrázoló kisfilmekben. Rengeteg filmben nem érzékelhetőek a szülők, vagy tehetetlenek, vagy pedig valamilyen függőség miatt megrekesztik a gyerekek továbblépési lehetőségét. Én még életemben nem láttam ennyire gyors egymásutániságban ilyen sok filmben ezt a jelenséget, amin szerintem érdemes elgondolkodni. Viszont teljesen pozitív, hogy az alkotókon, az új szerzőkön látszik, milyen jól érzékelik az őket körülvevő világot és ha sokszor talán bántóan is, de mindenképpen figyelemre méltó őszinteséggel reagálnak rá. Rám évről évre nagy, frissítő hatása van ezeknek a filmeknek.

Beszélgetésünk során szóba került, hogy idén kevesebb animációs film nevezett a Malterre. Hutanu Emil úgy látja, az animációs filmek alapvetően sokkal könnyebben találnak maguknak utat a nemzetközi fesztiválok keringésében, ezért a fő fókusz ezeknek a fesztiváloknak a megcélzása. Ezzel ellentétben viszont nagyon sok, mint mondja, egészen erős dokumentumfilm érkezett be, és ezek idén először egy külön blokkban szerepelnek majd.

A szervezők korábban kaptak olyan visszajelzést a meghívott alkotóktól, hogy a Malter számukra azért is különleges és jó hangulatú fesztivál, mert azt érzik, hogy itt fontosak. Fejér Tamás, az Apolló mozi vezetője szerint nagyon meghitt, családias hangulatot áraszt a Malter.

- Mind a szervezők, mind az alkotók jól ismerik egymást, és a nézőkkel is rengeteg interakciója van a meghívott vendégeknek. Azt gondolom, hogy az Apolló moziban mindig is kiemelten foglalkoztunk az ide érkező művészekkel, igyekszünk a lehető legjobb élményeket adni nekik, amíg itt vannak. Meglátásom szerint ezt a vendégközpontúságot a Malter is tartja, nem csak a helyszín okán, akik ebben a fesztiválban dolgoznak, mind azzal a szellemiséggel felvértezve állnak hozzá, ahogyan a mozi is tenné. 

Minden esztendőben hosszú út vezet a filmek beérkezésétől a zsűrizésen át a vetítésig. Azzal kapcsolatban, hogyan lehet összevetni olykor nagyon különböző alkotásokat, a zsűri milyen szempontok szerint dönt, Váró Kata Anna egyetemi oktató, filmesztéta nyilatkozott.

 Hárman vagyunk a zsűriben (Fejér Tamással és Szénási Miklóssal), három különböző egyéniségű és szakmai hátterű ember, természetes, hogy a szempontjaink is eltérőek, illetve adott esetben nagyon másként látunk bizonyos dolgokat. Ennek ellenére összeszokott csapatként dolgozunk együtt, a döntés mindig hosszas beszélgetés és/vagy szavazás eredménye. Volt már, hogy egyhangúan döntöttünk, és előfordult, hogy nehezebben jutottunk konszenzusra, a lényeg azonban, hogy mindig sikerült mindhármunk számára vállalható eredményre jutnunk.

Az, hogy egy film milyen hosszú, nem befolyásolja a döntést, ugyanolyan esélyekkel indul a 3 perces, mint a 24 perces alkotás.

A korábbi években volt rá példa, hogy egy párperces alkotás kapta az akkor még Deathcrew névre hallgató fesztivál fődíját, lekörözve a jóval hosszabb játékidejű, ismert színészeket felvonultató alkotásokat. Ami pedig az ismert színészeket illeti, az való igaz, hogy sokszor a gyengébb, kidolgozatlanabb történeteket is képesek a rutinos, ismert arcok elvinni a hátunkon. De épp idén látható lesz majd olyan alkotás is a mezőnyben, amelyben nincsenek nagy nevek, a remek forgatókönyvnek köszönhetően mégis az első pillanattól az utolsóig lebilincselő.

A Malteren díjazott filmek utóélete egyébként igazolja, hogy jó döntéseket szokott hozni a zsűri. A kockaember, Dombrovszky Linda alkotása a harmadik díj mellett a közönség díját is elnyerte 2018-ban. A rendező egy évvel későbbi Facebook posztjában már „33 díj, 83 fesztivál, 27 ország” szerepelt.  De ott volt a 2020-as Malter első helyezettje, mely Amerikában is tarolt. A 37. Chicagói Nemzetközi Gyerekfilmfesztiválon 2020 novemberében a rövidfilmes versenyprogramban 242 alkotás közül két díjat is elhozott. 

A Malter évről évre változott, színesedett, fejlődött. Időnként más fesztiválokkal együttműködésben vonzotta a közönséget: 2022-ben a MUST fesztivállal fogott össze, korábban pedig a Magdafeszten vendégeskedett.

A rendezvény sikeres működésében komoly szerepet játszó DESZ vezetője, Lakó Zsigmond felidézte, hogy a MUST Egyetemi és Ifjúsági Összművészeti Fesztivál programjai pályázati okokból már lementek áprilisban (ezen kívül a X. Színházi Olimpia részeként júniusban társszervezői voltak az AITA/IATA Amatőrszínházi Világtalálkozónak, így még egy nagyobb szabású fesztivált már nem szerveznek.

- A Malter marad önmagában, ami talán nem is baj, mert így több figyelem összpontosulhat rá. Ugyanakkor jövőre, ha a források lehetővé teszik, szeretnénk vissza állítani a MUST-ot az őt címe szerint is megillető őszi helyére, természetesen a Malterrel egyetemben. Mi profilunk szerint is inkább kisebb volumenű, kulturálisan rétegzettebb, kevésbé populáris programokat szervezünk, a határ talán az a létszám, ahol az emberek még egymást is látják és nem csak a produkciókat. Véleményem szerint az ilyen kis programok sűrű szövete lehet(ne) az, ami találkozásokat és párbeszédeket szül, ami az alapja egy közösség kulturális életének. Kinevelni és a városban tartani alkotókat nehéz feladat, a nagyobb programokat biztosító városi szervezésnek és infrastruktúrának együtt kell működnie az utánpótlás-neveléssel. A Malter esetében a fiatal, pályakezdő alkotókat szeretnénk segíteni, a városba szólítani, párbeszédre hívni.