És ennyi. Ennél nagyobb "trauma" nem érte Petrusékat. Olyannyira, hogy alig telt el öt perc, négy-nulla állt a táblán a Lokomotív javára. Herbert Gábor, az egykori kiváló védő, a Vác trénere azonnal időt kért. Kicsit kiabált, számon kérte a meccs előtt megbeszélteket, aztán folytatódott együttesének vesszőfutása. Mert az első negyed óra végén már nyolc volt közte. Nem nekik. A DVSC olyan iramot diktált, amire nem számított az ellenfél. Szebbnél szebb akciókat vezettek, és még azt is megengedhették maguknak a lányok, hogy ziccereket hibázzanak. Ebben Tamara Haggerty több esetben is élen járt. Ami mindössze azt eredményezte, hogy az első játékrészt "csak" nyolc gól előnnyel zárták a hazaiak.

 

Szünet után sem változott semmi. A 35. percben már tíz is volt közte. A váciak igyekeztek, meg aztán Planétáék figyelme is ki-ki hagyott, így feljött az ellenfél hatra. Szilágyi Zoltán időkérése megnyugtatta a gárdát. A mester mindenkinek lehetőséget adott, és a vége magabiztos siker lett.

 A bronzért folytatott harcban a legnehezebb feladat az utolsó két fordulóban vár a csapatra. Jön a Győr, és mennek Füzi-Tóviziék a Fradihoz. Ha begyűjtik a pontokat, nincs kérdés, megvan a dobogó. Ha nem? A Móvár még megy Vácra. Nem csodálkoznék, ha a Herbert egylet meglepetést okozna. Okozna?

 

 

Weisz György