(Al Ghaoui Hesna)

A nagyobb lányom egyszer megkérdezte altatásnál, hogy mi az a háború, és én megpróbáltam elmagyarázni. De hogy lehet ezt úgy elmagyarázni alvás előtt, hogy nehogy rémálmai legyenek? Rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy ebbe az egész témába pont elalvás előtt kezdtem bele, de már nem tudtam kimászni belőle. Próbáltam szofisztikáltan, az ő szintjén elmagyarázni, gyereknyelven. De így is éreztem, hogy a döbbenet döbbenet után jön benne attól, amit mondok, ezért arra jutottam, hogy jobb lesz erről nappal beszélgetni.

Látom magamat ebben a korban, ahogy én sem értem, hogy az emberek miért bántanák egymást, sokszor kézzelfogható ok nélkül. Nyilván az oviban, iskolában, társas helyzetekben találkoztam rosszindulattal, irigységgel, de hogy a felnőttek világában az egy létező dolog, hogy még manapság is gyilkolják egymást? És ezt mindenki tudomásul veszi?

Amikor egy gyerek ezzel szembesül, az a legnagyobb csalódása a világban, a legnagyobb illúzió szertefoszlássa. Emlékszem, hogy ezt akkor mennyire nehéz volt feldolgoznom. 

Most elkezdtük olvasni a Lengemeséket Berg Judittól, és mindenkinek ajánlom, mert fantasztikus sorozat, és nagyon szép gyereknyelven írja le, hogy vannak különböző felek és különböző világok, amik néha találkoznak, és összecsapnak. Hogy vannak érdekek, amelyeket egyesek sokszor mindenki más érdeke és a tisztesség elé helyeznek, és ez lavinát tud elindítani. Ez nekem egy tök jó mankó ahhoz, hogy a háború fogalmát is megtanítsam vagy elmagyarázzam a gyerekemnek.