A masszagétek királynője a mai Kazahsztán, Üzbegisztán, Afganisztán és Türkmenisztán területének egy részén uralkodott a jászik fölött. A királynő nagy vezérek leszármazottja volt, s gyermekkorától ismerte és használta a fegyvereket. Ötéves korától lovagolt és a legmakacsabb lovakat is megülte. Hatéves korától már ügyes kardforgató volt, amely annak is köszönhető, hogy édesanyja halála után, apja egyedül nevelte.

Később feleségül ment Rusztámhoz, aki hatalmas erejéről volt híres, bár Tomürisz sokat habozott a házasságkötés előtt, majd végül, amikor megismerte a fiút, elfogadta a férjének. A házasságkötés után nem sokkal azonban az apja is meghalt, így ő lett az uralkodó. A férje jórészt mulatozással töltötte az időt, így magányos volt, s talán szerelmi viszonya volt egy testőrével. S ekkor jöttek a perzsák.

Hérodotosz szerint az ő serege győzte le II. Küroszt az Óperzsa Birodalom alapítóját. A sztyeppe közepén élő törzsszövetség életmódja és kultúrája a szkítákhoz volt hasonló, s egyes történészek szerint a szkítákhoz is tartoztak, míg mások szerint a trák eredetű géták ősei voltak. Bár van, aki szerint a gutik leszármazottai, akik egykor Mezopotámia urai voltak, mint ahogyan a hunok őseinek is tartják őket.

Tomürisz iráni származású volt, s a görög források írtak először róla, így nevének hellén formája lett ismert. Hérodotosz mellett Sztrabón, Polüaionosz, Cassiodorus és Iordanes is írt róla.

II. Kürosz (a fenti képen) ie. 600-530 között élt, s ie. 559-530 között uralkodott, miközben eltüntette a Méd, a Lüd és az Újbabiloni államot, így egy hatalmas birodalmat hozott létre, majd ie. 538 körül Közép-Ázsia felé fordult, ahol azonban már nehézségei voltak. Az ott élő nomád népek jól ismerték a vidéket, s nehezebben tudott ellenük eredményesen harcolni. Már Hérodotosz is azt írja, hogy a masszagéták kapcsolatban voltak a szkítákkal, de velük ellentétben gyalogos haderejük is volt.

Kürosz először diplomáciai úton akarta elfoglalni a törzsszövetség területét, hiszen a nomádok élén egy nő, Tomürisz állt. Az ő felesége, a perzsa származású Kasszandané ie. 537. március 28-án, közvetlenül a babiloni újév előtt elhunyt, s mert a király szerette a feleségét, hétnapos gyászt tartottak, amelyen kötelező volt a részvétel. Azóta azonban már hét év eltelt, s akár valóban új feleséget akarhatott. Házassági ajánlatát az egyébként férjezett királynő azonban visszautasította - bár számíthatott arra, hogy a perzsa király ezt nem hagyja annyiban.