1945 októbere volt. Gaál Erzsébet Budapesten, a Thököly úton várta a villamost. A környéken romos házak sorakoztak, a háború után voltunk néhány hónappal. A 28 éves lányhoz egyszer csak egy ősz hajú férfi lépett oda és a következőt mondta udvariasan: Elnézést, hogy megszólítom, Kisfaludi Strobl Zsigmond vagyok és szeretném önről megmintázni a Szabadságszobrot.

Gaál Erzsébet hitte is meg nem is az ajánlatot, ám aztán a szobrász részletesen elmesélte, hosszú ideje keresi a modelljét, sok színésznő fényképét átnézte, de ilyen tisztaságot sugárzó lánnyal még nem találkozott. A lány amúgy Vas megyéből származott, Viszákról, egy apró faluból, ott született 1917-ben. Végül igent mondott, s heteken át állt modellt a szobrásznak. A kezében eredeti pálmaágat tettek, arról pedig ventilátor gondoskodott, hogy Erzsébet haját lengesse a szél.

A szabadságszobor politikai háttere ismert. A szovjetek kezdeményezték a felállítását a II. világháború után. Előbb úgy volt, hogy a Horváth-kertbe került, kisebb változatban, Moszkva viszont nagyobbat akart és a Gellért-hegy csúcsán. A szobor elkészült, 1947. április 4-én át is adták. Kisfaludi aztán abban is segített a fiatal lánynak, hogy Sopronba kerüljön, egy helyi szanatóriumba, hiszen röntgenasszisztens-képzőt végzett. Ott kapott egy kis szolgálati lakást. Megházasodott, egy agrármérnökhöz ment feleségül, s egy kislányuk született, a kis Éva. A keresztapja aztán nem lett más, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond. A házasság aztán felbomlott. Gaál Erzsébet pedig Sopronban maradt.