Nyulász Péter regényei az érintőképernyő világába született kiskamaszokat is elvarázsolják. Az Év Gyermekkönyve díjas íróval arról beszélgettünk, hogyan nevelhetjük olvasóvá a gyerekeket a digitális világban, hogyan vehetjük rá őket, hogy elmélyedjenek egy témában, és hogyan érhetjük el, hogy szórakoztatónak találják a világ megismerését.

Ferenczi-Bónis Orsolya interjúja a Mandiner hetilapban.

Tavasszal lett tízéves a Helka című kalandos meseregénye. Hogyan változott e tíz év alatt a regény olvasóközönsége, a kiskamasz korosztály?
Szembeötlő változás, hogy megjelent az alfa nemzedék. Az Y és a Z generáció tagjai sokszor csak pislognak, amikor azt próbálják megérteni, hogy az alfák hogyan gyűjtenek információt, és hogyan közelítenek a világhoz.

Annyira másképp működnek náluk ezek a folyamatok?
A legszembetűnőbb különbség az óvodás korosztály esetében van. A mondókáskönyveim bemutatóján játszunk a versekkel, például a gyerekek lehunyt szemmel maguk elé képzelik, amit felolvasok nekik. Nagyon meglepődtem, amikor két évvel ezelőtt az egyik kisgyerek azt mondta, hogy nem tudja maga elé képzelni, hol élnek a hótündérek. Akkor még azt gondoltam, egyszeri eset, hogy egy kisgyereknél nem működik a belső mozi, a döbbenetes az, hogy azóta rendszeres tapasztalat, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem tudják maguk elé képzelni, amit hallanak. A képzelőerő hiánya hosszú távon fontos képességektől foszt meg.

Mit lehet ez ellen tenni?
Semmiképpen sem az a megoldás, hogy elzárom a gyerektől a telefont, a tabletet, hanem az, ha járok vele kirándulni is, együtt gyurmázunk, kézműveskedünk. Ha hagyom, hogy olyan ingerek érjék, amelyek nemcsak a képességeit fejlesztik, de a lehetőségeit is tágítják. A belső mozit fenntartani, működtetni csak meséléssel, olvasással, beszélgetéssel lehet.

A mai gyerekek digitális világba születtek, és ez a világ rohamtempóban digitalizálódik tovább. Hogyan lehet lassítani, valamiféle egyensúlyra lelni?
Az érintőképernyő megjelenésével egy időben az információelérés is határtalanná vált. Ezzel együtt a pici gyerekek elég hosszú időn keresztül a szüleik, nagy testvéreik révén jutnak információhoz. Ebben az időszakban még van lehetőség megismertetni a gyerekeket azzal, amit szülőként fontosnak gondolunk – digitális és analóg módon egyaránt. Az a fontos, hogy amikor nyolc-tíz-tizenkét éves korára az információszerzés terén önállóvá válik, természetes legyen számára a választás lehetősége. Ha az élete első tíz évében csak a mobiltelefonon érkező szmájlikat látja, akkor nem valószínű, hogy eszébe fog jutni, hogy máshová is lehet fordulni. Amennyiben meg tudjuk neki mutatni a lehetőségek széles és izgalmas tárházát a világ megismerésére, akkor mire odajut, hogy már önállóan fedezné fel, nagyobb valószínűséggel nyúl majd analóg forrásokhoz is.

Mit tanácsolna a szülőknek, akik szeretnék olvasóvá nevelni a gyerme­kei­ket?
A gyerekek nem forgatnak annyi könyvet, mint a szüleik annak idején, de attól még ugyanolyan érdeklődők, mint a korábbi nemzedékek, ezért fontos, hogy az információfeldolgozás különféle módozatait mutassuk meg nekik. Más a tempójuk, más a befogadási készségük, ám ha egy gyerek olyan könyveket kap a kezébe, amelyek behúzzák őt, és megszerettetik vele ezt a fajta ismeretszerzést, akkor később is olvasni fog. Ha viszont nem mutatjuk meg nekik időben, hogy milyen csodákat rejtenek azok a kis ákombákomok, amelyeket betűnek hívunk, akkor később sem tudjuk rászoktatni őket.