Az új turnébuszon a neved fölé majmok vannak festve, ez mit szimbolizál?

Azt, hogy majmok vagyunk, semmi mást. Egy jó grafika, amit kitaláltunk annak idején. Sokáig volt egy lila majmunk a színpadon, abból lettünk majmok, nagyjából két évig használtuk, ebből adódott, hogy az új grafikában mindenki majom lett a zenekarból.

Hogy telik a nyár? Kizárólag fellépéssel, és nulla pihenéssel?

Konkrétan igen. Azért azt nem mondanám, hogy óriási hajtás, mert egy héten két-három bulink van, az szerintem abszolút vállalható kategória. Inkább az, hogy most forgatjuk a Sztárban Sztár leszek-et is, az elég fárasztó, pont jövő héten forgatok még hozzá két napot. Elvileg pont annyira megyünk, annyira van hajtás, amennyire kell ilyenkor nyáron. Három koncert, egy hét már megterhelő. Fiatalabbak már nem leszünk, és gyakorlatilag azt kell, hogy mondjam, hogy az utazás rengeteg. Képzeld el, amikor utazol valahova, ott állsz a reptéren, és mennyire elfáradsz a végén. Na, most ezt csináljuk egy héten háromszor. 

A televíziós munkák, a koncertezés milyen arányban vannak? Mi a prioritás?

Hát nyilván minden... prioritást élvez a zene, hogyha valamelyiket be kéne áldozni, akkor nyilván a zenét nem áldoznám be soha. A tévés meló mindig egy remek kiegészítő, hogy legyen még egy plusz. Szerintem az sokat dob még a latba, hogy az emberek látnak a tévében, és ráadásul olyan műsorokban, aminek köze van a munkámhoz, mondjuk, mint a Sztárban Sztár leszek szerintem elég sokat segít zenekarilag is, hogy minél több helyre eljussunk fellépni. De ez sem feltétlenül igaz, mert például Halott pénz, vagy Azahriah semmit nem szerepel a televízióban, és mégis mennek. De a dalok készítésénél meglehetősen kényelmes vagyok, be van tárazva nyolc dal az elmúlt három évről, amit csináltunk, és gyakorlatilag nem forgattunk hozzá videoklipet, azért, mert lusta vagyok, mert annyira jó dolgunk van a zenekarral. Általában a zenekarok azért csinálnak új klipeket, hogy kimenjen a netre, sikeres legyen, és utána pedig hívják őket fellépni, de minket hívnak fellépni amúgy is, és nem csinálunk új dolgokat, nem is tudnának már többet hívni fellépni, mert maximálva van nálunk a buli száma, és az meg megtelik.

Beléptél 21 évvel ezelőtt a televízióstúdióba, és az embereknek te jutsz eszébe arról, hogy karriert lehet csinálni a VV után. 21 év után még mindig ki-bemászkálsz a tévéből, miközben itt vagy sikeres zenészként. Ezzel te hogyan értesz egyet?

Meglehetősen hibrid életmód, de azért mégis sok az átfedés a kettő közt. Tényleg olyan vagyok, mint egy félig árammal, félig benzinnel működő kocsi. Mind a kettő segíti a másikat. Én ezt nem akarom nagyon megideologizálni. Ez csak egy meló, meg a másik is egy meló. Neked ez a melód, hogy te eljössz és megkérdezed, hogy én mit gondolok, másnak az, hogy utat épít, ez egy munka.

Ezt korábban is így gondoltad, építetted az utad, vagy csak sodródtál Ózdról Pestre?

Sokszor azt gondolják az emberek, hogy mindig nagyon tudatos voltam, de hát nem, abszolút nem. Ez egy ösztön, inkább ösztöncselekedet. Azt gondolom, hogy az értékrendem szerint döntök, aztán ez egy idő után úgyis kisimul, mivel szerintem normális az értékrendem, és mindenhol megvan a jutalma annak, hogyha melózunk. Sokat nem szeretek már dolgozni, már minél kevesebbet akarok. Hagyjanak már engem békén ezzel, hogy menni kell mindig, minden nap. Nekem egy héten két-három nap meló bőven elég, mentem már eleget. 

11 évvel ezelőtt jelent meg a Belehalok, annak datálod az igazi nagy zenei sikeres áttörést?

Előtte azért volt a Dopeman-ékkel egy nagyon sikeres zenei időszakunk annak idején, amikor kijöttem, egy ilyen Beatles-es korszak, ha lehet így mondani, mert ahova mentünk, ott őrjöngő tinilányok fogadtak, utána én mindig részt vettem a zenében, de csendesen. 2006-ban is kaptam Comet-díjat, és 2005-ben is nyertem egy csomó díjat. Volt Tündi-bündi, volt Mondd, ami fáj, volt Kiszavazó show, Ítélet helyett. Tehát egy csomó dal volt, de igen, a nagy áttörés, amikor óriási tényező lettünk a magyar zenei palettán, az a Belehalok volt. Nagy slágert írni mindenki tud szerintem, ha esetleg úgy van, te is tudnál. De nagyon sok dalunk van még, a Nekem ez jár, van mellé az Elvitted a szívemet, Csak te létezel, az Elég lesz, Azt beszélik a városban, Füttyös. Egy csomó dal van, nem is tudom, hogy ki van még, akinek ennyi, több tíz-, húsz-, harminc-, negyven-, ötven-, hatvan-, hetven-, nyolcvanmilliós darab van, mint nekünk, de én nem dédelgetek álmokat azzal kapcsolatban, hogy a trónkövetelők nem veszik át ezt egy idő után. Megérkezett egy új nemzedék, a BSW, Beton Hofi, Azahriah, T.Danny, K. Kevin, Valmar, ezek mind-mind olyan státuszba kerülnek most már, hogy előbb-utóbb átadjuk nekik a fesztiválon való primetime-ban lévő szereplést. Abban erősek vagyunk, és azért tudunk még most fennmaradni, ennyi idő után is, hogy a koncertjeink nagyon jók. Tehát aki eljön, az remekül szórakozik.

Most már van tudatosság a zeneiségedben, ha korábban nem volt?

Ez is ösztönös. Megpróbálok mindig olyan stábot szervezni magam köré, aki érti a dolgát. Nagyon jó zenekarok, nagyon jó zenészek vannak mellettem. Aki nem olyan, az kibukik előbb-utóbb a csapatból, de nálunk azért nagyon ritkán volt tagcsere, egyszer cseréltünk egy basszusgitárost valamikor hét évvel ezelőtt, egyszer volt a Kollányi Zsuzsi, az a csere érthető okokból történt, amikor terhes lett, és másodjára is.

Singh Viki. 

Singh Viki négy buliban volt velünk az elején, mert ő elment hajóra dolgozni, őt is a zenekar tagjának tekintettük annak idején, de akkor még nem volt kimondva, hogy mi megmaradunk, mint zenekar, akkor csak projektzenekar voltunk, csinálni akartunk egy-két bulit.

Most pedig Nika zenél veletek.

Ő meg egy másik lap. Nika fix, a standard, őt nem adjuk semmi pénzért. Ő nekünk az Mbappé-nk, akit nem akarunk elengedni.

Hogyan néz ki egy átlagos hétköznapod? Látunk a plázában sétálni, vásárolni, hazamész?

Pont ugyanúgy néz ki, mint bárkinek. Gyerekekkel foglalkozom, vagy magammal, eljárok edzeni, kártyázom, családdal vagyok, otthon vagyok, társasjátékozom, focizom velük, vagy épp zenét készítek a szomszéd helyiségben, bevásárolok. Teljesen átlagos életet élek, de szerintem pont úgy, ahogy mindenki. Nagyon sokszor röhögtünk azon a Hajnival, hogy például volt egy Parkos bulink, és mondjuk vége volt 11 órakor, eljöttünk haza, mert másnap is mentünk valahova, és én tizenegykor gatyában otthon melegszendvicset csináltam magamnak, meg sorozatot néztünk Hajnival, mikor az emberek azt gondolják, hogy biztos hetven nő, nyolcvan féle alkoholos ital vesz körül, pedig semmi, nem így van. Átlagos, unalmas néha ez az egész.

Megszereled otthon a villanyt?

Nem, akkor szólok a feröeri focicsapat tartalékkapusának, aki most játszott a Fradi ellen, mert szerintem ő villanyszerelő, és jobban ért hozzá, meg a focihoz is, úgy látszik.

Téged mindenki megbámul bármerre mégy. Ez tud teher lenni, vagy kedves teher, le kell állni beszélgetni?

Hát nem. Nem, nem kell állni beszélgetni. Amikor akarsz, leállsz, amikor nem, nem. De én mindig azt mondom, hogy ennek a munkának ez a velejárója. Néha jó, néha édes teher, néha meg idegesítő. Van, amikor szar napod van, akkor nem akarsz beszélgetni senkivel, még a pároddal sem, nemhogy idegen emberekkel. Anyám temetése után hazafele megálltam egy benzinkúton, amikor jöttem, és fotózkodnom kellett valakikkel, de hát nem mondhattam nekik... Őket nem érdekli, hogy nekem aznap volt anyám temetése, ők akkor találkoztak velem egyszer az életben, jöttek valahonnan Szlovákiából, és fényképezkedni akartak.

Akkor te közvetlen ember vagy?

Nem feltétlenül. Valamikor nem. Kidolgoztam erre egy stratégiát. Van nekem egy olyan arcom, amikor tudja valaki, hogy csak megcsinálja a fényképet és menjen is, mert látja rajtam, hogy nincs kedvem ahhoz, hogy én ott tovább barizzak, de ez egy trükk.