Fedezd fel Debrecen utcáit!

Egyetemi Élet

2023-08-28

Fedezd fel Debrecen utcáit!

Debrecen, a kálvinista Róma. Sokszor halljuk ezt a kifejezést, joggal, hiszen Debrecen kiemelkedő szerepet játszott a magyarországi reformáció történetében és a város legismertebb nevezetességei közül a legtöbb ehhez kötődik.

Kevesen tudják azonban, hogy a város lakosságának vallási összetétele ma már jóval sokszínűbb, mint egykor. A reformátusuk mellett több egyház van jelen a városban közösségeivel, így a római katolikusok, a görögkatolikusok, az evangélikusok, az unitáriusok és a baptisták, és Debrecenben található az ország legnagyobb vidéki zsidó közössége is. Most Debrecen egy kevésbé ismert, ám annál érdekesebb részét, a zsidónegyedet mutatjuk be nektek.

A zsidók betelepülését 1840-ben engedélyezte a város. A zsidó kereskedők már korábban is fontos szerepet játszottak a kereskedelméről és vásárairól híres Debrecen életében, ám letelepedésük 1840-ig tiltva volt. Nappal kereskedhettek a városban, szállást azonban a kapukon kívüli kertségekben, így főként a mai Széchenyi-kertben kellett venniük, amit akkoriban Zsidókertnek hívtak.

Miután a város engedélyezte letelepedésüket, a zsidók nagyrészt a Hatvan utca környékén telepedtek le és otthonaik mellett ezen a környéken nyitották meg imaházukat, létesítettek mikvét, pászkasütőt, később számos iskolát. A zsidók fészekrakása a városban a 19. és 20. század fordulóján fejeződött be.

A jómódúak a Piac utcán és a környező palotákban béreltek lakásokat és nyitottak üzleteket, a kispolgárság a Hatvan utcán és leágazásaiban élt, az ortodox negyed pedig a Bethlen, Csók, Csokonai és Jókai utcákban rajzolódott ki. A debreceni zsidónegyed mai napig ebben a városrészben, a Hatvan utca és a Simonffy utca között található.

A debreceni zsidó hitközség fénykora az 1890-es évektől 1914-ig tartott. Ebben az időszakban mind rangosabb rabbik váltották egymást, megindult a kulturális fejlődés, és a reprezentatív vallási, oktatási és kulturális létesítmények építése.

Ekkor, 1894 és 1897 között épült meg a hitközség nagyzsinagógája a Deák Ferenc utcán (a mai Petőfi téren), mely méreteiben és látványában a Református Nagytemplommal vetekedett. Az impozáns zsinagóga sorsát a 2. világháború pecsételte meg, az 1944-es bombázások során súlyos károkat szenvedett. Bár az épületet meg lehetett volna menteni, helyreállítása sosem valósult meg, sőt, egy tűzvésznek köszönhetően tovább romlott az állapota, így végül 1962-ben teljesen elbontották. Emlékét a nemrég felújított Petőfi téren helytörténeti tanösvény őrzi.

A Deák Ferenc utcai zsinagóga emléke ma már csak az idősebbek emlékezetében és régi fotókon él, megmaradt viszont a zsidónegyedben két zsinagóga, amik közül az egyik, a Pásti utcai ortodox zsinagóga az érdeklődők számára is nyitva áll. Az ortodox közösség templomát 1893-ban kezdték el építeni Berger Jenő tervei alapján, de csak 1902-ben avatták fel.

Az egykor virágzó közösség napi szinten használta az épületet és létesítményeit, mint például az udvarban nyílt kóser vágodát vagy a rituális fürdőt, a mikvét, ám ez az épületkomplexum is súlyosan megrongálódott a háborúban, így hosszú éveken át zárva tartott. A kétezres években indult meg a helyreállítása és 2015-re fejeződött be.

A Pásti utcai zsinagógát ma már nemcsak a zsidó közösség használja, de azok számára is nyitva áll, akik szeretnének többet megtudni Debrecen zsidó örökségéről. A zsinagógában rendszeresen tartanak kiállításokat, koncerteket, konferenciákat, udvarán látogatható az 1910-es évek elején épült Imaház (Beit Hamindras), ami a debreceni közösség napi rendszerességgel tartott imádkozásainak a helyszíne, az 1985-ös bezárásáig rendeltetésszerűen használt vágoda, a felújított műemlék mikve, mementóként a gettó falából megmaradt néhány gerenda, valamint a Holokauszt emlékfal, ami a hatezer debreceni áldozatnak állít emléket.

Az egykor virágzó, tizenkétezres debreceni zsidó közösség fele a Holokauszt áldozatává vált, a túlélők többsége emigrált, de a megmaradt kis létszámú közösség ma is aktív egyházi és közösségi életet él, örökségét, hagyományait ápolja. Ingatlanjaik nagy részét az államosítás miatt elvesztették vagy takarékossági okokból értékesítették a háború után, megmaradt épületeiket, emlékeiket azonban annál jobban őrzik és ápolják.

Ma is működik a hitközség jóvoltából a Monostorpályi úton található zsidó temető, a Kápolnási és Bajcsy-Zsilinszky utcák sarkán álló hivatali székház, a Pásti utcai ortodox zsinagóga és a status quo izraelita hitközség 1910-ben épült zsinagógája a Kápolnási utcán. Áll még, bár nem a zsidó közösség fenntartásában működik az egykori zsidó iskola is a Simonffy utca és a Kápolnási utca sarkán, ebben azonban ma már az Ifjúsági Ház működik.

A Hatvan utca és a Simonffy utca közötti zsidónegyedben barangolva nemcsak a Pásti utcai zsinagógát érdemes felkeresni, de ajánlott a lábunk elé is nézni, hiszen számtalan botlatókőre bukkanhatunk a környéken.

A 10×10 centiméteres réz emléktáblákat a Holokauszt áldozatainak egykori lakhelye előtt helyezték el a járdába süllyesztve, megjelölve rajta az áldozat nevét, születési és halálozási dátumát. Ezek a kövek nevükhöz híven rövid időre megállítják és emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat Debrecen és a világ egy olyan szörnyű korszakáról, melyről sosem szabad megfeledkeznünk.

Erdei Nóra, fotó: Erdei Nóra, fortepan.hu: a Deák Ferenc utcai zsinagóga 1948-ban

Előző cikk