Ha rokonok érkeznek hozzátok vendégségbe, akkor nagy az elvárás, hogy Bea konyhájában tip-topnak kell lenni mindennek, és nem lehet hibázni? Illetve mikor fedezték fel benned azt, hogy ilyen jól tudsz főzni, csak a Konyhafőnök VIP idején? 

A családom azért már előbb is észrevette, hogy tudok főzni, sőt a Győzike show alatt azért igencsak publikálva volt, hogy én jól főzök, és ezt ugye a Konyhafőnök VIP producere is tudta, hisz ő volt a Győzike show producere is. De valóban azért 2017 óta publikusabb jobban, hogy megállom a helyem a konyhában. A rokonok pedig szintén hamarabb tudták ezt, sőt az anyósomnak mondhatni én voltam a jobb keze, és sokat tevékenykedtem a konyhában mellette amíg élt. Sokszor volt ünnepek előtt, hogy összeállítottam a menüt és ketten együtt mentünk el bevásárolni, megvettük a hozzávalókat és ő pedig segített elkészülni a menüvel. Emlékszem, mindig mondta, hogy te ezt jobban tudod, ha modernebb dolgot kértek a gyerekek, és azt is, hogy bármilyen hagyomány is van, ha a gyerekek azt kérik, akkor nembaj, ha apósomnak nem fog ízleni, de hogyha jönnek a rokonok akkor azért olyan legyen, hogy na.

Evelin és Virág beszokott melléd állni, vagy te egyedül vagy a konyhában?

Ez kedvfüggő. Ha van kedvük, beállnak, de általában nincs. Meg ők nem szeretik a pressziót, de én állandóan ilyen vagyok a konyhában. Az én konyhámban főnöknek érzem magam nagyon is, és nem szeretem azt, hogyha valami nem oda való, nem oda kerül ahová kellene, vagy ha nem úgy csinálnak valamit ahogyan én azt elképzeltem. És ha odaszólok nekik, hogy ez így nem oké vagy másként csinálják akkor megszeppennek, és nem szeretik, és inkább soha többet nem is segítenek nekem.

A szakácskönyveidbe az élet kényszerített bele, vagy te szeretted volna közölni, hogy ezt és azt így szereted sütni-főzni?

A szakácskönyveimet érdekes módon egy szerencsés véletlennek köszönhetem. Éppen a Sportarénában voltam egy konyhakiállításon, főzőbemutatón és ott találkoztam a kiadóval, aki szakácskönyveket árult egy standon. Győző volt annyira szemfüles, hogy kért tőle egy névjegykártyát, amin a kiadó tulajdonosának is rajta volt a telefonszáma mi pedig felhívtuk, és akkor szerencsés véletlenként a tulaj Széchényi származású, tehát környékbeli. Már előtte is nagyon kedvelt minket, és azt mondta, hogy ennek nincs akadálya, és így kipróbáltunk hagyományos ízeket, amikben benne van a TE. Attól lesz személyes, hogy a receptek elé mondasz egy-két személyes sztorit, ami számodra a recepthez köthető. Én nagyon szeretem a könyveimet csinálni, mert itthon minden után körbe kutatok, hogy ezt meg azt, hogy építsem fel. Ugye magyaros vonalon mozgok, tehát teljesen a magyar konyha receptjeit mutatom be, azokat, amik már szinte teljesen fuzionálnak a gipsy konyhában. De mivel a cigányoknak nincs hazájuk, nincs különleges gasztronómiai ételük sem, hanem olyanok, ahol éppen asszimilálódunk. Ha például egy spanyol cigányhoz mész akkor ő a paellát fogja neked úgy előállítani ahogy egy roma állítaná elő, ha Dél-Olaszországba akkor Szicíliában, pedig az ottani cigányok olyan calamarit adnak neked, amitől dobsz egy hátast. Indiában nagyon jó csatnikat tudnak készíteni és még sorolhatnám tovább. Mi Magyarországon pedig nagyon finom töltött káposztát, pörköltet és gulyát készítünk..

És mikor jó egyébként a kaja, amikor te azt mondod, hogy most ez finom, vagy ha Győző vagy a gyerekek mondják? Tehát hol van az, amikor kísérletezel, hogy mi a jó és min kell még változtatni?

Hát a konyhai kísérletezéseimnek az eredményét, azt úgy tudom leszűrni, hogy a család egyöntetűen azt mondja, hogy most ez finom. De van olyan is, hogy azt mondják, hogy épp ez nem finom. Nemrég volt, hogy készítettem halászlevet és mindent ugyanúgy csináltam ahogy szoktam, viszont nem harcsából volt, hanem egy tenyésztett pontyból, és nem volt íze a húsnak, így az egész leves ízetlen lett. És akkor én magam mondtam Győzőnek, hogy ezentúl csak ott fogjuk venni a harcsát, ahol szoktuk, és nem kísérleteztek többet ponttyal.

Egyébként kérnek már a háziasszonyok tőled tanácsokat, vagy mernek megszólítani, esetleg írni neked? Azért már több platformon is jelen vagy.

Nagyon sokan keresnek a Facebook oldalamon, a Bea konyháján. Kérnek recepteket, tanácsokat, sőt, van, aki komplett lakodalmas menüsort kért tőlem, aminél így elgondolkodtam, hogy én állítsak össze egy teljes menüsort olyan embernek, akit nem is ismerek? Tehát ilyet azért nem vállalok, mert nem tudok összeállítani vadidegen embereknek menüsorokat, az alapján, hogy ezt általánosságban mindenki szereti. Az Instagramon is szoktak megtalálni, és kérdezgetik, hogy például a könyvben szereplő recepthez ez a hozzávaló jól fog működni? Vagy elküldik fotón, hogy elkészítették valamelyik receptemet.

Mennyire vagy tudatos vásárló olyan szempontból, hogy konkrétan megvan a fejedben, amit venni szeretnél, és ahhoz vásárolsz, amit főzni szeretnél, vagy ami van abból találod ki, hogy mit főzz?

Sokszor van úgy, hogy kinyitom a hűtőt, mert nem esik jól elmenni bevásárolni, vagy nem tudok elmenni, és ilyenkor abból gazdálkodok, ami itthon van. Na ez nagyobb fejtörést okoz, hogy a meglévő alapanyagokból mit lehet kihozni, úgy, hogy az mindenkinek meg is feleljen. Általában kéthetente egyszer tartok nagyobb bevásárlást, de olyankor mindenki bolondnak néz, mert mindig ilyen nagyon púpozott kosárral jövök ki, de olyankor tartós élelmiszerektől kezdve a tisztítószereken át minden van, és nálam nagyon fontos tényező például az ár érték arány is. Tehát én azt szeretem, hogyha elmegyek a boltba, a saját márkás termékeket is megnézzem, hogy ki gyártja, és ha mondjuk ugyanaz a gyártó akkor inkább a 100-200 forinttal olcsóbból veszem, mert egy-egy terméknél nem olyan nagy a különbség, de ha többet vásárlok belőle, akkor már nyilván többet spóroltam meg. Van, amiből csak a minőségit veszem, mondjuk a sajtokból, meg amiből tudom, hogy abból csak azt a fajtát eszi meg a család, vagy kifejezetten a vajból is csak azt eszem meg, így azt veszem. De vannak olyan termékek, amiket nagyon sűrűn használok, például a tej, de azokból akár 2,8 akár 1,5-öset akarok venni akkor teljesen mindegy, hogy az saját márkás vagy bármilyen más.

Így, hogy most már tudja az ország, hogy tudsz főzni, milyen beülni egy étterembe, ki mernek szolgálni?

Nagyon félnek, nemrég volt egy érdekes esetünk Evelinnel, amikor elmentünk a lányom kedvenc helyére Budán, és hamburgert kértem. Beült mellénk egy hölgy a lányával és egy nagytestű kutyával, és a kutya pont mellém került, és hát pukizott egyet, amitől nekem teljesen elment az étvágyam. És így ugye vissza kellett vinnie a pincérnek a hamburgeremet, és kérdezték egyből, hogy nem volt finom? Én elkezdtem szabadkozni, hogy de, de finom volt, de hát azt, hogy közöljem egy kutyabarát helyen, hogy miért nem ettem meg a burgeremet? Ezt valahogy sehogy nem tudod közölni, és úgy vette, hogy nem ízlett a hamburger és lehúzta blokkról, mert, hogy nem ettem meg. Szerintem meg is haragudott, de remélem azért, hogy nem így van.

Egy külföldi utazásnál már jóval tudatosabban figyeled a gasztronómiát? Szoktál azon agyalni, hogy te ezt másképp csinálnád, vagy otthon ezt ki kell próbálnod neked is?

Amikor külföldre megyünk, bár utazásaink az utóbbi időben csak Törökországra orientálódtak, mert nagyon szeretem a török mentalitást, a török embereket és természetesen az ország konyháját is. Ez tény és vitathatatlan, hogy amit ők tudnak, az a vendéglátás, amit ott kap az ember, az olyan szintű, amit szerintem soha senki nem fog tudni überelni, tehát amikor leülünk, és akkor terülj, terülj asztalkám van előttünk. Hasonló egyébként a cigány mentalitáshoz, és szerintem ezért is tetszik nekem nagyon, és annyi olyan ételük van, amit hogyha ott állok a séf felett és árgus szemekkel nézek, akkor lehet, hogy el tudnám itthon is készíteni, sőt volt már olyan, hogy valaminek elkértem a receptjét is. Egy olyan céklás csokitorta, aminél a csokiban céklalé volt, és ez megszínezte a csokit, és úgy nézett ki mintha ruby csoki lenne rajta, na az nagyon finom volt. De van egy csomó olyan étel is, amit akkor észre sem vettem, de itthon beépítettem a főzéseimbe. Az egyik híres kiflireceptem, bár nem Törökországból származik, de ott vannak ilyen extra puha dolgok, amik szinte már szivacsosak. Összességében mondhatjuk, hogy ellesem, és árgus szemekkel figyelem, hogy mit hogyan készítenek a nyaralásaink során előttem.

Végezetül még azt áruld el nekünk, hogy hogyan tovább, a jövőben készül már új szakácskönyv, vagy főzővideó, vagy mivel töltöd mostanában az időt?

Jelenleg én és a kiadó is azon vagyunk, hogy legyen egy harmadik szakácskönyv. Ez lehet, hogy most csak desszertes lesz, de lehet az is, hogy ugyanolyan magyaros, mint eddig volt, amiben van előétel, főétel és desszert is. Ezen agyalunk most, emellett pedig nagyon szeretnék egy főzőműsort, ami sajnos eddig még nem jöhetett létre. Egy olyan főzőműsort szeretnék csinálni, ami az én generációmat és a fiatalokat is egyaránt megfogja. Nagyon szeretném, hogyha valaki engem néz a tévében, az jönne át neki, hogy tuti finom lesz, amit készítek, és ő is meg szeretné csinálni, mert engem ez nagyon jó érzéssel tölt el. Az a célom, ennyi van még meg a koncepcióból, hogy a lányaim generációja is megtanuljon főzni, mert nem tudjuk kiszámítani, hogy mi fog történni az életben, és jó, ha valaki tud főzni, sütni. Az anyukám generációja ebbe úgy kerülne bele, hogy tőlük lehet megtanulni azokat az ízeket, azokat a dolgokat, amik lehet, hogy nem fine dining-ul néznek ki a tányéron, viszont amikor eszek belőle, akkor többször is vennem kell belőle, mert annyira finom. Nyilván van olyan cél is, hogy az ember ezeket a szemén keresztül kívánja meg, mert minél dekoratívabb egy étel annál többen kívánják meg. De például egy lángos nem túl dekoratív kinézetre, mégis finom, és a célom inkább az, hogy az ízek legyenek nagyon jók. Ehhez pedig az idősebb generációnk tudását kell igénybe vennem. Most ezen ügyködök, hogy egy ilyen főzőműsor jöjjön létre, amiben az én szememen keresztül a következő generáció megtanulhatja a tőlem egyel idősebb generáció főzési tudását, technikáját, tapasztalatait, hogy azt mondhassa utána, hogy igen ezt a nagyi is így főzte, ezt Bea is így főzi és én is így fogom.

Domszky László

Fotók: instagram.com/gasparbea