Ezeknek a megemlékezéseknek a sorába illeszkedik egy korábban még ki nem próbált, karok közötti együtt-alkotás formájában létrehozott, a Zeneművészeti Kar Liszt termében november 23-án megrendezett ünnepi alkalom. Ezen az estén közös produkcióját mutatta be a Zeneművészeti Kar, a Bölcsészettudományi Kar Művészeti Központja és a DESzínház.

 

A történet úgy szól, hogy Török Ágnes, a Zeneművészeti Kar dékánhelyettese októberben kereste meg Fazakas Gergelyt, a BTK Irodalomtudományi Intézetének a vezetőjét egy ígéretes felvetéssel. A zenészeknél ugyanis szinte készen volt már egy Petőfi Sándor szövegeire komponált, vagy a költővel kapcsolatba hozható művekből álló műsor, a magánének szakos hallgatók, a vegyeskar, zongoristák és segítő tanáraik jóvoltából.

 

Ezen az úton jutott el aztán a BTK Művészeti Központ vezetőjéhez, Lakó Zsigmondhoz az ötlet, hogy a koncertszerű programot érdemes lenne a fiatal közönség számára még vonzóbbá tenni szcenírozással. A DESzínház néhány játszója Lakó Zsigmond vezetésével összeállított egy keretjátékot, azzal a nem is titkolt pedagógiai célzattal, hogy Petőfi kapcsán kevésbé ismert információk is felvillanjanak.

 

 

Az est folyamán váltogatták egymást a zeneszámok és a deszesek által összeállított színpadi etűdök. Rövid jelenetekben egy talán kevéssé ismert szerelmi történeten keresztül idézték meg Petőfit. Amint arra Bozzay Réka kolléga felhívta Lakó Zsigmond figyelmét, Giuseppe Cassone költő és műfordító (a deszes Somogyi Tibor alakításában), Noto városának szülötte, Petőfi összes versét átültette olasz nyelvre. Magánélete pedig úgy alakult, hogy nem csupán Petőfi verseibe szeretett bele, de szerelmes lett egy pesti lányba, a Macsi Violetta által alakított Hirsch Margitba, akihez egész hátralévő életében plátói viszony fűzte.

 

A Petőfi tematikailag változatos magyar és olaszra fordított versei köré épített rövid jelenetek során Giuseppe és Margit romantikus történetét is megismerhettük. A Petőfi lírájában rejlő muzikalitást a deszesek az olasz nyelv dallamosságának segítségével is megidézték. A jól ismert Minek nevezzelek olasz fordításban hangzott el egyetemünk olasz lektora, Beatrice Zibellini előadásában, de hallhattunk olaszul egy részletet a János vitézből is. És a történet mesélésbe még némi slam is belefért. A színházi szempontból nem túl hálás térben jól jöttek a szimbolikus tartalmakkal bíró, jelzésszerű kellékek, melyeknek színpadi mozgatásában Molnár Petra is részt vett. A hangulatteremtéshez a korabeli öltözékeket idéző kosztümök nagyban hozzájárultak. Ebben a koprodukcióban a vezérmotívum a szerelmi szál lett, „A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi” hallhattuk Mester Kitti Biankától, de egy-egy villanásra megjelent a hazafias líra Petőfije is, Nagy Dávid mondta el a Márciusi ifjak című verset.

 

 

A kortárs magyar zeneszerzők művei mellett hallhattunk két klasszikus zongoraművet Liszttől Lévai Mihály és Kiss Ádám játékában. Vajda János három művét Tóth Vera és a vegyeskar adta elő. Farkas Ferenctől három darab hangzott el Faluvégi Fanni, Boza Bence és a vegyeskar előadásában. A vegyeskar elénekelte Gyöngyösi Levente egy művét is, valamint elhangzott egy Csermiczky Miklós mű is. Erdélyi László Darvas Benedek: Pest című művét adta elő. A jól ismert Reszket a bokor, mert Kovács Dóra előadásában és Sugár Rezső megzenésítésével is elhangzott Krúdy Bálint tolmácsolásában.

 

A fellépőkön túl a Zeneművészeti kar vegyeskarának a vezetőjén, Török Ágnesen kívül Böszörményi Judit és Kozma Dávid művésztanároknak, valamint Lakó Zsigmond Művészeti Központ vezetőnek tartozunk köszönettel azért a munkáért, amit az est sikeréért végeztek.