A mai nap tapasztaltam meg, milyen is az amikor visszaáll a rend. Feloldották a tilalmakat, aminek a leglátványosabb eleme (legalábbis számomra) a hatalmas gépjármű forgalom. Emlékszem valamikor április legelején az is félelmetes volt, midőn mindössze 5-6 autó közlekedett délután négy körül. Nem ahhoz voltunk szokva. Most meg ezt kell ismét befogadni. Rohanás az oviba, suliba, munkahelyre, ügyet intézni autóval. Mint Tarzán amikor először megy a nagyvárosba, úgy éreztem magam. Dudálás, anyázás, türelmetlenség. Nyilván nehéz autó nélkül élni, bár nem lehetetlen. A kényelmet a megszokottat nehéz csak úgy elengedni. Aki más véleményen van, aki alternatív közlekedést szeretne, úgyis megszokja. Beletörődik. Picit háborog mint én, aztán elengedi a problémát. Az is igaz, Tarzan sem tudta megváltoztatni a városi szokásokat. Már ha ez vigasz.