Kelleti a focit a keleti derbi

 Annyian voltak, mint a Puskás Akadémia találkozóin két év alatt összesen. És oda megy a Loki a jövő héten. Már most didergek az izgalomtól.

Ment a zrika a két szurkolótábor között már az elején. A hurkázás, és a tirpákozás nem szitokszó lett, hanem köszöntés.

 

És a rangadó elindult. A hazaiak diktálták az iramot, de a vendégek állták az ütközetet. Hátvéd soruk olyan magasan nézte a légteret, hogy akár drónként is szolgálhattak volna a zsaruknak a nemzeti ünnep előestéjén. Temesvári, az ex-lokista Dreskovics, de a  középpályán Kovács Milán ugyanúgy égimeszelőt játszott Bódog Tamás taktikája alapján. És valljuk meg, gyorsaságért sem mentek a szomszédba. Nem csoda tehát, hogy az egyszem Bárány elől, nemigen boldogult a létrákkal. És Dodóra emelték a labdát a társak. Mire azonban levette, addig vagy elpattant, vagy lefejelték, vagy felrúgták. Több opció nem volt. Mindezek ellenére a hajdúságiaknak voltak lehetőségeik, kapujukban Erdélyinek egyszer sem kellett bravúrt bemutatni. Gól azonban nem született.

 

A második játékrészben egy fokkal feljebb vette a fűtést a Loki, mégis az ellenfél szerzett vezetést. Jobb oldali szögletet ívelt be Antonov, és a majd két méteres Temesvári mindenkit megelőzve bólintott a hálóba. Történt mindez az 57. percben.

 

A tempó maradt gyors, a DVSC ment előre tisztességgel. Meghozta a sok futás az eredményt. Gordic lőtte ki a hosszút, ezzel lett egyenlő. Továbbra is a vendéglátók irányítottak, Komáromi ívelt egy kapufát, de a hősies szomszédok kibekkelték az ikszet.

Hogy kinek jó az egy pont? A látottak alapján, meg ismervén a többi eredményt, mindkét csapatnak. A nyíregyháziak menekülnek, a Debrecen pedig kezd bronz barnára pirulni. Reméljük a hátralévő hét fordulóban nem égnek meg nagyon, és marad a visszafogott bronzos szín.

 

 

W. Gy