A szegediek az év meglepetés együttese. A kezdetkor, tavaly ősszel még azt nyilatkozták, nekik elsődleges céljuk a bent maradás. Ehhez képest igazán bravúros tavaszt hagytak eddig maguk mögött. Számukra is sorsdöntő volt a szombati derbi. Helyzeti előnyben voltak, hiszen hazai, megszokott környezetben fogadhatták Drenovacékat. A csarnok nem a legideálisabb a kosárlabda számára. A palánkok mögött hatalma a holt tér, alkalmas a homály dobások gyakoriságára. Simándi Árpád, a hazaiak mestere is erre alapozta derűlátását. Azt mondta, ők ehhez már hozzá szoktak. Meg különben is ősszel - tette hozzá - Debrecenben nyertek öt ponttal, ez kellő önbizalom növelő nekik.

 

A feldobás után látszott, hogy itt nem lesz ezen az estén őrült száguldás. Lassan, óvatosan járatták a labdát az ellenfelek, inkább arra vártak, melyikük hibázik többet. Az első negyedben ez a visszafogott tempó a vendégeknek kedvezett.

Sokat nem változott a helyzet a többi tíz percben sem. Volt időszak - a harmadik etap közepén -, amikor a debreceniek már tizenöt ponttal is vezettek. Ekkor kért időt Simándi Árpád, aminek az lett a következménye, hogy felzárkózott a csapata. Az izgalom az utolsó másfél percre korlátozódott. Egyetrlen pontra megközelítette a hajdúságiakat a házigazda, de Mócsánék parádésan védekeztek, a büntetőket hozták, így megérdemelt, ötpontos győzelmet arattak a majdnem két órás küzdelemben.

 

Ez azt jelent, hogy a DEAC az alapszakasz végén az ötödik helyet szerezte meg a tabellán. A play-offban a Zalaegerszeggel mérkőzik, a pálya előny a dunántúliaknál van. Ha ilyen harcosan, okosan, taktikusan játszanak a srácok, mint tették azt Szegeden, megvalósulhat az álom: bejuthatnak a legjobb négy közé. Valószínűleg a Falco, az Alba és a Szolnok mellé. Nem mindennapi kvartett lenne!

 

 

 

Weisz György