Sokat változott a hazai és a nemzetközi globális futballpiac is az elmúlt bő 10 évben. Kétségtelenül rengeteg szegmense fejlődött a magyar focinak, amihez hozzájárultak különböző EU-s és állami támogatások. Az első lépés volt, hogy legyenek megfelelő financiális keretek, a második már sokkal kardinálisabb volt ennél. A következő lépés ugyanis a megkapott támogatások legoptimálisabb felhasználása volt, szakszövetségi és klubszinten (az UP-t is ideértve) egyaránt. Bár tagadhatatlan, hogy a magyar futballklubok működése stabilizálódott, de több esetben sajnos hiába van hazai szinten komoly anyagi háttere egy sportvállalatnak, nem mindig sikerül célt érni.

Megpróbálom ezt a bevezetést most összekötni a mai mérkőzéssel. Szurkolói szemmel egy nagyon egyszerű gazdasági összehasonlítást szeretnék kiemelni. Ehhez egészen a 2009-es Bajnokok Ligáját megjárt Lokihoz kell visszautaznunk az időben. Ebben az esztendőben csapatunk 7.1 millió eurót kapott az UEFA-tól a csoportkörbe jutás bónuszaként.

A Ferencváros 2020-ban 18.45 millió eurót keresett, annyi különbséggel, hogy ez az összeg már növelve lett néhány százezer euróval, ugyanis a Fradi szerzett a csoportban 1 pontot. A két bónusz közötti markáns különbség sok tényezőtől függ. Értékesebb lett ennyi idő alatt a BL brandértéke, a fogyasztói piacok is növekedtek, a közvetítési-és média jogokról valamint a szponzorációról nem is beszélve. Ezekhez képest az infláció elhanyagolható tényező a vizsgált időszakot nézve.

Sokat változott a labdarúgás világszinten, de a legszűkebb pátriánkban, Debrecenben is. A másodosztály purgatóriuma után, nehéz szezon során, a vége előtt kettővel a 31. fordulóban sikerült bebiztosítani az elsőosztályú tagságunkat. 2020 után 2022 nyarán is állt a bál szeretett klubunk háza táján. Az integrált DVSC gazdasági modellje nem működött, lyukak sorakoztak a költségvetésben és még sok egyéb kényes szakmai téma is megosztotta a DVSC szurkolóit. A most futó bajnokság kezdete előtt szűk 5 héttel tulajdonos-és edzőváltás Debrecenben! Minden szurkoló erről álmodik egy év másodosztály, majd egy kínkeserves bennmaradás után...

Tovább tetéztük még ezt is, a 6. forduló után búcsúzott a szépreményű, egyesek szerint megrögzött paranoiás Joao Janeiro a kispadról! Jött a legendás Dombi Tibi, a cívisváros bombázója és 1 győzelem mellett 1 vereség került a nevünk mellé a kritikus időszakban, majd elérkezett a 9. forduló. A pont, ahol (bár nem gondoltuk volna, de azóta már minden szurkoló méltatja Srdjan Blagojevic MESTER kvalitásait) minden megváltozott. Fordulóról fordulóra javult és szigorúan csak a következő feladatra fókuszált a csapat.

Milyen sok változás, különböző területeken, relatíve rövid idő alatt. A klubvezetés és a szakami stáb, de még a csapat sem mondta ki nyíltan, hogy célunk a dobogó!  A lelátó szenvedélyes népe ezzel szemben, már hónapok óta a dobogóról álmodozik, tulajdonképpen mindenki tette, amihez a legjobban ért. A klub igyekezett reálisan és szerényen kommunikálni, a szurkolók pedig lelkesen bíztatták a csapatot, hogy igenis lehet nekünk még mindig feljebb kerülni. Így érkeztünk meg a mai mérkőzésre, hosszú út volt, ez tagadhatatlan. A meccs előtti sajtótájékoztatón az ellenfél iránti tiszteletét ugyan maximálisan kifejezve, de Blagojevic mester említést tett a dobogóról! Folytassa, Mister!

Csalódást keltő szezonkezdet, majd gyors újjáépítés illetve megfeszített szakmai munka eredményeképpen a már bajnok FTC otthonában őrizhetjük tovább a reményt. Ha ez az elképesztő fejlődés megtörtént a DVSC életében 8 hónap alatt, akkor ezt az utat folytathatjuk a Groupama Arénában is. Rengeteg néző, parázs hangulat és egy Fradi bajnoki ünneplés elrontása, kívánhatunk ettől többet?!  Ebben már úgyis van tapasztalatunk, igaz 20 éve jobban fájt a zöldeknek az a döntetlen, mint egy esetleges mai pontvesztés.

Ráadásul 4 meccse nem kaptunk gólt, stabil teljesítményt nyújtunk a pálya minden területén, kicsit több szerencsével sikerül egy jó eredményt elérni. Mert megérdemli a debreceni labdarúgás minden szereplője, a szertárostól kezdve, a Nagyerdei Stadion portásán Karcsi bácsin keresztül a felsővezetésig és a drukkerekig. A legnagyobb elismerés a szezon végén azonban a szakmai stábot és a keret minden tagját illeti majd, hiszen kicsit újra megcsillant az égen a Dicsőséges Nagy Loki jövője nekik köszönhetően! 

Bronzérem vagy talán ötödik hely? Igazából ez már csak részletkérdés a lényeg azonban pofonegyszerű: tegyünk meg mindent a cél érdekében és küzdjünk a végsőkig ma a pályán és a lelátón, hogy a jövő hétvégén büszkén és boldogan tudjunk egymás szemébe nézni a bajnokságot záró hármas sípszó után, érjen az minket bármelyik pozícióban. Van csapatunk és közösségünk, egy egységként működik végre minden. Ennyi a lényeg, mert ez Debrecen!

fotó: dvsc.hu