Az elmúlt fordulóban remek játékkal, dominálva sikerült nullázni a Videotont a Vasutasnak. Ez a mérkőzés több érdekes tényre is rávilágított illetve megerősítette azokat. Véleményem szerint egyértelműen kiderült, hogy a 37. életévében járó kapitány, Dzsudzsák Balázs még mindig segíteni tudja a Lokit. Kétségtelen, hogy Balázs nagyszerű vezető, igazi „motivátor”, az öltöző hangulatát nagyban meghatározza a kisugárzása. Ezen felül pedig sokadszor is bizonyította, hogy képes újra és újra kitűnő teljesítményt elővenni és 1-1 villanással, kulcs-passzal olyan hatást tud gyakorolni a játékra, amire még mindig csak kevesen képesek a magyar élvonalban.

Azt, hogy az ő személye a csapategység fundamentuma nem állítom, de rengeteget  tesz érte, szívét-lelkét kiteszi,  ez szemmel láthatóan a társakra is pozitívan hat. Amit azonban minden szurkoló érezhet, hogy ez a csapat nagyon egyben van. Nyilván egyszerűbb egy eredményes csapatot egységgé kovácsolni, de legalább 3 alkalommal megtörhetett volna ez a  szezon már a tavasz során. Mikor nagyon vártuk, hogy majd most kijön a lépés. A PAFC elleni kupafiaskó, a KTE elleni fájdalmas hazai vereség illetve ismét a felcsúti csapat elleni "tudjuk mi" néhány héttel ezelőtt.

De nem törtünk meg, sőt tovább erősödtünk. A fenti mérkőzések utáni következő meccsen, minden alkalommal hoztuk az eredményeket (az UTE elleni emberhátrányban elért X-et is annak tekintem) és nem kerültünk negatív spirálba.

Ebben pedig óriási szerepe van Blagojevic mesternek és stábjának. Bárhogyan is végződjön ez a szezon, újra meg újra el kell ismerni, mennyire jó edzőnk van. Mennyire nem így gondoltuk az előzetes információk és a folyamatos, szinte évente bekövetkező csapatváltásai után...

Ő azonban tette a dolgát hideg profizmussal, ezzel pedig belopta magát minden szurkoló szívébe. A játékosaink visszajelzései alapján is top edző, kifogástalan az edzésmunka, taktikai elképzeléseit a csapat jól viszi véghez a pályán.

Ennek iskolapéldáját láthattuk Zalaegerszegen és az elmúlt mérkőzésen a Vidi ellen is. A csapat a pályán nullázott, a Mister pedig az edzők közötti különmeccset nyerte, mindkét mérkőzésen toronymagasan.

A Fehérvár legyőzése kiváló munka volt, de egy negatív flow-ban lévő csapatot vertünk meg, ezt mind tudjuk. Még akkor is, ha azt is el kell ismerni: egyéni képességékben kimagasló futballisták alkotják keretüket. De ott nincs az, ami Debrecenben igen: akarat és csapatszellem!

Ki ne emlékezne a februári Paks elleni eufóriára a Nagyerdőn. Ott valami megváltozott, mertünk nagyok lenni. Az atomvárosi brigádot sem törte meg a hosszabbítás drámája, sőt. Az edzőváltás után, immár Bognár György irányítása alatt 11 mérkőzésen 8 győzelmet aratva a dobogóra léptek. Sok gól, mindig nyílt támadófoci és egy szintén példás csapategység. Ez jellemzi a tolnai zöld-fehéreket. 

Az elmúlt hetek, hónapok két legjobb formáját mutató gárdája csap össze ma délután. Alighanem, aki itt nyer a szezon végén bronzérmet és dicsőséget szerez városának. Úgy gondolom, ez az imádott Lokikát illeti. Ezt a pályán taktikus, patikamérlegen kimért és kíméletlen focival fogjuk ma bebizonyítani!

Az előzetes információk szerint kiemelten jó létszám várható a vendégszektorban, így minden adott, hogy újra otthon érezze magát a csapat idegenben is. Természetesen az ultrák is nagy erőkkel, mindent beleadva készülnek a mérkőzésre, de ne feledkezzünk meg a klub által indított szurkolói buszról sem.

Paks - DVSC 16:30! 

Szurkoljuk ki együtt a 3 pontot, hajszoljuk győzelembe szeretett városunk csapatát!

Mindörökké Debrecen!

fotó: dvsc.hu