El is indultak hazájuk fővárosának, Yaoundénak repülőteréről. A párizsi átszállás után, valahol a Skandináv fjordok felett vette észre a csapat vezetése, hogy négy legjobb játékosuk eltűnt a Szajna partján. Amikor kérdezték a főnököt, hol vannak a hölgyek, technikai problémákra hivatkozott. Mi meg úgy tudjuk, egyszerűen disszidáltak. Figyelmen kívül hagyták nemzeti mottójukat, amely így szól: béke, munka, szülőföld.

Ilyen előzmények után simán kikaptak az első meccsükön Montenegrótól. Hamar túltették magukat a fiaskón, mert társaival maradó legjobbjuk, Ateba úgy vélekedett, tanulmányozták a magyarok stílusát, és akár nyerni is tudnak ellenük. Kamerun válogatottja úgy gondolta, nemcsak a mi együttesünket fekteti két vállra, de utolsó találkozójukon, Paraguay ellen is sikerük lesz, így négy ponttal, akár a közép döntőig is masírozhatnak.

Nem jött össze. A Golovin vezette magyar gárda ugyanis egyetlen percig sem hagyott kétséget afelől, klasszisokkal jobban kézilabdáznak, mint az afrikaiak. 

Igaz az ellenfél magasabb szerkezetű volt, olykor gyorsabbnak is tűnt, de nem volt ellenszerük Vámosékkal szemben. Már az első játékrészben tíz volt közte, nem nekik.

Szünet után folytatódott a kézi suli, az ingyenes oktatás. Átlövések tucatjai, kínai figurák, ejtett labdák ejtették ámulatba az egyébként szimpatikus ellenfelet. A magyar válogatott újoncot is avatott a kapuban, a váci Bukovszki Anna személyében, aki egyébként ziccereket fogott. 76 százalékban értékesítették Klujberék a helyzeteket, hogy aztán a végén tizenkilenc gól különbséggel szóljon a duda.

Hétfőn következik az igazi megmérettetés Helsingborgban Montenegro ellen. Ha akkor is ilyen elánnal küzdenek a lányok, közel kerülhetnek a középdöntőhöz. És onnan már csak egy ugrás Párizs, a 2024-es olimpia. Ahol Töpfnerék ott ragadhatnak. Két hétig biztosan, legálisan.

Női kézilabda VB, csoportmérkőzés:

Magyarország - Kamerun: 39-20 (18-8).

W. Gy.