Gravina in Puglia negyvenezer lelket számláló délolasz kisváros egyik altemplomában csodálható meg a XV–XVI. század táján készült fa korpusz, a megfeszített Krisztus szuggesztív, naturalista szobrával, melyet részletgazdag anatómia jellemez, szerzője művészi kvalitásait sugallva.

Egykor a Cattedrale di Santa Maria Assunta, a Mennyekbe fölvett Mária-székesegyház főoltárán állt az a keresztre feszített Krisztus-szobor, amelyet a bazilika szentélye alatti kriptában találtak meg. A Succorpónak, a közbeszédben kriptának, altemplomnak vagy temetkezési templomnak nevezett Chiesa Santa Croce, Szent Kereszt-templom a katedrális alatt húzódik, annak főbejárata mellett nyílik. Egyes dokumentumok szerint hivatalos neve az 1703-ban alapított, laikus hívekből álló vallásos társulathoz, a Szent Kereszt Konfraternitáshoz köthető. A népnyelvben élő temetkezési templom elnevezés oka bizonyára az lehet, hogy a fő- és oldalhajókat püspökök, főpapok, előkelőségek, valamint a konfraternitás, a testvériség tagjainak falba vájt, táblákkal és domborművekkel díszített sírja borítja, amelyek közül a legkorábbi 1531 körül készülhetett. A tizenhatodik századi helyi püspökök freskóinak és sírszobrainak maradványai, egy tizenhetedik századi kőoltár liturgikus cselekményekről árulkodnak. 1633-ban Arcasio Ricci püspök rendeletére kiemelték a csontokat a kriptából, melyet ekkortól templomként használtak.

Carmen Morra történész a keresztre feszített Krisztus gravinai kultuszáról szóló monográfiájában vélte elsőként, hogy a fából készült szobor eredetileg a bazilika központi oltára fölött állt, egy XVIII. századi festmény előterében, melyet jelenleg a főoltár fülkéjében őriznek. Az impozáns szobrot, amint Morra állítja, először 1772-ben restaurálta a helyi művész, Emanuele Mosca. A korpusz elkészültének ideje bizonytalan, valószínűleg az ezerötszáz–ezerhatszázas években adományozta egy tehetős hívő a konfraternitásnak.