BORBÍRÓ BÍBORKA BESZÁMOLÓJA
Március 6-án kisebb tömeg indul útnak, hogy megmássza a Grand Café otthonos-meredek lépcsőit, és megismerje Hódosy Annamária egyetemi oktató, kutató lényeit, melyeket a Klímaszörnyek (Tiszatáj Alapítvány, 2023) című tanulmánykötetében tárgyal részletesen. Munkájáról Borbíró Aletta doktorandusz hallgató kérdez. Az este folyamán szó esik ezer izgalmas dologról, ilyen például a farkasok vegetarianizmusa, a szemetelés és bulling kapcsolata, valamint a számomra újnak ható növényvakság.

„Miért kezdett el érdekelni az ökokritika?” – teszi fel Borbíró bemelegítő kérdését, utalva arra, hogy Hódosy Shakespeare szonettjeiből írt disszertációja után milyen radikális fordulatnak minősül, hogy irodalmi alkotásokat, filmeket az ökokritika felől közelíti meg. A szerző ezt az irodalomelmélettel foglalkozó kurzusokkal magyarázza, melyekkel folyamatosan frissítette tudását, így találkozott a 2000-es évek elején az irányzattal is. Nemcsak az elemzések keltették fel érdeklődését, de a problémákat, amelyeket felvetnek, egyszerre tartja rémisztőnek és érdekesek.

Mindeközben a gombákkal körbenőtt szarvaskoponya némán figyeli a kíváncsi közönséget a Klímaszörnyek borítójáról. A csontdarab egy nagy, fekete dombon pihen, messziről olyan, mint egy óriási test szabálytalan sziluettje, vonalai titokban maradnak előttünk. Ezen a homályos alakon látható a Klímaszörnyek felirat, alatta az alcím: Ökokritika és populáris irodalom 2. Borbíró erre a gesztusra kérdez rá. Hódosy a második kötetről az elsőn keresztül mesél: akkor született meg a folytatás gondolata, amikor rádöbbent arra, hogy néhány szöveget ki kell húzni a Biomoziból, mert „kocka alakú lenne a könyv, ha az összes tanulmány benne lenne.” A két szöveg, amely végül kimaradt, a vérfarkas, illetve vámpír alakját tárgyalja. Ezek, illetve a még nem megírt, de már fejben élő további figurák képezik most a Klímaszörnyek anyagát. Borbíró a címadás módjára is kíváncsi, így tudjuk meg, hogy Hódosy az első kötetnél közvéleménykutatást tartott a hallgatók között, végül a Biomozi nevet választotta. A kifejezés egyben terminus is, ami élesen elkülöníti az általa értelmezett filmeket azoktól, amelyek nyíltan ökológiai témájúak. A Klímaszörnyek felépítése hasonló abból a szempontból, hogy szintén olyan filmek fordulnak elő a tanulmányokban, amelyekben nem észrevehető azonnal a tárgyalt ökológiai probléma, de itt már nem törekszik ennek hangsúlyozására.

Amióta a szörnyfilmeknek vannak társadalomelméleti megközelítései, meséli Hódosy, a kritikusok azt állítják, hogy mindenféle szorongás, társadalmi probléma megjelenítésére képesek. „Az a funkciójuk, hogy úgy beszéljünk rajtuk keresztül ezekről a témákról, hogy ne legyen világos, hogy ezekről a témákról beszélünk. Pontosan úgy, ahogyan a pszichológus báboztatja el a gyerekkel a történteket. A történet nem arról szól, ami veled történt, hanem csak hasonlít rá, arra pedig, hogy mit sugall, a pszichológusnak kell rájönnie. Hát itt én vagyok a pszichológus.” A kérdés az, hogyan jelenítik meg az adott szörnyet úgy, hogy önazonos maradjon, és mégis belelátható legyen alakjába a klímaprobléma. Példaként a Godzilla filmeket hozza fel: a korábbi feldolgozások ezt a szörnyet gyakran azonosították a Föld immunrendszerével, amely felveszi a harcot a vírusként betolakodó emberrel szemben.