A karizma, azaz a megmagyarázhatatlan vonzerő, a sikeres emberek egyik alapvető tulajdonsága – tartja a közvélemény. A kivételesen karizmatikus vezetők képesek motiválni beosztottjaikat és csapatukat, ezáltal pedig lenyűgöző eredményeket tudnak elérni. De valóban ilyen egyszerűen leírható ez az összefüggés?

Már az ókori görögöket is foglalkoztatta a karizma fogalma, amelyre egyfajta kegyelmi ajándékként tekintettek. A sikeres vezetők gyakori jellemzője a karizmatikus személyiség, azonban tévedés volna azt hinni, hogy pusztán ennek megléte sikeressé tehet valakit, ahogy az sem igaz, hogy karizma nélkül ne válhatna sikeressé egy vezető.

„Ha a köznyelvben azt mondjuk, hogy valaki karizmatikus, akkor általában egy nyitott, közlékeny, jó megjelenésű emberről beszélünk. Ez azonban nem feltétele a sikernek, hiszen manapság már teljesen elfogadott az introvertált vezetők jelenléte is a szervezeti körökben. Azaz annak, hogy valaki jó vezetővé váljon, nem előfeltétele, hogy mindenképpen kiálljon a nyilvánosság elé, követőket szerezzen vagy motiválja és kisugárzásával »elvarázsolja« az embereket – ahogy egyébként a karizmatikusvezető-elmélet szerint ez korábban szükséges volt” – mondja el Kertész Tamara coach, munka- és szervezetpszichológus.

Velünk született vagy tanulható?

„A karizma a személyiség nehezen megfogható, összetett építőeleme, jelentése pedig attól függ, hogy miképp definiáljuk. Nem egy valós építőköve a személyiségnek, hanem inkább egy tulajdonság, egy vonás, egy emberi jellemző. Több mint száz évvel ezelőtt egy veleszületett tulajdonságnak tartották, a modernebb neokarizmatikus elmélet szerint azonban a karizma tanulható – legalábbis bizonyos elemei tanulhatóak, köztük az önbizalom, a magabiztos fellépés, a metakommunikáció, a testbeszéd vagy akár az, hogy hogyan figyelünk a másik emberre” – árulja el a szakértő.

A karizma árnyoldala

Ha valaki rendkívül karizmatikus személyiség, nagyon erős a kisugárzása és ezáltal a hatása a környezetére, az nem kizárólag pozitívumokkal jár: társulhat negatív vonásokkal és szokásokkal, amelyek előbb-utóbb a felszínre kerülnek a személyiségben. Egy karizmatikus vezető például sokkal autoriterebb módon viselkedhet, és előfordulhat, hogy kevésbé figyelmes a beosztottjaival szemben, miközben ő maga megköveteli a figyelmet, pedig egy sikeres vezetőnél fontos, hogy különösen odafigyeljen az alkalmazottaira.

A karizma nem feltétele a sikernek, és attól sem lesz önmagában sikeres valaki, ha karizmatikus személyiség. Ha azonban egy erős karizmával rendelkező vezető megfelelő önkontrollal bír és féken tudja tartani erős kisugárzását, odafigyel arra, hogy meghallgasson másokat, és jól alkalmazkodik másokhoz különféle szituációkban, akkor nagy esélyekkel érhet el sikereket.