Öt éves kora óta a zene az élete. A Kossuth-díjas rocklegenda nevét virtuóz basszusgitárosként, klarinétosként, szaxofonosként, énekesként, zenekarok alapítójaként is jegyzik. Pályafutása a 60-as években a Metro zenekarral indult, ezt követte az LGT, végül a legtöbbet játszó magyar rock együttes, a máig működő Skorpió.

Frenreisz Károly basszusgitárossal, zeneszerzővel, a rockszakma ikonikus alakjával múltról és jelenről beszélgettünk.

A pandémia hosszú hónapjai után újranyíltak a kapuk. Hogy telt a nyár? Beindult a koncertélet?

A nyár hála Istennek beindult, mi ugyan csak egy koncertet adtunk a Skorpióval a Tabánban augusztus 22-én, de országszerte rengeteg kisebb fesztivál, hangverseny, koncert, zenei és színházi előadás technikai hátterét biztosítottuk a hang- és fénytechnikai cégemmel.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a közönség nagyon várta az előadásokat, sok igazi teltházas koncerten vehettünk részt. Augusztusra szinte minden olyan lett, mint 2019-ben volt.

Jó ezt hallani. Elmondaná mit érzett, amikor másfél év után a közönség elé lépett augusztus 22-én?

Óriási volt, a Retro Tabán elnevezésű négynapos koncertsorozatot zártuk mi a Skorpióval, őrületes volt a hangulat. Megünnepeltük Tátrai Tibit is, aki Kossuth-díjat kapott pár nappal a koncert előtt, így ő már a második a zenekarban. Megmondom őszintén volt bennem egy kis félsz, mert amikor az ember lendületben van és folyamatosan koncertezik, akkor fizikailag és szellemileg tudja, hogy hol tart, de amikor egy koncert előtt az utolsó majdnem két éve volt, akkor felmerül a kérdés: meg tudom ezt még csinálni? Fizikailag menni fog? Szerencsére fizikailag és hangilag is nagyon jól bírtam, úgyhogy nagy élmény volt nekünk és a visszajelzések alapján a közönségnek is.

Egy zenész pedig akkor van jól, ha a színpadon lehet és érzi a közönség szeretetét.

Akkor Ön szerint nem alakította át a pandémiás időszak a közönség fogyasztási szokásait, lendületét? Az emberek ugyanúgy mennek koncertekre, mint régen, miközben hozzászoktak a kényelemhez, hogy az otthoni fotelből is elérhető sok minden?

Igen. Ugyanis egy koncert, hangverseny, színi előadás, vagy opera sem olyan élmény otthonról a fotelből, mint élőben. Ez olyan, mint amikor az ember kényelmesen megnézi a tévében a futballmeccset, és még visszajátszást is kap. Mégis, ha teheti, inkább kimegy a meccsre, mert az az atmoszféra csak ott és csak élőben van meg. Ugyanígy van a koncertekkel is:

ott kell lenni, át kell élni.

Mennyire fontos Önnek, a Skorpiónak a színpad, a fellépés? Kiszolgáltatott helyzetben vannak, mint sok más zenekar, akik most minden létező felkérést elfogadnak, vagy tudnak válogatni?

A sok koncert ránk is igaz, csak nem a Skorpió zenekarral. A zenészeink több egyéb zenekarban és formációban játszanak, például Tátrai Tibi játszik a Tátrai Bandben, a Boom Boomban, a Magyar Atomban, Szűcs Totya (Szűcs Antal Gábor), játszik a Bojtorján hegedűsével, turnézik az Attila Fiai Társulattal. Pálvölgyi Géza szintén játszik a Tátrai Bandben, így tehát sok fellépés összejön, de a Skorpió együttesnek nem muszáj minden felkérést elfogadni és ez soha nem is volt így.

Mi egy igazi örömzenekar vagyunk.

Csak olyan fellépést vállalunk el, ahol a körülmények megfelelnek a magas minőségi követelményeknek. A Tabánba szívesen mentünk, pláne, hogy a helyszínhez emocionális szálak is fűznek. A legelső Tabánban ugyanis, ami még fönt volt a mostani Gellérthegyi víztározó helyén, jövőre lesz 50 éve, hogy az első óriási bulink lement az LGT-vel és a Török Ádám Minivel.