Idén novemberben Pro Cultura Urbis-díjban részesült Rozgonyi-Kulcsár Viktória kulturális menedzser, a Jurányi Ház és a FÜGE Produkció vezetője. Vele beszélgettünk a független színházi szcénához vezető útjáról, mérföldkövekről, szakmai kihívásokról, valamint arról, mit jelent számára a jó színház.

KULTer.hu: Először is szeretnék gratulálni a frissen elnyert Pro Cultura Urbis-díjhoz. Milyen érzések, gondolatok kavarogtak benned, amikor megtudtad, hogy idén a díjazottak között vagy Palotai Zsolt magyar underground dj, valamint Papp Gábor Zsigmond Balázs Béla-díjas filmrendező mellett? 

Hú, hát nagyon meglepett. Az irodában ülő kollégák a tanúk, hogy többször is felolvastam a levelet, aztán meghatódtam, ami rám azért nem jellemző. Utána hetekig nem történt semmi, így szinte biztosra vettem, hogy tévedés, és a csend mögött a tanakodás van, hogy ezt hogyan hozzák helyre. De nem így lett, és ez óriási megtiszteltetés!

KULTer.hu: Kulturális menedzserként milyen út vezetett a Jurányi Ház és a FÜGE Produkció vezetéséig?

Meglepően egyenes volt az út. Eléggé céltudatos ember vagyok, és már az egyetemi évek alatt tudtam, hogy egyszer szeretnék egy kulturális komplexumot, ahol minden szinten folyik a csapból a kortárs művészet. Erre készülve tudatosan gyűjtöttem be a tudást és az okleveleket a különböző egyetemeken, képzéseken. Először a baráti körömre, majd a körülöttem kialakult szakmai közösségre támaszkodva alapítottam meg az akkor még KULTURMIX névre hallgató egyesületet, ebből lett aztán 2010-ben a FÜGE (Függetlenül Egymással) produkciós- és ernyőszervezet. Ekkorra már a főállásom mellett 4-5 színházi társulattal dolgoztam, és

egyre inkább kialakult bennem a független előadóművészet iránti elkötelezettség és az ebben való hitem.

Ez lett a FÜGE alapja, majd ezt az együttműködést sikerült tető alá hozni a Jurányi Házban, egy több mint száz éves, akkor már évek óta üresen álló, 6.700 négyzetméteres iskolaépület kulturális újrahasznosításával. 

KULTer.hu: Vannak-e meghatározó állomások, melyek mind-mind erre a pályára tereltek?

Szerencsés alkat vagyok, mert

minden állomást úgy éltem meg, hogy onnan tudást, tapasztalatot hozzak el és azt később kamatoztatni tudjam.

Vidéki önkormányzati tisztségem alatt tanultam meg a hivatali kommunikációt, egy nemzetközi rendezvényszervező cégnél az időbeosztást, a helyszíni lebonyolítást, a maximalizmust, a hostesskedések alatt az emberekkel való bánásmódot, a tűrőképességem teljes körű tágítását. Aztán a Színházi Intézetben már végre szakmázhattam, kiállításokat, eseményeket szervezhettem, mindeközben a menedzsmenti és stratégiai gondolkodás is itt indult el bennem. A független színházi területeket is ekkor ismertem meg, eleinte lelkes nézőként, majd önkéntesként, végül produkciós menedzserként segítettem a munkájukat.