Éric Cantona a gyerekkora óta a zene bűvöletében élt. Eleinte – főleg az édesapja hatására – az opera nagyjai, például Giacomo Puccini és Giuseppe Verdi műveit hallgatta. Később a punk és a rock felé fordult, főleg a Sex Pistols, az AC/DC, a Led Zeppelin és Jim Morrison dalait kedvelte meg.

„Amikor találkoztam a Doorsszal, az életem teljesen megváltozott”

– mesélte egy interjúban.

A Manchester United egykori fenegyereke mindig is bízott abban, hogy egyszer majd saját dalt fog írni. A Covid miatti lezárások idején megtanult gitározni, mert úgy gondolta, a hangszer segít neki a komponálásban.

„Még mindig rossz gitáros vagyok, de elég jó ahhoz, hogy dalokat írjak, eddig talán harmincat szereztem. Csak azért írtam őket, hogy színpadon lehessek, mert szeretem a kapcsolatot a közönséggel, legyen szó akár futballról, akár színházról, akár zenéről. És a zene volt az álom számomra”

– hangsúlyozta.

Megmutatta a lírai oldalát

A színészként is tevékenykedő egykori támadó júniusban jelentette meg az első dalát, amely a The Friends We Lost (A barátok, akiket elvesztettünk) címet viseli. Állítása szerint az utóbbi időben leginkább Leonard Cohen és Nick Cave inspirálta, de a saját útját szeretné járni, és nem örül neki, ha más előadókkal hasonlítják össze. A slam poetry és a chanson határmezsgyéjén mozgó, érzelmes dalában viszont egyértelműen tetten érhető Cohen és Cave hatása. A The Friends We Lost Cantona bevallása szerint a halál okozta veszteségről és

„az elpazarolt időről szól, amit például a családunkkal is tölthettünk volna. Úgy érzem, akár többet is tudtam volna a szeretteimmel lenni. […] A dal arról az érzésről szól, amit például egy ajándék kelt benned, ami a nagymamádra emlékeztet, de másodpercekkel később rájössz, nem látod őt többé, mert már meghalt”

– mondta.