A debreceni Vojtina Bábegyüttes október 1-jén ünnepelte hivatásos bábszínházzá válásának harmincadik évfordulóját. Ennek kapcsán Asbóth Anikóval, a Vojtina Bábszínház igazgatójával beszélgettünk a társulat céljairól, kihívásokról, a mesék erejéről és a sikerekről.

Alapítóként 1975 óta tagja a Vojtina Bábegyüttesnek. Milyen célokkal és ars poeticával indult a társulat?

A Vojtina Bábegyüttest nyolc fiatal felnőtt összefogása és játékkedve hívta életre. A tagok közül négyen már gyerekkorukban kipróbálták a bábjátszást, és szerették volna továbbvinni a hagyományt. Olyan bábszínházat akartunk indítani, amely a magyar gyökerekre és nyelvre épül. Az együttes társulatvezetője Szabó Tibor volt, a művészeti vezető pedig Giovannini Kornél.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie egy frissen alakult bábtársulatnak a 70-es években?

Az első feladat az volt, hogy befogadóteret találjunk. 1981-ig a Magyar Posta által támogatott Király Zsuzsanna Ifjúsági Klub adott keretet a működésünknek, és külső helyszíneken is játszottunk. Akkor még minden tagnak volt civil állása a bábozás mellett.

Olyan sok helyre hívták fellépni a Vojtinát, hogy amatőr társulatként nem tudtuk folytatni a működésünket.

1981-ben Szabó Tibor megkereste Debrecen városvezetését azzal, hogy szeretnénk megalapítani a Vojtina Bábszínházat, amire először még nemet mondtak. Néhányan leszerződtünk a Pécsett alakult bábszínházba, ahol fél évadot töltöttünk el. Végül úgy döntöttünk, mégis Debrecenben szeretnénk folytatni a társulattal. 1981-ben Szabó Tibor megalapította a Pódium Műhely Egyesületet, amely formai kereteket biztosított több művészeti csoportnak, köztük a Vojtina Bábegyüttesnek is. 1993-ban Debrecen önálló, hivatásos bábszínházat alapított a Vojtina társulatára alapozva.

Milyen változásokat hozott ez a társulat életében?

Rengeteget. Debrecen költségvetési intézményként alapította meg a Vojtina Bábszínházat. Meghatározták, hány előadást kell szerveznünk egy évben. Számos elvárásnak meg kellett felelnünk. Amikor megalapítottuk a társulatot, mindössze kilencen voltunk, ma már harmincöt ember dolgozik nálunk. Számos olyan feladatot el kell végeznünk, amelyek kezdetben nem kapcsolódtak a színházi működésünkhöz.

„Nagyon fontosnak tartom az érzelmi nevelést, lévén, hogy elsősorban gyerekeknek játszunk” – említette egy interjúban. Hogyan tudja formálni a gyerekek érzelmi világát egy bábelőadás? Másképp hat, mint egy rajzfilm vagy egy mesekönyv?

Hiszünk abban, hogy a közvetlen, személytől személynek szóló üzenet mindig a leghatékonyabb, ezt szerintem soha, semmilyen rajzfilm nem fogja kiváltani. A mesék, legendák tanulságai által évszázadok alatt megszilárdult értékeket tudunk közvetíteni a gyerekek felé. Átélhető módon tudjuk megmutatni nekik, hogy tisztességgel, bátorsággal hogyan lehet előrébb jutni az életben. Olyan ez, mint egy beszélgetés a színpad és a nézőtér között, gyakran a szó szoros értelmében, ugyanis az előadásaink jelentős része interaktív.

A Vojtina műsorterve a magyar hagyományokból építkező népmesékre és a klasszikus magyar irodalomra épül. Mennyire kell ezeket modernizálni vagy újragondolni, hogy a mai gyerekek számára is aktuálisak, könnyen befogadhatók legyenek?

Erre mindig nagyon odafigyelünk. A mesék alapszövegeit tulajdonképpen újraírjuk, és úgy adaptáljuk, hogy a mai gyerekek számára átélhetőek, világosak legyenek. Ugyanakkor vigyázunk arra is, hogy a mese ne veszítse el a lényegét.

A streaming térhódításával az utóbbi tíz évben a gyerekek mesefogyasztási szokásai is jelentősen megváltoztak, hiszen rengeteg nekik szóló tartalom is elérhető. Ennek következtében hogyan változott az olyan hagyományos és nagy múlttal rendelkező kulturális termékek népszerűsége, mint a bábelőadások?

Nem tekintünk riválisként a rajzfilmek világára. A Vojtina Bábszínház nézőszámai folyamatosan emelkednek, és jó ideje tartjuk az évi harmincöt-negyvenezres látogatói összlétszámot. Azt tapasztaltuk, hogy a családok továbbra is szívesen járnak bábszínházba.

A kezdetektől fogva tartja magát a hagyomány, hogy Debrecenben nincs olyan vasárnap, amikor ne lenne bábszínházi előadás.

A pedagógusok számára is nagy segítséget jelent a bábszínház. Az oktatási anyagokban kevésbé jelenik meg a fiatal korosztály érzelmi nevelése, a bábelőadások indirekt módon közvetítenek értékeket a gyerekek felé.

A Vojtina bábszínészeinek jelentős része évtizedek óta Debrecenben játszik. Mennyire nehéz feladat egyben tartani a társulatot?

Fontos a megújulás. Ha nyitottak vagyunk a változásokra, ha fel tudunk tenni napjaink kihívásaira reflektáló kérdéseket, akkor meg tudjuk tartani a hozzánk csatlakozott fiatalokat. Ennek jegyében hívtunk életre az idei évadban egy művészeti tanácsot, melynek célja, hogy szélesebb legyen a látószög, és több nézőpont képviseltesse magát az évadok programjaiban.

Az elmúlt évek a kulturális élet szereplőit is kihívások elé állították. A járványhelyzet után 2022-ben sok intézmény kénytelen volt kényszerintézkedéseket hozni az energiaválság miatt. Hogyan élte meg az elmúlt évek nehézségeit a Vojtina társulata?

Nem volt könnyű nekünk sem. A járvány elején a bezártság rengeteg kreatív energiát hozott elő a társulatból. Online programokkal igyekeztünk segíteni a karanténban ragadt családoknak, hogy könnyebben viseljék a helyzetet az óvodások és a kisiskolások. Fél év után már nem éreztük otthonosan magunkat ebben a létformában. Az energiaválság miatt ideiglenesen költöznünk kellett. Egy őszi-téli időszakra be kellett zárnunk, és egy másik épületben tartottuk az előadásainkat, ahol szerencsére megfelelő körülmények között tudtunk dolgozni. Azóta azt a helyszínt is megkaptuk, így már két játszóhellyel rendelkezünk. Nehéz évek voltak, és most sem a legjobb éveit éli a kulturális terület, de igyekszünk mindent megtenni, hogy „tartsuk a hadállásainkat”.