A Billboard cikket írt arról, hogy milyen forrásokból és nagyjából milyen összegeket keresnek a vezető amerikai producerek. (Pontosabban általában a producerek bevételeiről szól a cikk, de a kezdő, még nem igazán ismert szakemberekről gyakran csak annyi olvasható, hogy az árakról, százalékokról egyedi megállapodások döntenek.)

A leginkább megbízható bevételi forrás az egyszeri, a producernek mindenképpen kifizetett megbízási díj. A Billboard szerint egy major kiadónál lévő pop-, hiphop- vagy R&B-eladó száma esetén a megbízási díjak dalonként 15 ezer dollártól (kb. 5,5 millió forinttól) kezdődnek. A “szupersztár producerek” akár 75 ezer dollárt (27 millió forint) vagy még többet is elkérhetnek; egy elismert szakember esetén 30-40 ezer dollár (11-15 millió forint) jó árnak számít.

Jellemzően az összeg felét már a munka megkezdése előtt megkapják, a másik felét pedig az “üzleti értelemben kielégítő” végeredmény leszállítása után. Ez utóbbi 50% egyben jogdíjelőlegnek is számít, vagyis a hangfelvétel utáni jogdíjból csak az ezen összeg fölötti részt kapja meg a producer – már ha eléri ezt a határt, ami sok dal esetén nem történik meg.

Ha a producer egy albumon több dalt is elvállal, akkor az általános gyakorlat az, hogy ezek ára arányosan csökken. Lehetséges, hogy az első három szám után 30 ezer, a következő kettő után 20 ezer a díj, az utolsó után pedig 10 ezer dollár – hozott egy példát a Billboardnak a producerek menedzsmentjével foglalkozó Milk & Honey cég vezetője.

Kevésbé ismert, független zenészeknél a díjak persze alacsonyabbak is lehetnek, és “kreatív megoldásokkal” is lehet találkozni, pl. azzal, hogy a producer kapja a hangfelvételeutáni jogdíjak felét, amíg ebből össze nem jön a kialkudott díj.

A hangfelvétel utáni jogdíjakból egy kezdő producer 2%-ot, egy keresett szakember jellemzően 5%-ot kap. Ezt az előadónak járó részből vonják, nem a kiadó mond le róla. Egy szupersztár producer akár 6-8%-ot is kaphat. Ha többen is dolgoznak ebben a minőségben egy dalon, akkor a helyzet bonyolultabb; lehet például, hogy két keresett, általában 4%-ot kialkudó producer dolgozik a dalon, de az összesített 8% levonás már túl sok lenne, ilyenkor inkább 3-3%-ot kapnak.

A producerek ma már egyre inkább társszerzőnek is számítanak, ami elsősorban a hiphop térhódításának köszönhető egy, az 1970-es évek óta a szórakoztatóiparban dolgozó ügyvéd szerint. Ugyanis jellemzően ők írják a beatet, ami a szerzemény fontos összetevője. A hiphopban sokszor előfordul, hogy 50-50%-ban osztozik a szerzőségben az alapot szállító producer és a topline szerzője. Más műfajokban nincsenek ilyen sztenderddé vált felosztások, hanem eseti alapon állapodnak meg a felek.

Esetenként járhat a producernek jogdíj a szomszédos jogok és a digitális rádióadók lejátszásai után is. A Billboard szerint az is előfordul, hogy olyan veteránok, mint pl. Max Martin vagy Dr. Luke a “szárnyaik alá vesznek” egy feltörekvő producert. Vele – vagy a zeneműkiadójával – olyan megállapodást kötnek, ami alapján a mentornak jár a jogdíj egy része, cserébe viszont a feltörekvő producer különleges szakmai és kapcsolatépítési lehetőségekhez jut.