Amikor a navigációs alkalmazásokat hívod segítségül, az agyad bizonyos részeit nem használod ki.

Ha új munkahelyre vagy ismeretlen étterembe mész, nagy eséllyel te is az okostelefonodhoz nyúlsz segítségért. De vajon mit tesz az aggyal, ha mindenhova csak a mobilba kapaszkodva találsz oda?

Bár a GPS természetesen egy rendkívül praktikus és kényelmes megoldás, ami valószínűleg mindenkinek már legalább egyszer megmentette az életét, hosszú távú használatával azonban mind szép lassan "elbutulunk".

Elbutít, ha mindenhova GPS-szel mész

Az agy olyan, akár az izom - ha nem használod eleget, elgyengül. Gyakorlatilag ez történik akkor is, amikor a tömegközlekedés, sétálás vagy autózás közben a GPS-t hívod segítségül. A halántéklebeny csúcsában található hippokampusz felelős a térbeli memóriáért, így a navigációért is. Az agy bizonyos részei ugyanis pont ezekre az összetett útkeresési feladatokra szolgálnak, ezek azonban ilyenkor nincsenek igénybe véve. 

Szerencsére a hippokampuszt lehet edzeni. Az olyan munkakörökben, ahol a navigációs képességek fokozottan igénybe vannak véve - például a taxisoknál vagy buszsofőröknél -, a hippokampusz nagyobb, mint az átlagembereknél.

Így hat az agyra a GPS

Régen a fizikai térképek megjelenése forradalmat jelentett, hiszen ez az egyszerű papírlap rengeteg mennyiségű információt hordozott. Használatához azonban a helyes elhelyezkedés és irányvonal megtalálása elengedhetetlen volt.  Ezzel szemben a GPS-es útbaigazítás könnyen követhető, hiszen minden információ az adott egyén aktuális helyzetéhez viszonyítva jelenik meg. Az igazi áttörést a műholdas GPS-ek hozták el, amikor a mobiltelefonok terjedésével mindenki egy személyes navigátort kapott a kezébe.

Azonban a GPS-es navigációs alkalmazások fő gondja, hogy passzív utasokként kezelnek minket, nem pedig aktív felfedezőként. Ily módon elveszik a döntési szabadság. Egy folyóiratban közzétett, a Columbia Egyetem kutatói által készített tanulmány azt vizsgálta, az agy miként alkalmazkodik a GPS nyújtotta új technológiákhoz. A kutatás vezetője és csapata megállapította, hogy az információkhoz való könnyed hozzáférés nemcsak azt változtatta meg, hogy mire emlékszünk, hanem azt is, hogy hogyan.

A kutatás során az alanyoknak kvízkérdéseket kellett beírni egy számítógépbe. A résztvevők felének azt mondták, hogy a számítógép elmenti majd a bevitt információkat, a többieknek pedig azt, hogy törli azokat. Amikor később arra kérték őket, hogy idézzék fel az információkat, azok akik abban a hitben voltak, hogy nem tárolja el az adatokat a gép, nagyobb valószínűséggel emlékeztek a részletekre. Egy másik folyóiratban közzétett kutatás során összehasonlították, hogy azok, akik rendszeresen használnak GPS-t hogyan teljesítenek a különböző tájékozódási feladatokon azokkal szemben, akik kevésbé támaszkodnak a navigációs applikációkra.

A GPS-t használók itt is alulmaradtak. De vajon miért?

Amikor GPS-es segítség nélkül próbálsz odatalálni egy helyre, az agyad két különálló rendszerben gondolkodik, kétféle navigációs stratégiát használ. Az egyik a - hippokampuszra támaszkodó - térbeli memória stratégia, ami a tereptárgyak egymáshoz viszonyított helyzetét térképezi fel. Ez lehet egy adott épület, tér vagy utca bemérése. A másik az inger-válasz stratégia, ami például a különböző kanyarodások megtanulását jelenti.

A tanulmány eredményei arra engedtek következtetni, hogy a GPS-t rendszeresen használóknak sokkal rosszabb volt a térbeli memóriájuk. Ők ugyanis csak a második, motorikus stratégiára tudtak hagyatkozni. 

A fő kérdés az, vajon lehet-e együtt élni a GPS-ek nyújtotta kényelemmel úgy, hogy csökkentsük a memóriára gyakorolt káros hatását? A megoldás egy olyan navigációs alkalmazás kidolgozása lehet, ahol a felhasználók nem tudnak teljes mértékben az applikációra hagyatkozni, így az útbaigazitással ellentétben a térbeli tudatosságot a környezet aktív és közvetlen felfedezésével építi ki az ember.

8 táplálék, ami támogatja az agyat és javítja a memóriát - Olvass tovább!

Az agy az egyik legfontosabb szervünk, a védelmével mégis ritkán foglalkozunk, általában akkor kerül szóba, ha a működésében zavar áll be. Ennek jellemző példája a memóriaromlás, ami a kor előrehaladtával egyre kifejezettebbé válhat.