„Tulajdonos, vigyázz archívumodra” – írta Térey János az 1997-ben megjelent Tulajdonosi szemlélet című kötetének címadó versében. A hagyaték gondozója, Térey özvegye, Harmath Artemisz nemcsak vigyázott rá, de nagyban segítette, hogy a hagyaték ne csak hazataláljon, látható is legyen.

A szeptemberi Térey Könyvünnepre nyílik meg Térey János debreceni lakásmúzeuma, amely a József Attila- és Babérkoszorú díjas író és költő tárgyi hagyatékát mutatja be. A kiállítás eleven tér lesz, „békebeli zóna”, ösztöndíjas, illetve rezidenciaprogramokkal és egyéb kortárs irodalmi rendezvényekkel. Harmath Artemisz irodalomkritikussal beszélgettünk.

Ha lakásmúzeumba kerül Térey János tárgyi hagyatéka, melyik életszakasz állapotát kívánja a kiállítás reprezentálni? A debreceni gyerekkort és a kamaszkort? Vagy ebben benne van a Vizafogó-féle dolgozója is?

A Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka egy az egyben utazik Debrecenbe. Ez az érett felnőttkor, a gyerekkor relikviáival.

A könyvtára is itt lesz a dedikált Szomory Dezső-kötetekkel, illetve a kortársak dedikált könyveivel?

Igen, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárral kívánunk szerződni a kéziratokról, így az autografált kötetekről is. A muzeológusokkal közösen fogjuk kialakítani a koncepciót, hogy a lakásmúzeum könyvtárában, azaz könyvespolcain mely könyvek legyenek „szabadpolcosak”, vagyis láthatók.

A lakásmúzeumnak lesz muzeológiai koncepciója, akár interaktív elemekkel, vagy inkább statikusabb, a tárgyi elemek felmutatását szorgalmazó tárlat lesz?

Debrecen városa sokak együttműködésében, igazi csapatmunkában gondozza majd helyben a hagyatékot. Ez a hozzáállás engem teljesen meggyőzött arról, hogy a lehető legélőbbé tesszük majd az élettelen tárgyakat és a ránk maradt szellemi értékeket – akár interaktív, akár statikus lesz a végleges koncepció. Ez a bizalom többek között azon is alapszik, hogy a Méliusszal egyéb intézmények is szívesen együttműködnek majd a Térey-hagyaték kapcsán. Így például a könyvtár, az Alföld folyóirat és az egyetem kapcsolatai tovább erősödhetnek. Térey kedveltebb kutatási téma lehet, ha elérhetőek a dokumentumok.

Debrecen kezdeményezte és tartja meg évek óta a Térey Könyvünnepet. Az ilyen jelenléti rendezvények, a városban működő Könyv barátai hálózat, a rezidenciaprogram, az irodalomszervező rokonok mind-mind élő szövetként veszik majd körül a szellemi hagyatékot. A Méliusznak pedig külön gondja lesz rá, hogy az életmű egy-egy részét/témáját vizuálisan és eseményszerűen is a fókuszba állítsa, például városi sétákkal.

Térey János több, gyerekkorából megmaradt játékot felhozott Debrecenből Budapestre, a nappalija afféle retró tárlat is volt. Ezek a tárgyak is helyet kapnak majd ott, vagy csak a komoly, dolgozószobai relikviák?

Az a célom, hogy rekonstruáljuk az eredeti állapotot, macikkal és cicákkal.

Volt több kortárs képzőművésztől festménye, többek között Gál Andrástól és Szűcs Attilától. Ezek is láthatóak lesznek?

Ezeknek a műveknek a sorsa később dől el.

Minden író sajátosan viszonyul a díjaihoz. Van, aki becsben tartja, van, aki nem. Térey János megőrizte ezeket?

A családi könyvespolcon tartottuk a díjakat. János Alföld-díját jelenleg a vámospércsi Térey-könyvtár állította ki, a többi relikvia a családi otthonunkban várja a sorsát. Biztos vagyok benne, hogy a Méliusz igazgatója, Kovács Béla Lóránt és kollégái megtalálják a megfelelő koncepciót ezeknek a tárgyaknak a kiállítására.

Néhány tárgyat a Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) is adott anno, talán írógépet, laptopot. Ezeket elkérték?

Nem, de köszönöm az ötletet. János digitális naplójának digitális másolatát viszont a PIM fogja kapni tőlünk.

Húzott egy határt, hogy mi az, ami privát, és meg akarja őrizni magának,  és mi az, amit a nagyközönségnek, az utókornak szán?

Ami biztosan nálam marad, az a jegygyűrűje, azt nem adom. Viszont az emléke, szellemi öröksége úgy lesz az enyém hosszabb távon, hogy mindenkié lesz. Erre a tanulságra már kutatóként eljutottam, az elzárt Weöres-hagyaték kapcsán. Személyesen pedig: nem foghatom át, nem mondhatom el senkinek, hogy ki volt ő, elmondom hát mindenkinek. Rakjuk össze. Kulturális értékeket csak közösségek tudnak életben, emlékezetben tartani. Azon kívül kevés olyan írót ismerünk, aki ennyire egy volt a hivatásával, tehát eleve nem birtokoltam a személyét, legalábbis nem így fogtam fel a kapcsolatunkat. Részt vettem, támogattam Jánost a hivatásában.

Egyébként a tárgyi és szellemi hagyaték egyben tartása a végrendeletében is szereplő kívánság. Könnyű dolgom van tehát döntéshelyzetben. Csupán a körülményekkel kell megharcolni, a lehetőségeket megtalálni vagy megteremteni. Kegyelmi állapotnak érzem, hogy ennyire szépen alakul a hagyaték sorsa, hogy látogatható lakásmúzeumként is megtekinthető lesz a zöme. Ez igen nagy dolog ma Magyarországon, és ennek Demeter Szilárd éppúgy drukkolt, mint János kiadója, a Libri, vagy a jelen helyzetben azonnal cselekedni képes Puskás István debreceni alpolgármester és kollégái, partnerei.

Lesznek-e a lakásmúzeumban irodalmi rendezvények, hogy úgymond bemozgassák a teret?

A bemozgatás a helyszín és a helyi irodalomszerető közösség – ebbe beleértendők a civilek ugyanúgy, mint a politikusok és potentátok – legnagyobb előnye. Sokféle eseményt tervezünk körülötte és benne, például ösztöndíjas, illetve rezidenciaprogramot is, de az Alföld-stúdió ülései is ideköltöznének.

Mikor nyílik a kiállítás, és milyen időközönként lesz látogatható?

A Térey Könyvünnepre tervezzük a megnyitását, a látogathatóságát pedig a könyvtári nyitvatartástól függően. Ez egy szép, őszi kezdet lenne az emlékezés számára.