Az FM90 Campus rádió szerkesztő-műsorvezetője a sport szerelmese, egykor maga is futballozott, de ma már a pálya széléről szurkol kedvenceinek.

Nevedet hallva sokaknak a rádiós műsorvezető ugrik be, illetve többen a zenével kötnek össze. Azt kevesen tudják rólad, hogy nagy szerelmese vagy a sportnak, korábban magad is aktív résztvevője voltál….

Hogy stílszerűen zenével kezdjem, az Illés együttes slágerével: Amikor én még kissrác voltam – a 70-es években – még nem létezett számítógép, internet, videójáték. Akkoriban minden gyerek focizott, futballista akart lenni, ez alól én sem voltam kivétel, így szinte egész nap rúgtuk a bőrt. Ehhez az is hozzájárult, hogy akkoriban játszott a Vasasban névrokonom, Váradi Béla, így az angyalföldi csapatnak szurkoltam. Szamosújlakon, ahol felnőttem, volt NB I-es játékos is, Bíró Antal, aki megfordult a legendás Újpesti Dózsában is, olyan társak mellett jutott időnként szóhoz, mint Törőcsik, Zámbó, Bene, Dunai II, Nagy László, nagyon büszkék voltunk rá. Megye egyes szinten én is fociztam, miután Debrecenbe kerültem próbálkoztam a DMTE-nél, a Volánnál, de rájöttem, sokra nem fogom vinni.

De nem szakadtál el a sporttól…

Gyerekként az volt az álmom, hogy sportújságíró leszek, ez később valóra is vált, a Napló sportrovatánál dolgoztam, olyan kollégákkal, mint Csubák Zoltán, Nehéz Attila, Weisz György. Időközben viszont rájöttem, ezt a műfajt nem nekem találták ki, hiszen ha esik, ha fúj, minden versenyen, mérkőzésen ott kell lenni. Természetesen, ha tehetem, nyomon követem városunk sportját. Olyan vagyok, mint az átlag magyar, nézem az olimpiát, a nagyobb világversenyeket, főleg, ha hazánkfia is indul. Nálam a foci áll az első helyen, viszont ami nagyon megtetszett, az a női röplabda. Nem csak azért, mert csinos lányok vannak a pályán, hanem azért, mert egy látványos sportág.

Ha már foci, a cívisvárosnak két csapata is van….

Mikor 77-ben Debrecenbe kerültem, a DVSC még a másodosztályban vitézkedett, de rendszeresen jártunk a mérkőzésekre. Zászlót is készítettünk, április 4-én loptunk orosz lobogót, hozzávarrtuk a kollégium fehér lepedőjét és kész is volt a piros-fehér zászló. A 90-es években nőtt a szívemhez a DEAC, megfogott a környezet, a családias hangulat. Selyem Nándor volt a csapat edzője, szerettem meccsre járni, ma pedig már lányaimmal látogatjuk az Egyetemi Sporttelepet.

Hogy sikerült őket megfertőzni a focival?

Egy nagyerdei séta alkalmával épp meccset rendeztek a sportcampuson, úgy voltam vele, ha már arra járunk benézünk. Sok időre nem terveztem, úgy gondoltam jó, ha kibírnak öt-hat percet a pálya szélén. Meglepetésemre a mérkőzés végéig maradtak, ma pedig már rendszeresen ott ülnek a lelátón és szotyizva szurkolnak a csapatnak. Loki meccsen is voltak már, de nekik szimpatikusabb a DEAC.

Sportolnak is?

Több sportágba belekóstoltak, a focit is kipróbálták, de még nem találták meg azt, amit rendszeresen űznének, én pedig nem erőltetek semmit.

És te hogy állsz a rendszeres testmozgással?

Hivatalosan úgy hívják, futás, de amit én művelek, az a kocogás, ám ez sem rendszeres. A lányokkal szoktunk tollasozni, biciklizni, sétálni a természetben.

Visszatérve a rádióhoz. Nem a fő profilod, de azért sportolókkal is szoktál beszélgetni…

Nincs sportműsorom, de azért időnként bejönnek hozzám a stúdióba sportolók. Bár most van egy, a Debreceni Sportélettel közösen készített, havi rendszerességgel jelentkező műsorunk. Beszélgettünk már a Bárány, a Mihalik, a Porcellán testvérekkel, Sándor Tamással és fiával, illetve Kerekes Zsomborral és gyermekével. Vannak még tervek, de előre nem szeretném lelőni a poént. Volt szerencsém gyermekkori kedvencemmel, Váradi Bélával egy telefonos interjút készíteni. Utólag elárulhatom, soha nem izgultam még úgy, mint akkor. De említhetném a tornász olimpiai bajnokot, Berki Krisztiánt, Dombi Tibort, Böőr Zoltánt is. Ezeknél a beszélgetéseknél próbálom a sportolók emberi oldalát bemutatni, hisz arról keveset tudunk, mint például milyen zenét hallgatnak.

Ha tehetnéd, kivel, kikkel készítenél interjút?

Lehet sokan meglepődnek, de Ádám Martinnal. A magyar labdarúgás különleges alakja, biztos, hogy érdekes beszélgetés lenne. A másik pedig, bár már volt nálam a stúdióban, Bárány Donát. Úgy vélem, ha elkerülik a sérülések, komoly karrier vár rá.

Apropó zene! Magad is pengeted a húrokat…

Ifjú koromban klasszikus gitáron tanultam játszani, tagja voltam néhány formációnak. Huzamosabb ideig barátommal, Bánsági Károllyal a Krónikások nevű együttesben zenéltünk. Naplós koromban kollégáimmal, Pál Csabával, Kocsis Csabával és Vass Attilával megalapítottuk a Naplopók zenekart. Egy hosszabb szünetet követően ismét elkezdtünk próbálni, sőt már túl vagyunk egy fellépésen is. Lányaimmal is szoktunk zenélni, akik billentyűs hangszeren játszanak, írnak dalszövegeket, amiket közösen adunk elő.

Rádiós kollégáid közt is vannak zenészek, Gábor Betti és Burai Árpi. Nem gondolkoztatok még egy közös fellépésen?

Tetszik az ötlet, az biztos, ha Betti és Árpi együtt énekel, az egy különleges élményt fog nyújtani a hallgatóknak.

Hamarosan kezdődik a foci vb…

Nagyon elleneztem és ellenzem ma is, hogy Katarban rendezik a világbajnokságot, lényegében megvásárolták maguknak a futballvilág legnagyobb ünnepét, de természetesen követni fogom a mérkőzéseket. Hogy ki lesz a végső győztes? Ezt nehéz megjósolni, lesznek meglepetéscsapatok, de Európai válogatottat várok a döntőbe. Bár az angolokat oda-vissza vertük a Nemzetek Ligájában, szerintem összekapják magukat, akár meg is nyerhetik a világbajnokságot.

Hogy látod Debrecen sportját?

Még ma is a foci viszi a prímet, de egyre több sportág kezd felzárkózni a labdarúgáshoz, ez leginkább a DEAC-nak köszönhető. A korábbi évtizedekben, hogy stílszerű legyek, csak a kézilabda rúgott labdába. A Debreceni Dózsa meccseire rendszeresen hét-nyolcezren jártak, de a Komáromi Ákos fémjelezte DVSC is telt ház előtt lépett pályára. Ma már az említett két sportág mellett a kosárlabda, a jégkorong is egyre népszerűbb, csapataink szép eredményekkel örvendeztettek már meg minket. De nem szabad elfelejtkeznünk az egyéni sportágakról, hiszen Senánszky Petra, Kozák Luca, Battai Sugár Katinka révén világklasszisaink vannak. A kis egyesületek is szállítják a jobbnál-jobb eredményeket, akár mondhatjuk, el vagyunk kényeztetve.

Két csapat áll közel hozzád, a DVSC és a DEAC. Mit vársz a két gárdától a 2022-2023-as szezonban?

Sándor Tamás össze fogja kapni a csapatot, szerintem a bajnokság végén az első háromban lesznek az egyetemisták. A Lokival kapcsolatban nehezebb jóslásokba bocsátkozni, de abban bízom, stabil középcsapatként zárják a szezont.

KZT