Naponta több száz turista találgatja, mi a közös Mahatma Gandhiban és Ábrahámban, Ehnaton fáraóban és Jézusban. A válasz most a Műcsarnokban kaphatjuk meg.

A 100 éve született Wagner Nándor szobrászművészre (1922–1997)  emlékeznek a Műcsarnokban egy reprezentatív kiállítással. Wagner sok szempontból rendhagyó pályája három korszakra tagolódik és három országhoz – Magyarországhoz, Svédországhoz és Japánhoz – kötődik; élete során háromszor indította újra művészeti karrierjét. A hazai, pályakezdő időszakban készült művei közül ma is látható az 1955-ben felavatott dunaújvárosi Vízhordó lány című kútszobor, más monumentális köztéri szobrait azonban csak az életmű lezárulta után avatták fel, a japán-magyar Academia Humana – Wagner Nándor Művész Hagyatékát Ápoló Alapítvány támogatásával. Wagner 1956-ban Svédországba emigrált, az itt töltött időszak jelentőségéről számos köztéri szobra tanúskodik. Emléket állított a második világháború lengyel áldozatainak, de Selma Lagerlöf Nils Holgersson csodálatos utazása című regényének Márton lúdját is megformázta. Svédországban megismert második feleségével, Akiyama Chiyo képzőművésszel 1969-ben Japánba költöztek, ott építették fel saját műteremházukat, amelyhez a tárlaton is megjelenített, a keleti és nyugati kultúrákat egyesítő teaház tartozik.

Legismertebb alkotása a budapesti Gellérthegyen 2011-ben felavatott, meditációra hívó szoborcsoport, a Filozófiai kert, amely „egymás jobb megértésének” jegyében fogant. A vallásalapítók, filozófusok megformázásával Wagner Nándor arra kereste a választ, ami bennünket, embereket összeköt. A műcsarnoki kiállítás középpontjába állított, legkorszerűbb technológiával, 3D-nyomtatóval készült szobormásolatok most is együtt gondolkodásra hívnak.