„Új közönségréteget szeretnénk megszólítani, fiatalos, lendületes arculattal vágtunk neki a Karinthy Színház 41. évadának" – mondta az Origónak Berettyán Nándor, a Karinthy Színház művészeti vezetője. Hozzátette: nagyon fontos a színház kerülete, de miért ne jönne el például Újpestről a néző, ha jó darabot láthat a Karinthyban. Szeptemberben és októberben két bemutató is megelevenedett a színpadon, meggyőző sikert aratva a nézők között. Carlo Gozzi A szarvaskirály című komédiája – amit Berettyán Nándor rendezett - szeptember 24-én debütált. Az előadás improvizációban gazdag, fordulatos története, friss humora, különleges látványvilága miatt óriási siker volt. A második bemutató hatalmas mérföldkőnek számít a Karinthy Színház történelmében. A világhírű Valére Novarina, elismert drámaíró és rendező október 8-án bemutatta az Imigyen szóla Louis de Funès című darabját. A művészeti vezető egyebek mellett beszélt arról is, hogy miért fontos alkotóművészként tekinteni a színészekre, és azt is elmondta, hogy fiatal édesapaként hogyan változott meg az élete. Interjú Berettyán Nándorral.

Megújult a Karinthy Színház, arculata fiatalos, lendületes, az új előadások is egészen intenzívek. A színház művészeti vezetőjeként miért gondolta, hogy szükség van az újításra?

A Karinthy Színház negyvenegyedik évadában járunk. A teátrum alapítója, Karinthy Márton öröksége rendkívül fontos, ő nem pótolható, különleges és egyedi volt, tiszteletben tartjuk, amit alkotott. A színház igazgatójával, Olt Tamással viszont úgy gondoltuk, szólítsunk meg új közönségréteget. A Karinthy Színházra szokás volt azt mondani, hogy a kelenföldi pampákon virágzik, kerületi színház, mi azonban szeretnénk túllépni ezen a határon. Természetesen nagyon fontos a kerület, de miért ne jönne el akár Újpestről is a néző, ha a Karinthyban láthat egy jó előadást?AZ ÚJ ARCULATUNKKAL PEDIG AZT SZERETNÉNK ELÉRNI, HOGY A FIATALOK SZÁMÁRA IS VONZÓ LEGYEN A SZÍNHÁZ.Ez egy hosszabb távú cél, természetesen néhány hónap alatt nem lehet elérni. Évek munkája lesz. Karinthy Márton alapvetően polgári, szórakoztató színházat hozott létre, de úgy érzem, hogy ezek a kifejezések kicsit kiüresedtek.

A POLGÁRI SZÍNHÁZRÓL SOKAN ÚGY GONDOLHATJÁK, HOGY KISSÉ UNALMAS, RÉGI, AVÍTT, KOPOTTAS. SZERINTEM PEDIG NEM ERRŐL SZÓL A POLGÁRI KIFEJEZÉS. A POLGÁRSÁGNAK A LEGHALADÓBB, LEGNYITOTTABB, LEGKÍVÁNCSIBB, LEGÉRDEKLŐDŐBB, A KORTÁRS MŰVÉSZETI IRÁNYOK IRÁNT LEGÉRZÉKENYEBB TÁRSADALMI RÉTEGNEK KELL LENNIE.

Olyan előadásokat kell létrehozni, hogy az emberek újra kíváncsian jöjjenek el a színházba. Ne várjuk, hogy magától kialakul a polgárság azután, hogy a szocializmus idején negyven évig üldözték, pusztították ezt a társadalmi réteget. Meg kell teremteni a lehetőséget újszerű előadásokkal, amire kíváncsi lehet a néző. Ha nem nyújtunk semmit, nem is alakul ki az érdeklődés. A szórakoztató színház pedig széles körű lehet: a bulvártól Shakespeare-ig tart. Én nagyon határozottan Shakespeare és Moliére felé tolnám a hangsúlyt. Természetesen minden műfajt lehet magas színvonalon művelni, de úgy gondolom, hogy most nagyobb szükség van a shakespeare-i vagy a moliére-i szórakoztató színházra.

Az idei évadban eddig két új darabot mutattak be. Az egyik Carlo Gozzi: A szarvaskirály című műve - amit ön rendezett -, a másik pedig Valére Novarina, híres francia rendező Imigyen szóla Louis de Funès című darabja. Mind a kettő rendkívül izgalmas, különleges előadás. Hogyan fogadta a közönség az új előadásokat?

A szarvaskirály című komédia a nyári gyulai bemutató után szeptember 24-én debütált a Karinthyban, és óriási öröm, hogy nagy sikere volt az előadásnak. Hét szereplő látható a színpadon, négy egyetemista és három fiatal - már végzett – színész. Mindhármuk Junior Prima-díjas. Igazi, fiatalokat vonzó előadás.

AZÉRT SZERETTEM VOLNA EZT A DARABOT MEGRENDEZNI, MERT EGYRÉSZT NAGYON SZERETEM, HISZEN GYÖNYÖRŰ TÖRTÉNET A SZERELEMRŐL, ARRÓL, HOGY KIK VAGYUNK VALÓJÁBAN, MI A SZERELEM, MIT SZERETÜNK A MÁSIKBAN, MI KÖT ÖSSZE BENNÜNKET.

Rengeteg esztétika van benne az improvizatív formától egészen a koreografált commedia dell'arte-ig, megjelennek benne már-már pszichológiai mélységű, véres jelenetek, de a buja világ is. A története gazdag, fordulatos, friss humora és különleges látványvilága van. Egyszóval a darabban rengeteg lehetőség van - és véleményem szerint egy kicsit a színházról is szól. A komédiában Deramo király két ajándékot kap barátjától, a varázsló Durandartétól: egy szobrot, ami nevet, ha a nők hazudnak neki, és egy varázsigét, amit ha kimond egy halott test felett, a lelke átköltözik abba. Elég misztikus ajándékok ahhoz, hogy rengeteg bonyodalmat okozzanak. A királyhoz sorra jönnek a nők, de a szobor mindig nevet, majd amikor végre rátalál a szerelem, óvatlanul elárulja a varázsigét Tartagliának, aki minisztere és szerelmi vetélytársa, ami okán elindul a lelkek költözése: királyból szarvas lesz, szarvasból öregember, gonosz miniszterből király.

AZÉRT MONDOM, HOGY A SZÍNÉSZETRŐL IS SZÓL KICSIT A DARAB, MERT NEKÜNK, SZÍNÉSZEKNEK IS EZ A VARÁZSERŐNK: BELE TUDUNK BÚJNI EGY MÁSIK KARAKTERBE.