A sci-fi művekben - így például a rendkívül népszerű Star Trek sorozatban is -, az asztronauták gyakran a féreglyukak segítségével hidalják át az univerzum végtelen távolságait. Akármennyire is szellemes azonban a téridő két távoli pontját lerövidítő utazáshoz igénybe venni a gravitációs szingularitásból származó kozmikus átjárókat, a féreglyukak aligha lesznek a jövő asztronautái számára reális opciók a csillagközi űrutazáshoz.

Valóra vált Albert Einstein fantasztikumnak tűnő jóslata

A fekete lyukak valóban kinyithatnak féregjáratokat? És vajon ezek a féreglyukak hasonlíthatnak-e a Star Trek-beli társaikhoz? E kérdésekre adott rövid válasz az, hogy valószínűleg nem, bár az univerzum matematikája elméletileg nem zárja ki teljesen ezt a lehetőséget. A fekete lyuk középpontja egy olyan végtelen sűrűségű és tömegű pont, amelyben nem érvényesülnek a fizikai törvényszerűségek; ez az úgynevezett szingularitás.

Egy fekete lyuk elméletben összepárosítható tükörképével, a fehér lyukkal, amelyek így együtt hozhatják létre a féreglyukat. Ezek az elméleti féregjáratok azonban egyáltalán nem hasonlítanak a sci-fi művekben ábrázoltakhoz,

UGYANIS AZ ELŐREJELZÉSEK SZERINT HIHETETLENÜL INSTABILAK,

vagyis abban a pillanatban összeomlanak, amikor akár egyetlen anyagrészecske is beléjük kerül. A tudomány nem az univerzumban végzett megfigyelések révén vetette fel először a fekete lyukak problematikáját, hanem Albert Einstein általános relativitáselméletének matematikájával jósolták meg a létüket.

Einstein egyenletei megmutatták, hogy ha elég nagy tömegű anyag húzódik össze rendkívül kis térfogatra, akkor a gravitáció minden más erőt felülmúl,