Valóban feledhetetlen élmény, amikor először pillantasz fel az égre egy félreeső helyen, ahol nincs fényszennyezés, vagy legalábbis elenyésző a városokban szokásoshoz képest. Ám éppen azért, mert ehhez az élményhez távoli helyre kell vonulni, egyre inkább sportértékkel bír az asztrozurizmusnak elnevezett tevékenység.

Egy felmérés szerint a világ népességének 83 százaléka fényszennyezett területen él, ami teljesen logikus is, miután a legtöbben városokban vagy minimum falvakban lakunk.

Nem feltétlenül egyszerű találni egy nyugodt, távoli helyet, de nem is kell elzarándokolni a világ legtávolabbi sarkába, elég, ha a szokott fényszennyezés töredéke jut csak. Sokan már tudatosan keresik ezeket a helyeket, még ezzel együtt is meghökkentően hangzik, hogy

a sötét égboltnak már nemzetközi szövetsége (International Dark-Sky Association) is van, amely világszerte közel kétszáz, csillagbámulásra különösen alkalmas helyet tart nyilván, és csak tavaly 37-tel nőtt az állomások száma.

Mivel amerikai eredetű szervezetről van szó, nem meglepően ott találni a legtöbb úti célt, azon belül is Utahban, ahol áprilisban ünnepelték a „sötét égbolt hónapját”. De az asztroturizmus világszerte egyre népszerűbb: főleg azokat érdekli, akik valamilyen újdonságra vágynak, egyszerű, fenntartható utazást szeretnének és / vagy elszakadnának a tömegturizmustól.

„Rengetegen érdeklődnek a csillagászat iránt. A járvány idején sokan kerestek új, otthon is űzhető hobbit, majd amint elkezdték feloldani az utazási korlátozásokat, azt mondták: 'oké, akkor ne csak a fényszennyezett teraszomról próbáljam ki ezt'” – idézte a USA Today Stephen Hummelt, a McDonald obszervatórium szakértőjét.

Utazási oldalról az egyik specialista a Cheema's Travels, melynek alapítója Rani Cheema maga is az éjszakai égbolt rajongója:

„Beleborzongtam, amikor elkezdtem egyre többet megtudni az olyan különleges megfigyelőhelyekről, mint a patagóniai Tierra Hotels vagy az írországi Dark Sky Nemzeti Park. Azonnal el akartam utazni ezekbe.”

Igaz, Rani eredetileg gasztroturizmusra specializálódott, de az élénk érdeklődésnek hála lassan a g betűt el is hagyhatja. Az emberek napfogyatkozásokat, meteorzáporokat szeretnének látni, vagy egyszerűen csak városlakók, akik még sosem láttak igazán csillagokkal teli eget.

Pedig felnézni az égre, és valami egészen mást látni, mint amit megszoktunk, erős érzelmi élmény. Ahogy a New York-i filmes producer, Olivia Snyder-Spak mondja, van „amit nem tapasztalhatsz meg fotók és videók alapján. Mint amikor először jártam a Grand Canyonban: azt éreztem, hogy egy hatalmas, vadregényes helyen vagyok.”