Egy led soha nem fog igazán jó fényt adni egy halogén izzó helyén, de akkor is jobban vakít, ha a lámpát hozzá tervezték. Az ok: több fény, több vakítás, plusz a led sajátosságai, az evolúció, az öregedés. És persze az, hogy mindenki mást érez zavarónak.

A modern LED lámpák előnyei vitathatatlanok: nagy teljesítmény, gazdaságosság és fantasztikus rugalmasság a dizájn és más szempontokból. Az útra vetített fénymennyiség növekedtével – annak minden biztonsági előnye mellett – természetesen a közelben tartózkodókat érő vakítás is megnövekedett.

Természetesen?

Igen. Ez a probléma ugyanazon érem két oldala: nincs mese, ha gyorsabb autózást, több fényt, és nagyobb biztonságot akarunk, ezt el kell fogadni – mondja a közismert narratíva. Ha azonban megnézzük, hogy a vakítás vagy káprázás milyen hatásra jön létre, kiderül, hogy a kibocsátott fény összmennyisége (fényáram) ebben ugyan szerepet játszik, de csak egy a sok közül. Ráadásul ezek a tényezők külön-külön is manipulálhatóak, a technika fejlődésével számos új lehetőséget adva a vakítás csökkentésére. Ehelyett a modern fényforrások autóipari alkalmazásai olyan komponenseket is kedvezőtlen irányba mozdítottak a káprázást illetően, melyeknek semmilyen előnye nincs (a vezető számára sem). Tehát nem, a vakításban észlelhető negatív változás nem természetes, vagy törvényszerű következménye a jobb láthatóság felé fejlődő világításnak. Ebben a cikkben a „fölösleges” vakításhoz hozzájáruló két legfontosabb tényezőt járom kicsit körül: a fénysűrűség és spektrális (szín-) összetétel kérdéseit. Van még sok egyéb is, de hát valahol el kell kezdeni.