„Annyira remek voltál, hogy szeretnénk megmagyarázni miért nem téged választottunk a szerepre. Mi igazából egy hétköznapi, átlagos figurát kerestünk, aki akár a szomszédunk is lehetne, és úgy gondoljuk, hogy te nagyon nem úgy festesz, mintha valaha is bárkinek a szomszédja lettél volna.” Az 1935. július 17-én született Donald Sutherland így emlékezett egy magazinnak adott interjúban, az első filmes szerepválogatására. Az „átlag feletti” Sutherlandnak még pár évet várnia kellett, mire a siker kapui megnyíltak előtte. 

Donald McNichol Sutherland 1935. július 17-én született a kanadai Új-Brunswick tartományban fekvő Saint Johnban. A középosztálybeli miliőben felcseperedő Sutherland gyermekéveiben gyakran betegeskedett. A legelső szó, amelyet kiejtett a száján, a „nyak” volt, köszönhetően a járványos gyermekbénulásnak, amely testének ezen részén állandó fájdalmakat okozott neki.

A betegség következménye miatt Sutherland egyik lába rövidebb lett. A poliomyelitis mellett a gyermeket hepatitis és reumás láz is kínozta. Az ifjú Donald szobrász szeretett volna lenni, de szülei a biztos megélhetés felé terelték az álmodozó fiatalembert, aki azonban nem adta fel művészi álmait, így a Torontói Egyetemen nemcsak mérnöki, hanem dráma szakon is tanult.

Egyetemi tanulmányai befejeztével a színészetet választotta és Angliába költözött, hogy a Londoni Akadémián tanuljon. A londoni színházakban pallérozódó Sutherland az 1960-as évek közepén Hollywoodba költözött.

A cseppet sem átlagos fizimiskájú színész 1967-ben megkapta a fura, kissé őrült, katonai fegyencből kommandóssá formálódó Vernon Pinkley szerepét a Robert Aldrich rendezte, 1967-ben bemutatott amerikai háborús filmben, A piszkos tizenkettőben, amelyben Sutherland a kor ikonikus hollywoodi színészeivel, Charles Bronsonnal, Lee Marvinnal és Telly Savalasszal játszott együtt. A mozi hatalmas kasszasiker lett, Sutherland filmes karrierje pedig röppályára állt.